Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-406
A nemzetgyűlés 406. ülése 1925. évi május hó 8-án, pénteken. 395 küzdeni nem lehet majd; evvel a törvénnyel a kormány bevezeti ebbe az országba az alácsatornázásokat. aláépitéseket. Most késziti a módját annak, hogy hogyan kell majd puccsokká], bombákkal, lázadásokkal dolgozni, mert ha alkotmányos, demokratikus utón nem tudnak dolgozni azok az elnyomott tömegek, kénytelenek lesznek, a kormány belekergeti őket abba. hogy földalatti utakon próbáljanak érvényt szerezni a maguk akaratának. A jogfosztás, a jogokból való kirekesztés egyik országban sem hozott még örömet, egy népnek sem ho&ptt boldogságot. Nézzenek körül a nagyvilágban és nézzék meg, hogy egyetlenegy nép is boldogult-e. ha abban az országban nem a legteljesebb demokrácia uralkodott. Ha az európai kontinens nyugati államait tekintjük és nézzük, hogy miért oly boldog pl. a dán, holland, svéd nép, szóval az északi népek, megállapithatjuk, hogy ott a legideálisabb demokratikus rendszer van kiépítve. Ha azt nézzük, hogy Amerika miért haladta túl ezt a meglevő Európát és mint egy uj csillagzat, miért veti mireánk gyönyörű fényét, megállapíthatjuk, hogy ott is a legtisztább demokratikus alapokon történik az ország kormáiryzása és hogy ott a nép ellen, a nép akarata ellen nem történhetik semmi. Ügy látom azonban, hogy itt minden argumentum, minden szép szó, a lelkiismeret felidézése nem számit, mert itt egy konok, elszánt kormányzattal állunk szemben, amely a maga hatalmának meghosszabbításáért, kitolásáért és megcsontositásáért mindenre hajlandó. (Meskó Zoltán: A kormány megnyerte az első díjat a kirakatversenyben. A kisgazdákat kitette a kirakatba! — Derültség. — És ezt tűrik a barátaim. — Griger Miklós: Jó reklám, az biztos. — Meskó Zoltán: A nép azt hiszi, hogy ez még mindig a régi kisgazdapárt, pedig már régen nem az. — Zaj.) Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat kérem, méltóztassék felszólalását arra az időre fentartani, amikor feliratkozik. (Zaj balfelől.) Drozdy Győző: Ezzel a törvénnyel s az Ernszt-féle pótló javaslattal értelmes, tehetséges emberek nem kerülhetnek be többségben az uj országházba. Nem futhatnak itt mandátumhoz, csak azok, akik tülekedni tudnak, akiknek könyökük lesz, akik birják az irtó terrort, a csendőrökkel, szolgabirókkal való verekedést, megalázkodást, aljasságot, talpnyalást. Ilyen emberek juthatnak majd csak mandátumhoz, szóval a tehetségtelen emberek parlamentje lesz az eljövendő parlament s aki minister lesz benne, annak kétszeresen tehetségtelennek kell lennie» (Derültség balfelől. — Csik József: Négy könyök kell hozzá!) Igen, négy könyök és kétszeres tehetségtelenség. Ez a javaslat elnyomja az értelmiséget. Nem áll tehát az, amit az igen t. előadó ur oly fényes elokvenciával mondott itt lelkiismeretünk megnyugtatására, hogy tulajdonképen az értelmiség vezetését kell megmenteni evvel a javaslattal. Épen ellenkezőleg: ez a javaslat ki fogja irtani a magyar alkotmányos életből az értelmiséget és alig hiszem, hogy értelmes embernek kedve lesz azután arra vállalkozni, hogy szembehelyezkedjék egy oly kormányzattal, amely az érvek, argumentumok helyett csak a terrorra hajlamos. (Dénes István: Súlyos szavak!) Még a mainál is lefokozottabb nivóju parlamentre, országgyűlésre legyen elkészülve ebben az országban mindenki az esetben, ha ebből a javaslatból törvény lesz. Még a mainál is nívótlanabb országgyűlésnek kell elkövetkeznie akkor, ha az ország ily módon küldi be ebbe a Házba a maga képviselőit, mert szó sem lehet NAPLÓ XXXI arról, hogy valamilyen tudományágban, a közgazdasági élet terén vagy pedig a magyar társadalmi élet bármelyik irányzatában kimagasló és megerősödött egyéniségek belevethetnék magukat abba a piszkos harcba, amelyet ez a választójogi törvény elő fog idézni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ügy látszik azonban, hogy ennek a kormányzatnak már minden mindegy. Terror ide. terror oda, a fő az, hogy a párt győzzön. Az ellenzéket pedig szét fogják verni és csak kis csoportokban, apró töredékekben jöhet be e javaslat mellett ebbe a Házba. (Ugy van! a szélsőbáloldalon.) Az ellenzék a maga gondolkodásában, meggyőződésében, taktikájában sohasem egységes, ugy hogy a következő parlamentekben ez még nagyobb zavarok előidézője lesz. A szavazás kötelező volta mellett azonban, melyet a reakció a maga legfőbb fojtó kötelének tartogat, gondolják meg, hogy nem fog-e ez esetleg visszafelé elsülni. (Meskó Zoltán: Azon leszünk, hogy visszafelé süljön el!) De ha nem is visszafelé sül el. az a körülmény, hogy a szavazók nagy tömegekben állanak majd az urnák elé és bátrabban, merészebben fogják gondolataikat kifejezni, ki fogja ezt egyenlíteni; ha ez nem is következik be, akkor is valószínűleg csak egy papirosszakasz lesz ez. melyet az élet megvalósítani nem tud, mert mindenki inkább reszkírozza azt a két koronát, mint azt, hogy megterhelje a le^iismerefét, (Meskó Zoltán: Két koronáért nem adja el a becsületét nagyon sok magyar ember!) s hogy a maga meggyőződését, becsületét, lelkiismeretét két koronáért lekösse. Inkább meg fogja fizetni az utolsó napszámos ember is a két koronát, ha attól függ családja kenyere, egész téli megé 1 hetese és lelkiismeretének megnyugtatása, mintsem hogy elmenjen arra a pártra leszavazni, amely ilyen két koronás terrorral akarja a maga uralmát hosszú időre biztosítani. (Kováts-Nagy Sándor: Nem muszáj szavazni, csak el kell menni! — Meskó Zoltán: Miért nem mondják meg, hogy ki az a jelölt, akire szavazni kell, ez a legegyszerűbb! Tessék ind ;+ ványozni, hogy mondják meg mingyárt a jelöltet is, akire szavazni kell!) Szó, ami szó. ez olyan választójogi törvényjavaslat, amilyent soha még a világ egyetlen parlamentje sem szült- Ez egy speciális magyar választójog, amelynek nincsen párja az egész világon. Ha az öt világrész bármely sarkára men is el az ember, ha bármely autokrácia, bármely ^ elnyomott nép alkotmányát vagy alkotmánynélküliségét nézzük, még akkor is megáUapithatjuk, hogy ilyen retrográd, ilyen elnyomó, ilyen, a lelkek millióit elaljasitó javaslattal, illetőleg törvénnyel sehol az egész kerek világon nem találkozunk. Egy tisztességes választójog nem lehet más. mint a polgári életnek és boldogságnak a megszervezése. A választójogi törvényen épül fel az állam jövendő élete és boldogsága. Csak egy választójogi törvény lehet alkalmas arra. hogy megalapozza és lefektesse azokat az utakat és síneket, amelyeken az állam alkotmányos élete haladhat. Ha tehát ilyen törvényjavaslattal állunk oda a nemzet elé, amely kétféle polgárokat statuál, amely a régi nagy szabadságelveket, amelyek az egész világon meghonosodtak, az egyen 1 őség^ elvét, ugy tapossa maga alá, hogy polgárok és polgárok, emberek és emberek között különbséget tesz, ilyen választóiog után nem lehet a társadalom megszervezéséről, a nép boldogságának megszervezéséről beszélni. Választói jogosultságot csak annak adnak, akiket a saját kor62
