Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-406

À nemzetgyűlés 406. ülése 1925. keresztülestünk. Mert szerintem az az idő megismétlődik. Tripartitumról van szó, amely hármas könyvből az első a földreform, amely újra az uraság robotosaivá teszi a magyar nép ezreit; a második ez a választójogi reform, amely az alkotmányos életből és jogokból kizárja a magyar nép nagy tömegeit; a harmadik pedig a főrendiházi reform, amely ujraszületési jog alapján helyez és ültet egyeseket a trónra. Az akkori rendek csak azzal törődtek, hogy az oligarchie önző és erőszakos politikáját erősítsék, a népet azonban rabszolgaszíjra fűzték; ig y érkeztünk el nagyon^ hamar, rövid időn belül 1514 után a mohácsi vészhez. Nem akarok vésztjosló lenni, nem akarom azt mondani, hogy most is nagy veszedelmeket rejteget az idő méhe. Bizonyos azonban, hogy az a könnyelmű játék, amelyet a kormány a magyar nép millióival tiz, amidőn az alkotmányos életből kizárja és ami'dőn tripartitumszerü jogfosztással az ország lakosságának legnagyobb részét újra csizmasarok alá tapossa, bizonyos, hogy ennek sem lehel majd jó vége ebben az országban. Ne adja az Isten, hogy igy legyen. Ha csak azonban a kormányon múlnék, akkor igy lenne. Szerencsére akadtak ebben az országban olyan férfiak, ha talán nem is arról, hanem erről az oldalról, akik hazafias kötelességüknek tartják megvédeni minden ilyen veszedelemtől ezt a szerencsétlen országot. (Derültség jobbfelől.) Igenis, él ma is ez a Tripartitum. Az elátkozott nép sarjadékát, amely az akkori szerint az örök hűtlenség vétkébe esett, ma, négyszáz év után is büntetik. Ez a választójogi

1 javaslat nem: más, mint az elátkozott nép sarjadékának szörnyű büntetése azzal, hogy az alkotmányos élet sáncaiból ós annak teljességéből kirekesztik, mig vele szemben más polgárok teljes jogokat élveznek ebben az országban. (Erdőhegyi Lajos: Magad sem hiszed!) Ne féljen a t. kormányzat. Mi, sem én, sem Meskó Zoltán t, barátom, vagy pedig azok, akik annak a pártnak, amely az ő vezetése alatt áll. tagjai vagyunk és annak a pártnak programját fogjuk hirdetni ebben az országban, nem akarunk itt veszedelmeket előkésziteni és hozni az országra; hanem ellenkezőleg, meggátolni akarjuk ezeket a veszedelmeket. Amint Meskó Zoltán mondotta, ki akarjuk épiteni

1 a második frontot, hogy ha az önök könnyelmű elvfeladása következtében az első fronton a gátak szétszakadnak, akkor ott álljunk mi és megmentsük a törvényes polgári rendet. (Meskó Zoltán: Mi nem szökünk ki Svájcba, mi itt maradunk! — Erdőhegyi Lajos: Ki szökött ki?) Nemhogy felforgatást akarnánk csinálni, amikor a szavazás titkosságát akarjuk biztositani, hanem ellenkezőleg, felajánljuk millió magyar ember munkáját, segitségét, szorgalmát és tudását; felajánljuk nagy néptömegek segitségét ahhoz, hogy ebben az országban ne történhessék olyasmi, ami végzetessé válhatnék szegény hazánkra. De a kormánynak rövidlátását, népellenes politikáját, amelyet immár öt esztendőn keresztül folytat ebben az országban, mi nem fedezhetjük a nép előtt akkor, ha a népet annyira megsérti ér, meggyalázza, mint ezzel a törvényjavaslattal, amely őt másodosztályú polgárává süllyeszti e hazának. (Meskó Zoltán: Mi lett a sziklából!) A kormánynak is meg kell értenie, hogy az országnak legfőbb érdeke, hogy a falusi polgár is állampolgárnak érezhesse magát: állampolgárnak, akinek szava van ebben az országévi május hó 8-án, pénteken. 393 ban. Nincs leveröbb, borzalmasabb és fájdalmasabb dolog, mint a semmiség érzete, amidőn egy ember érzi, hogy ő nem számit, hogy ő senki, hogy neki csak akkor van szava, amikor adót kell fizetnie, vagy amikor a katonasághoz kell bevonulnia. Nincs ennél fájdalma sabb. sértőbb, meggyalázóbb dolog; s ezt a rendszert akarja a kormány még jobban megerősíteni, hogy ezáltal nagyobb legyen az elégedetlenek, elkeseredettek száma ebben az országban. Azt mondják, hogy a titkosság megadása bizalom kérdése. Hát én azt kérdem az igen t. kormányzattól: ha nem bizik a falusi népben, ha egyáltalában nem bizik benne, akkor miért akarja épen arra felépiteni hatalmát és uralmát? (Ugy van! Ugy van! bal felől. — Meskó Zoltán: A tatabányaiakban bizik!) Akiben nem bizik annyira, hogy neki a titkos választójogot megadná, miért akarja arra bazirozni jövő rendszerét és uralmát? Olyan emberek segítségével akar kormányozni és akarja a rendet fentartani, akikben nem bizik s akiknek jogait, hogy ugy mondjam eksarolja ezzel a törvényjavaslattal? Olyan emberekre, akikben nem bizik a kormány, nem alapithatja uralmát. (Meskó Zoltán: Miért nevezi magát kisgazdapártnak a többségi párt?) Mert viszont, ha a kormányzat bizik benne, mit jelent az a politika, amelyet az utóbbi időben tapasztalunk, amidőn azt látjuk, hogy a kormány, mint a nebántsvirágot, ugy félti a magyar falut, hogy a falut nem engedi megközeliteni senkitől. Nem beszélek a szociáldemokratákról, sőt nem beszélek a magyarországi munkáspártról, nem beszélek az Országos Független Földmivesszövetségről sem, mert abban érdekelt vagyok, hanem beszélek olyan alakulatokról, amelyek egészen ártatlanok, mint a keresztényszocialisták. (Griger Miklós: Köszönöm szépen, nem olyan egészen ártatlan. — Derültség.) Bocsánatot kérek, nem tartom veszedelmeseknek őket, véleményem szerint ezek ártatlan alakulatok. De még ezeket is távol tartják a magyar falutól. Beszélek azután olyan feltétlenül hazafias és nemzeti irányú megmozdulásokról, amilyen az Országos Földmives Párt. Ezt is távol tartják a falutól. Mi szükség van erre akkor, ha a kormány bizik a népben? Mi szükség van akkor arra, hogy nem engedik meg az egyesületi életet, (Mozgás a jobboldalon.) nem adnak gyülekezési szabadságot? Mi szükség van arra. hoffy nem engedik meg a hazafias nemzeti alapon áUó pártok működését, nem is beszélve a nemzetköziekről. (Meskó Zoltán: Többet ér egy falusi földmives, mint egy egész szakszervezet itt Budapesten! — Kuna P. András: Ez igaz!) Mivel tudja akkor magyarázni a kormány, hogy nem enged kifejlődni tisztességes, az igazságért elvérző becsületes földmives-sajtót? Mi szükség van arra, hogy erőszakkal elnyomják azokat a földmives-ujságokat, amelyek az igazságért és a nép érdekeiért harcolnak, amely lapok nem arra valók, hogy a népet izgassák, amint a túloldali demagógia szereti hangoztatni, hanem arra, hogy oktassa, felvilágosítsa, önérzetre és öntudatra nevelje a népet. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) A kormány nem engedi mes", hogy a nép olyan lapot olvasson, amilyen neki tetszik, amilyet kivan és szeret, mert ha akad egy lap. amely véleményét nyiltan, őszintén, becsületesen meg meri mondani, akkor vége a nyomdafestéknek, másnap az már meg nem jelenhetik.