Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-406

392 À nemzetgyűlés 40ű. •Mém í hogy a nép javáért dolgozzék, ennek a választójogi törvénynek az alapján többé ebben az országban nem alakulhat. Mert azt az embert, aki pl. az adók igazságos elosztását meri követelni, aki az előjogok megszüntetéséért fel meri emelni tiltakozó szavát, aki a földreform becsületes végrehajtását meri kívánni, aki az üldözött emberek megvédéséért szót fog emelni: azt a kormány üldözi, elnyomja, elkeseriti és jaj lesz annak a szavazónak, aki egy ilyen ellenzéki képviselőjelöltre meri leadni a maga szavazatát. Szóval, a nép igazi képviselőit nem fogják beengedni az eljövendő országgyűlésekre. Azért azután mindent annak a 170—200 főnyi érdekeltségnek a javára csinálnak itt, amely ezt a kormányzatot tulaj donképen alkotja. Hogy már ma is minden ügy történik itt, ahogy tulajdonképen az ő javukat szolgálja, arra bizonyságot hozhatunk fel a közelmúltból. Tegnap gyönyörű nyilatkozatot hallottunk a pénzügyminister úrtól a mezőgazdasági hitelre vonatkozólag. Azt hiszem, nincs értelmes ember ebben az országban, aki ellenezné a mezőgazdasági hitelt és aki ne látná szükségét annak, hogy igenis, uj vér kell az erekbe, hogy a közgazdasági élet vérszegénységben el ne pusztuljon: aki ne látná szükségét annak, hogy ha ezen az utón is, de igenis, meg kell inditani végre a pénz körforgását. Igen ám, de ha azt nézzük, hogy ezt a mezőgazdasági hitelt hogyan akarja a kormány elosztani, és ha azt nézzük, hogy Magyarország birtokmegoszlásának megfelelő módon, megfelelő százalékban történik-e ez az elosztás, akkor meg kell állapitanunk, hogy erről a százalékról a hitelösszegek kiutalványozásánál szó sem lehet, mert a pénzügyminister ur a mi közbeszólásainkra bejelentette, hogy „arról is fogok gondoskodni, hogy az Okh. és más hasonló altruista intézete

1

' révén a kisbirtokosság is hozzájuthasson ebből az összegből valamihez," Amikor ilyen igazságtalan rendelkezéseket, ilyen igazságtalan megállapításokat kell itt konstatálnunk, akkor igazán kétségbe kell esnünk azon, hogy mit hoz a jövő, az a jövő, amely egy ilyen retrográd, reakciós törvényjavaslat alapján készül. T. Nemzetgyűlés! Mindez egészen másként lenne, ha az általános titkos választójoggal terrormentesen, tiszta választásokon választhatná meg a nép a maga képviselőit. Mert ad absurdum vinni semmit sem lehet, semmit sem jó. Azok a szakaszok, amelyek a választás titkosságát akarják garantálni ebben a javaslatban, igazán olyan minimálisak lés annyira szóra sem érdemesek, hogy a legtöbb régi javaslatban is benn voltak, de a korrupciót kiirtani nem tudják. Nem látunk például ebben a törvényjavaslatban egyetlen pontot sem arról, mi történik akkor, ha esry szolgabíró vagv egy csendőr a saját szakállára, a maga elhatározásából letartóztatja a jelöltet, letartóztatja annak pártvezfetőségét, letartózitatja a hangadó embereket és ezzel megfélemlíti az egész választóközönséget. (Griger Miklós: Engem is le akartak tartóztatni!) Mélyen tisztelt képviselőtársam! ön az Ee-yház reverendáját viseli, amely külön tiszteletet igényel a maga számára minden polgár részéről és a hatóság részérőlis, mégis le akarták Önt tartóztatni. Mit szóljon azonban az a jelölt, akin nincs egy ilyen tiszteletet érdemlő reverenda; aki a polgári társadalomnak egy másik osztályából kerül ki, de aki nincs jóban a hatalommal? Mit szóljon például az a jelölt, akivel megtörtént — mint láttuk az elmúlt hírhedt választáson Szekszárá* §m májtm ké 8-án, péntek&ti. don, vagy Szekszárd környékén —, hogy amidőn végigment kerületén, minden uccasarkon igazoltatták a csendőrök, a vele levő egyéneket eltávolították, s megtiltották, hogy a községekbe betegyék a lábukat? Mit szól ez a rendelkezés olyan esetekre, amilyent például Mélykuton láttunk, amikor ,,

Fertig!"-et kommandirozott ránk a magyar csendőr és ugy kényszeritett bennünket arra, hogy abba a községbe a jelölttel lábunkat be ne tegyük. Amikor a választások tisztaságáról beszélünk és ilyen eseteket láttunk — amelyek napirenden voltak, mert hiszen a jelöltek letartóztatása országos rendszer volt és ritka volt az a jelölt, aki néhány órát nem csücsült a hűvösben, amíg meg nem fogadta, hogy elszökik és örökre bucsut mond a politikai pályának —, akkor a választójog tisztaságáról szóló intézkedésekben nincs egy félmondat, nincs egy mellékmondat, amely az ilyen igazságtalan és a tisztaság rovására menő eseteket kipusztítaná a magyar alkotmányos életből. Nem kell kendőzni a dolgot, t. Nemzetgyűlés! Meg kell állapitanunk, hogy ez a kor veszedelmesen hasonlít ahhoz a korhoz, amely a mohácsi vészt megelőzte (Ugy van! half elől.), veszedelmesen hasonlít az 1514. évi állapotokhoz. Akkor is a társadalom egyik osztályának igen jó dolga volt; lovagi játékok, lovagi tornák voltak divatosak, a tékozló fejedelmek mellett ott voltak a léha ifjak, akik züllöttek, akik a munkától távol tartották magukat. (Ugy van! balfelöl.) S ezekkel szemben állottak a szegény jobbágyok, akik súlyos terheik alatt görnyedeztek. (Ugy van! bal felől.) Emlékezetes, hogy akkor csoportokba verődött össze a nép, seregestül futottak a keresztes lobogók alá, csakhogy megmeneküljenek a földesurak rabszija alól. A keresztes tömegek sora napról-napra növekedett és hiába állott fel az akkori rendek előtt Telegdi, hiába figyelmeztette a nemességet, amely megszokta, hogy a jobbágy csak arra való, hogy uri szükségletéről, kényelméről gondoskodjék, tehát jogai, igényei nem lehetnek, csak mosolyogtak Telegdi figyelmeztető szaván, nem hitték, hogy a juhok is fellázadhatnak a pásztorok ellen. A rá következő négy hónap azonban hetvenezer magyar életébe került. Azután jött a megtorlás, jött a rendek bosszúja, amely tételesen kimondotta, hogy mindazonáltal árulásuk emlékezetessé váljék és büntetésük az utódokra is átszálljon és a jövendő századok is felismerjék, hogy a földesurak elleni lázadás milyen súlyos büntetéssel jár, az egész parasztságot megfosztották jogaitól. Elhatározták, hogy miután a parasztság az örök hűtlenség vétkébe esett, testvéreik, gyermekeik, unokáik mind, mint átkozott nemzetség sarjadékai, örökre röghöz láncolt szolgák maradjanak. Büntetésként szabályozták a jobbágyterheket is, egy aranyforint volt a fejadó, esy napi robot egy hétből, a termés kilencede, két lud. tizenkét csirke, tíz jobbágytól egy sertés. Istenem, hol vagyunk ma ettől! Ha a legszegényebb embernek csak ennyi

1 terhet kellene viselnie, mint akkor a parasztlázadás leverése után, akkor mondhatni, jó dolga volna minden embernek az országban. Amint az ország rendjei annakidején vita nélkül elfogadták ezt a javaslatot és elfogadták a Verbőczy Tripartitumát, amely négy századra megmutatta az irányt és béklyóba verte a magyar jobbágyságot, azonképen fogja ez a nemzetgyűlés is ma, vagy a közeljövőben megszavazni az ujabb Tripartituidot, amint annak egyes részein már