Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-389

32 A nemzetgyűlés 389. ülém 1925. êm márcfais hó 11-én, szerdán. Beszéde végén bocsánatot kért Sándor Pál !), vele semmiféle összeköttetésben soha az életben nem voltam! {Helyeslés a jobboldalon.) Ezt le akarom szögezni az ügy érdemére vonatkozólag. Ami azt a bizonyos javaslatot illeti, arra már ki sem térek, mert a nemzetgyűlés előtt annakidején világosan bebizonyítottam (Ugy 'Dani Ugy van! a baloldalon.), hogy mennyire igazságtalan ez a támadás, hiszen az nem volt javaslat, csak barátságos tervezet, amelyre ki sem akarok térni. Ezekéi azonban szükségesnek tartottam az ügy érdekében megjegyezni, függetlenül attól, hogy feltételezem Sándor Pál képviselő úrról, hogy kijelentése ntán, amelyben sajnálatát fejezte ki — ha igazságérzete van —, kijelentését maga is rektifikálja és elismeri, hogy engem a Károlyi Mihállyal való összeköttetés vádjával méltatlanul illetett. (Ugy ran! Ugy van!) Elnök: Napirendi javaslatot fogok tenni. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön, folyó hó 12-én délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki az appropriációs törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, továbbá a mai napirendünk 2—68. pontja alatt szereplő törvényjavaslatok, minisferi jelentések, illetőleg mentelmi bizottsági jelentések tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni! (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. A tegnapi ülésen tett bejelentésnek megfelelően a házszabályok 195. §-ának 6. bekezdése értelmében fel fog olvastatni a kereskedelemügyi minister urnák írásban beadott válasza Homonnay Tivadar képviselő urnák folyó évi február hó 18-án a m. kir. posta- és távirda, távbeszélő hivataloknál legutóbb eszközölt díjnoki elbocsátások tárgyában előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, hogy a ministeri választ felolvasni szíveskedjék. Perlaki György jegyző (olvassa): „T. Nemzetgyűlés! Dr. Homonnay Tivadar nemzetgyűlési képviselő ur folyó évi február hó 18-án a következő interpellációt intézte hozzám: „Van-e tudomása a kereskedelemügyi minister urnák arról, hogy a m. kir. posta, távirda- és távbeszélő hivataloknál legutóbb a létszámcsökkentési törvény hatása alatt több száz nagyobb és pedig 4—9 évi szolgálati idővel bíró díjnokot bocsátottak el egy havi, illetve legutóbb három havi felmondás mellett! Hajlandó-e a kereskedelemügyi minister ur ezeknek a díjnokoknak elbocsátását a méltányosság szempontjából felülvizsgálni és azok részére, akiket nem lehet visszavenni, az 1923 : XXXV. tc.-ben biztosított végkielégítést az ott megszabott összegben megállapitani és kifizettetniT . A fent ismertetett interpellációra válaszomat a következőkben adom meg: 1. A postánál eddig történt díjnoki elbocsátásokat azért nem lehetett a létszámapasztásról szóló 1923 : XXXV., illetőleg az 1924. évi IV. teikk alapján eszközíöni, mert ezek a felmentések nincsenek összefügggésben a létszámapasztással és igy a díjnokok jogviszonyait szabályozó 1897 : XXIV. tcikk alapján voltak eszközlendők. Ilyen felmentések a múltban is voltak és azokkal szemben, akik a szolgálati követelményeknek nem minden tekintetben felelnek meg, más álláspontra helyezkedni a jövőben sem lehet. r 2. Felszólalások esetén az érdekeltek panaszát egyenként megvizsgáltatom és azokat, akiknél különös méltányossági okok forognak fenn, állásukba vissza fogom helyeztetni. Ez áll a hadiözvegyekre is, de természetesen ragaszkodnia kell a posta vezetőségének ahhoz, hogy szolgálati kötelezettségüknek mindenben eleget tegyenek. 3. Amennyiben a postánál további nagyobb arányú felmentés lesz, gondoskodni fogok arról, hogy a felmentendők közül a szakképesítéssel biró díjnokok a postamesteri hivataloknál, a szakképesítéssel nem birok pedig a posta jóléti szövetkezetének háziipari csoportjánál lehetőleg foglalkoztassanak. 4. Miként a múltban is történt, a jövőben is gondoskodni fogok aziránt, hogy egyes kivételes méltánylást érdemlő esetekben végkielégítés adassék az érdekelteknek. Méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Budapest, 1925. évi március hó 5-én. Walko Lajos m. kir. kereskedelemügyi minister." Elnök: Kivan Homonnay képviselő ur szólani! Homonnay Tivadar: T. Nemzetgyűlés! Amikor a kereskedelemügyi minister úrhoz ezzel az interpellációval fordultam, egyedül az a cél vezetett, hogy a postánál alkalmazott és igazán a legnehezebb viszonyok között élő díjnokok, akiknek semmi néven nevezendő egyéb keresetük és megélhetési lehetőségük nincs, elbocsátás után méltányos esetekben visszavétessenek. Három kérdéssel, illetőleg három kérelemmel fordultam a kereskedelemügyi minister úrhoz. Az első az volt, hogy ezeket az előbb emiitett méltányos eseteket, ugy mint a teljesen árvák esetét, továbbá a hadiözvegyek esetét méltóztassék ugy kezelni, hogy az illetők lehetőleg visszavétessenek. A második az volt, hogy a szakképzett díjnokok, azok a díjnokok, akik már hosszabb időt, 8—10 esztendőt töltöttek el a postánál, lehetőleg visszatartassanak, azoknál pedig-, akik elbocsáttattak és nem voltak visszatarthatok épen a kereskedelmi minister ur által az előbb emiitett törvénynél fogva, találjon módot a kereskedelmi minister ur, hogy azokat lehetőleg postamesteri hivatalokban, jóléti intézményekben elhelyezze. A harmadik dolog, amire kértem a kereskedelmi minister urat az, hogy

T azokat a kiváló díjnokokat, akiket épen az általa emiitett törvénynél fogva, el kellett bocsátani és akik vissza nem tarthatók voltak, lehetőleg végkielégitésben részesitse. A kereskedelmi minister ur mind a három kérdésben teljesen kielégítő választ adott, amiért is válaszát tudomásul veszem. Elnök: Felteszem a kérdést: méltóztatnak-e a kereskedelmi minister urnák Homonnay Tivadar képviselő ur interpellációjára írásban adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem'? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. A tegnapi ülésen tett bejelentésnek megfelelően következik a kereskedelemügyi minister ur Írásban beadott válaszának felolvasása, Homonnay Tivadar képviselő urnák f. évi február hó 18-án a m. kir. államvasutak munkásai anyagi helyzetének javítása érdekében előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, hogy a ministeri vá laszt felolvasni szíveskedjék. Perlaki György iegyző (olvassa): „Tisztelt Nemzetgyűlés! Dr. Homonnay Tivadar nem-