Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-406

A nemzetgyűlés 406. ülése 1925. kisebbségeké. (Halász Móric: De nem olyan kisebbségeké, mint Önök!) Nem lehet tehát a kisebbségi pártokat annyira lebecsülni, hogy azoknak jelenléte nélkül egy ilyen fontos, nagy horderejű kérdést tárgyalás alá lehetne bocsátani. Ha a kormány a kisebbségi pártokkal nem törődik, akkor a parlamenti uralom helyett személyi uralmat akar megvalósitani. (Kiss Menyhért: Diktatúrát!) Most pedig rátérek arra a törvényjavaslatra, amely előttünk fekszik. Meg kell állapítanunk, hogy 1865 óta, tehát kereken hatvan esztendő óta, a mai napig, ha voltak is inciűentális intézkedések a választójog körül, de gyökeres törvényes választójogi reformokat mindezideig nem alkottak. Az 1865. évi törvény, amelynek alapja a vagyoni cenzus volt, nem az egyéneket, hanem a vagyonokat, a földet, a házat, az ökröket, a barmokat vonta be a választójogba, miután ezeknek a tulajdonosai vehettek csak részt a szavazásban. Az értelmiséget tehát a vagyonos s ággal rekesztette ki a törvényhozás házából. Az 1919. évi Friedrichféle rendelet valóban demokratikus intézkedésnek mondható. De ha még ez a választójogi rendelet is azt bizonyitotta, hogy egy kormányzat bármilyen demokratikus választójogi törvénnyel is visszaélhet, ugy akkor, mit szóljunk ehhez a reakciós törvényjavaslathoz, amelyet majdan egy ilyen reakciós kormányzat fog megvalósitani? Micsoda veszedelmes gondolatot, szándékot jelent akkor ez a javaslat, amelynél igazságtalanabbat, nyomorúságosabbat, felháboritóbbat, embertelenebbet, sőt hazaíiatlanabbat még soha semmiféle autokrácia ki nem eszelt! (Nánássy Andor: Ezt jól körülirta! — Gr. Bethlen István ministerelnök: Jól összeszedte a jelzőket!) Az egész világon tért hódit a demokrácia. Demokratikus átalakuláson ment keresztül az összes körülöttünk fekvő állam. Minden országban ember már az ember, csupán ez a föld szigete még mindig a gyűlöletes reakciónak. Nincs egyetlen egy barátunk a föld kerekségén, nincs egy nemzet, amelyhez folyamodhatnánk bajainkban, aki segítségünkre sietne. Nem törődik ezzel az országgal senki, ugy, hogy valósággal a senki szigetje vagyunk. Ezzel a választójogi javaslattal nemcsak a külföldi szimpátiákat kellett volna nekünk felébresztenünk, hanem ezzel a választójogi javaslattal a megmaradt csonka országnak sorsa felett is kellett volna döntenünk, mert egy ilyen választójogi javaslattal lehetett volna visszaszerezni, én szerintem, leginkább azokat a területeket, amelyeket elvesztettünk. (Derültség a jobboldalon.) önök, t. képviselőtársaim, mosolyognak erre! Ha mosolyognak ezen, ugy én kijelentem és nyomatékosan hangsúlyozom, hogy e választójogi javaslatnak irredenta javaslatnak kellett volna lennie, mert ha a tőlünk elszakított országrészeken a mi édes testvéreinknek meg fogják mondani azt, hogy idebent, az anyaországban, olyan reakció tombol, amely az embertől elveszi a legminimálisabb emberi jogokat, ha megmondják nekik azt, hog'y ebben az országban szó sem lehet arról, hogy a népet a maga alkotmányos jogaihoz hozzájuttassák, akkor az az irányzat, amely az ott élő polgártársainkat meg akarja győzni arról, hogy ezen a földön jobb, mert jobban megbecsülik itt a magyar embert, ez az irányzat odakünn el fog bukni. így ez a törvényjavaslat a legnagyobb ellensége a magyar irredentizmusnak, amely irredentizmusnak — nemes értelemben véve — minden magyar ember lelNAPLÓ XXXI, évi május hó 8-án, pénteken- 387 kében lobognia kell. Ez a javaslat ebből a szempontból valóságos nemzeti katasztrófa, nemzeti szerencsétlenség. Ez a javaslat a magyar nemzetnek a vógr omlása, a nép életének és boldogulásának összetörése, a reakció ötesztendős tobzódásának betetőzése. Ennek az ötesztendős reakciónak a méhéből két nagy társadalmi osztály született: a koldusok es az oligarchák osztálya. Ez a javaslat azt jelenti, hogy ezen a megcsontosodott helyzeten belátható időn belül változtatni, segiteni, nem lehet. Ez a javaslat a választási urnát, amely minden országban megszentelt forrása az alkotmányos életnek, irtózatos korrupció fészkévé avatja, lutri-urnává teszi, amelyből mindig csak a hatalom sorsjegyeit lehet kihúzni. Ha igaznak fogadjuk el azt a tételt, hogy a választójogi harc nem más, mint társadalmi csoportoknak érdekharca a hatalomban való részvételért, akkor könnyen megállapithatjuk, hogy ebben a harcban, ezzel a javaslattal a falu népét, a magyar földmivesosztályt akarják kirekeszteni az alkotmányos életből; akkor könnyen megállapithatjuk, hogy ennek a javaslatnak az a célja, hogy a földmivesnép a maga szive szerint való képviselőjét többé a nemzetgyűlésbe, illetve az országgyűlésbe ne kütdhesse és többé Magyarország kormányzatára semmiféle befolyást ne gyakorolhasson. Ez az oka annak, hogy ebben a javaslatban olyan éles különbséget tesznek az Isten képére formált ember és ember között. Ez az oka annak, hogy olyan éles különbséget tesznek magyar polgár és polgár között, hogy az egyiknek megadják az alkotmányos élet egy magas feltételét, amidőn feljogosítják őt arra, hogy titkosan, a maga lelkiismereti szava, igazi meggyőződése szerint szolgálhassa hazáját, mig a másikat elütik ettől a jogától és arra kény szeritik, hogy nyilvános utón, mindenkinek ellenőrzése mellett, mondja csak meg azt, hogy mi a politikai véleménye, hogy mikép akarja ennek az országnak boldogulását előmozditani. (Ugy van! Ugy van! a balkösépen.) Nem lehet tagadni — és minden tagadás csak cinikus tagadás —, hogy a szavazás titkossága az alkotmányos élet alappillére. A nyilt szavazás nem más, mint egy politikai hüvelyk szoritó, amellyel az exisztenciákat az önmegtagadás igájába akarja görnyeszteni a hatalom. A nyilt szavazás nem más, mint durva, kényszerítő eszköz arra, hogy a függő exisztenciák a maguk lelkiismeretének szava szerint ne nyilatkozhassanak meg. (Kiss Menyhért: Ugy van! Ezt akarják!) A nyílt szavazás neon más, mint az ébredő magyar földmivestársadalomnak gúzsbakötése. (Kiss Menyhért: Rabszolgaságban tartása! — Kuna P. András: Csak bizzák a népre!) Ha pedig nézzük e törvényjavaslat részleteit és azt, hogy kiknek adja meg ez a javaslat a választójogot, könnyű megállapítanunk, hogy a nemzetnek igen értékes munkás társadalmi rétegét zárja ki az alkotmányos életből. Kizárja azzal, hogy felállítja az értelmi cenzust, amelynél a négy elemi osztályt vagy ennek ellenértékéül a társadalmi állást köti ki, mert hisz bizonyos, hogy a négy elemi osztály beállításával ismét csak a falusi tömegeket fogják kirekeszteni a szavazás lehetőségéből. Aki ugyanis ismeri a magyar közoktatás és a magyar iskoláztatás történetét, nagyon jól tudja, hogy az iskolák anyakönyveit elrágja az egér, azok öt-hat esztendő múlva elkallódnak és hiába állit be a maga mesteréhez, tanítójához az a választópolgár, hogy kérek iskolai bizonyit61