Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-406

382 À nemzetgyűlés 406. ülése 15. évi május hó 8-án, pénteken. vannak nagyobb számban a polgári társadalomban, mint a munkástársadalomban, addig a nők 30%-kal nagyobb számban szerepelnek a polgárságban, mint a munkásságban. Kétségtelenül bizonyítják tehát ezek a számadatok is azt, hogy a nők szavazati joga alkalmas arra, hogy a polgári társadalmat erősitse. (Szilágyi Lajos: Akkor gyerünk tovább ezen a téren! — Drozdy Győző: Mégis olyan kis adagot adnak belőle!) De ha mi ebben látjuk nagy jelentőségét a női szavazati jognak, természetesen kívánnunk is kell azt, hogy ez a szavazati jog- érvényesüljön is. Egészen kétségtelen, hogy a szavazás kötelezővé tételének a nyilt kerületekben is ez a szempont volt egyik inditó oka. mert ezzel óhajtjuk a szavazati joguk gyakorlására indítani az egyébként bizony tagadhatatlanul közömbösségre és kényelemszeretetre hajló vidéki

1 társadalmat. Vannak olyanok és a választójogi bizottságban is történtek ilyen irányú felszólalások, «kik és amelyek ugyanolyan feltétel mellett kivannak a nőknek szavazati jogot adni, mint a férfiaknak. (Meskó Zoltán: Nem kell 30 évig várni, az bizonyos! Elég érettek 24 éves koruk ban is!) Hogy ez nem lehetséges, azt egyszerűen azzal magyarázhatjuk meg, hogy a nők száma általában az összlakosságban nagyobb — nálunk körülbelül 200.000-rel —, mint a férfiaké, ami végső esetben női parlamenthez vezetne. (Meskó Zoltán: Nagyobb baj ne legyen!) Ez a belátás indította már az első választójogi rendelet kiadóját is arra, hogy mig a férfiaknak 24-ik életévük, addig a nőknek 30-ik életévük betöltésével adta meg a választójogot, amely szigorításhoz hozzájárult az 1922. évi választójogi rendeletnek az az intézkedése, hogy mig a férfiaknak — mint emiitettem — 4 elemi, addig a nőknek 6 elemi

1 osztály elvégzése esetén adta meg általában a választójogot. Nevezetes része az előterjesztett választójogi javaslatnak az, amely a kisebbségek képviseletével biztosító arányos választási" rendszereket tartalmazza. A többségi elv, amely a képviseleti államokban minder, ekelőtt érvényesült és nagyrészt még most is érvényben van, azt jelenti, hogy megválasztott képviselőnek tekintik azt, aki az összes leadott szavazatoknak általános, vagy a fennálló tényleges törvényes rendelkezések szerint relativ többségét elnyerte. E mellett a rendszer mellett nagyon természetesen nevezetes kisebbségek maradhatnak képviselet nélkül — mint ahogy meg is történt —, különösen abban az esetben, ha, a kerületek között nagy az aránytalanság. Olyan politikai párt, amely a nagyközönség köreben többségre hivatkozhat, nem képes jelöltjeit ilyen arányban beküldeni a parlamentbe, csak kisebb arányban. Ezt a visszásságát, ezt az ellenmondását a többségi rendszer szerinti választásnak korrigálni igyekeztek a választás, illetőleg a szavazás mesterséges szabályozásával. Felemlítem például a korlá tozott, a halmozott, vagy átruházható szavazati nogok rendszerét. Ezzel elérték ugyanazt, hogy a nagy kisebbségekre már nem vonatkozott ez az igazságtalanság, de a kisebb úgynevezett torpepártok képviseletét ezzel még nem oldották meg. Ez indította ezután a gyakorlati államférfiakat épugy, mint a szaktudósokat arra, hogy egy olyan rendszer kiépítésére törekedjenek, amely mellett minden számba növő kisebbségi párt a maga pontos arányának megfelelően juthat képviselethez. Ezek a rendszerek sokfélék és leginkább a háború alatt, lyen aktuálissá. (Zaj. — Halljuk! H all juhi) Érdekes, hogy még 1819-ben Bentham, a radikális politikai iskola úttörő irója a demokratikus irányzat főkövetelményeül állit ja oda az általános titkos egyenlő és évenkinti szavazást, de hozzáteszi: arra pedig senki sem gondol, hogy a nőknek is legyen szavazati joguk. Száz év alatt ez a felfogás megváltozik, a társadalomnak az Ítélete ebben a kérdésben kezd átalakulni és először Norvégia 1907-ben, majd Dánia 1915-ben, később pedig Hollandia a háborús tapasztalatok hatása alatt, igaz, hogy csak a passzív választójogot, megadja a nőknek, Anglia pedig ugyanebben: az évben, igaz, hogy csak az aktiv választójogot, de szintén megadja a nőknek. Angliában maga Asquith a női szavazati jognak régi ellensége, tör lándzsát a női szavazati jog mellett, ünnepéh^esen visszavonja ellenzését s magasztaló szavak kíséretében emlékezik meg az angol nőknek a háború alatt tanúsított hazafias, odaadó magatartásáról (Huszár Károly: A magyar nők is tettek annyit!), amellyel, mint mondja, megdolgoztak megváltásukért. (Kiss Menyhért: Akár csak a magyar nők!) Nálunk az 1870-es években emelkednek az első hangok a parlamentben a nők szavazati joga mellett. A magyar közvélemény eleinte közömbösen, sokszor gúnyosan fogadja ezeket a felszólalásokat és törekvéseket, a közvélemény felfogása azonban itt is nevezetes átalakuláson megy keresztül, amiben jelentékeny része volt a háborús tapasztalatoknak, amikor mindnyájan meggyőződhettünk arról, hogy a magyar nők a legdioséretesebb elszántsággal, lelkesedéssel igyekeztek pótolni a hadbavonult férfiakat, a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem terén és a közhivatalokban is, a háborús karitatív munka terén végzett tevékenységükről pedig nem lehet elég elismeréssel nyilatkozni. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ezeknek hatása elől nem zárkózhatott el a.magyar közvélemény sem és igy következett be az, hogy az 1919 évi, majd az 1922 évi választójogi rendeletek megadták a nőknek is a szavazati' jogot. A nők szavazati jogával szemben, jól tudom, most is vannak ellenkező véleményen lévők, akik felsorakoztatják érveiket. Nem akarom a mellette és ellene szóló jólismert érvek csoportozatát ismertetni, mert szerintem, illetőleg a választójogi bizottság felfogása szerint is ezt a kérdést egy érv dönti el: az t. i., hogy a nők szavazati jogában igen egészséges és kívánatos konzervati'v ellensúlyozását piálják a netalán radikális irányban eltévedő általános választójog kiterjesztésének. (Ugy van! a középen.) örök igazság marad az, hogy amig a férfinak: az otthona a világ, a nőnek világa az otthon, amelyhez tapad egész lelkével, minden nemes érzésével, amelyet ösztönösen félt a netaláni radikális elsietés minden veszedelmétől, különösen ha megállapodott korban, már mint anya és feleség védi otthonát. Igen t. Nemzetgyűlés! Beszédesek azok a számok ezirányban, amelyeket a statisztika nyújt Mert mig az összlakosságban a 24 éven felülieknél a férfiak a polgári és a munkásosztályban körülbelül egyenlő számban vannak — csekély az eltérés —, addig a nők lényegesen nagyobb számmal vannak a polgárságban, mint a munkásságban, nevezetesen 13.31 százalékkal vannak többen. Ha most azt nézzük, hogy a választók között milyen arányban vannak képviselve a férfiak és a nők a két társadalmi osztályban. azt látjuk, hogy mig a férfiak csak 6%-kai