Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-406

A nemzetgyűlés 406. ülése 1925. évi május hó 8-án, pénteken. 383 sőt a háború utáni években, tehát a legközelebbi múltban léptek életbe; példának okáért a skandináv államokban, Németországban, Csehországban, Svájcban, még korábban Belgiumban és bárha ezeknek a rendszereknek megvan tagadhatatlanul az előnyük, de van hátrányuk is. Először is az, ami hátránya általában véve a lajstromos választásnak, különösen a kötőtt lajstromos választásnak, hogy a képviselők személyének kijelölésénél tulajdonképen rem a választók, hanem a pártszervezetek rendelkeznek és hátránya sok esetben a komplikált kiszámitási mód. Talán ez lehetett egyik oka annak a mindenesetre feltűnő jelenségnek, hogy épen a legnagyobb demokratikus államok, igy az Északamerikai Unió és Anglia, noha tettek is bizonyos előkészítő lépéseket ennek a rendszernek meghonosítása terén, mindeddig azt még nem valósították meg. Ezek az emiitett körülmények tették indokolttá, hogy a törvényjavaslat fokozott óvatossággal nyúlt ehhez a kérdéshez és nem terjesztette ki a kisebbségi képviseleti rendszer szisztémáját általánosságban. Törvényjavaslatunk tartalmazza a feltalálóiról úgynevezett Harst Stuart-féle rendszert a székesfővárosi és budapestkörnyéki választásoknál, ugy, ami'ként azt már az 1922. évi választójogi rendelet is tartalmazta és amiként a gyakorlatban már érvényesült is, értesülésem szerint elég kielégítő eredménnyel. A választójogi bizottság azonban egy uj rendszert te illesztett be a javaslatba, amelyet az indítványozó járói röviden Ernszt-féle rendszernek neveznek el. (Szilágyi Lajos; Elég szomorú, hogy ezt beiktatta a bizottság! Közben elvetette a dán rendszerre vonatkozó javaslatot!) Ernszt Sándor t. képviselő ur indítványa a választókerületek arányosításának kérdéséből indul ki, amely függetlenül megoldandó kérdés, tekintet nélkül arra, hogy vájjon a kisebbségi képviselet rendszerét bevezetjük-e vagy nem. Azonban miután ezidőszerint egymással kapcsolatos, ebből indul ki és elrendeli, hogy a választókerületek arányosítása dolgában törvényjavaslat terjesztessék elő, addig pedig, a m ig ez az előterjesztés megtörténik, illetőleg amíg a törvény meghozható lesz, felhatalmazza &

f kormányt arra, hogy rendeletileg intézkedjék ilyen irányban a képviselői kerületek számának csökkentése mellett, mégpedig azoknak 10%-ig való csökkentésével. A képviselői kerületek arányosítását, számuk csökkentését a megváltozott viszonyok, mint emiitettem, amúgy is indokolnák, mert hiszen a népesség örökösen hullámzó mozgása egy országon belül nagyon természetesen idővel a választókerületekben amúgy is aránytalanságot idézi elő, a választók számát eltolja. Nálunk pedig a szomorú trianoni határ választókerületeinknek egész sorát szelte ketté és némelyiket valósággal törpe kerületté kisebbítette, így — alig hihető — a legkisebb vidéki választókerületnek összesen 730 választója van, míg a legnagyobb vidéki kerületünk választóinak száma ennek több mint 25-szörösére emelkedik a maga 18 ezren felüli választóiával. Ez az aránytalanság a városi választókerületeknél természetesen nincs és nem is lehet meg, azonban itt is 100 százalékos különbség mutatkozik, lévén a legkisebb városi választókerületben 5047, a legnépesebben pedig 10.717 választó. Az emiitett rendszer azonban, ha a kerületek számát 10 százalékkal leszállítjuk, nem azt jelenti, hogy kevesebb képviselő fo,g választatni, csupán azt, hogy nem 245, hanem 220 képviselő választása történik kerületenkint, a többi 25 képviselőé pedig ugyanakkor, amikor a kerületekben a választás megtörténik. Ekként foganatosittatik, hogy egyúttal minden választó, erre a 25 jelöltre lajstromosan szavaz. Ezek az úgynevezett országos lajstromok ^ azután központilag a képviselőház elnöke részéről összeszámoltatnak és az előbb említett Harst Stuartféle rendszer szerint — ugy amint a fővárosnál történik — szétosztatnak. Ernszt Sándor képviselő ur ragyogó fejtegetéssel indokolta meg a maga javaslatát, amelynek leglényegesebb indoka az volt, hogy lehetnek és vannak is a közéletnek kiváló egyéniségei, nagy elmék, akik nagy hasznára válnának a törvényhozás munkájának, akik azonban egyéniségüknél, vérmérsékletüknél. ízlésüknél, vagy egyéb szubjektív körülményeiknél fogva inkább lemondanak a politikai pályán való munkálkodás és érvényesülés lehetőségéről, mintsem hogy a választással gyakran összekötött izgalmaknak, tülekedéseknek és sokszor nyersességeknek tegyék ki magukat. Miután pedig egészen bizonyos, hogy az egyes pártok a legkíválóbbjaikat fogják lajstromba tenni, különösen annak vezető helyeire, kétségtelennek látszik, — legalább is minden valószínűség amellett szól — hogv ezek az egyéniségek, akik egyúttal a közéletnek is kiváló alakjai, ekként a képviselőház tagjai közé bekerülnek. A törvényjavaslat még más módosítást is tartalmaz a kisebbségi képviseletek kedvezése érdekében. Ez a változtatás abban áll. hogy lajstromos lesz a szavazás azokban a városi kerületekben, amelyek egynél több képviselőt választanak. Bárha a választójogi bizottság jól tudja, hogy a lajstromos választásnak igazi intenciója és természete akkor érvényesül, ha minél több a megválasztandó jelöltek száma, mégis valószínűnek látszik, hogy híveiknek Összetömöritésével a kisebb pártok már az ilyen kis kerületekben is sok helyütt a siker kilátásával vehetik fel a küzdelmet. Végül a kisebbségi védelmet biztosító f intézkedések közé tartozik a választójogi törvényjavaslatnak az a rendelkezése is, amely az ötnél kevesebb képviselőt választókerületekben a lajstromkapcsolást engedi meg. Az a kérdés, amely a felfogások és álláspontok legerősebb, mondhatnám legélesebb összeütközését idézte elő, a szavazás titkos vagy nyílt voltának a kérdése volt, {Szilágyi Lajos: Itt is volt egy kis capitis diminuitio!) A választójogi bizottság többsége a nyilt szavazás rendszerét találja a mi viszonyaink között indokoltnak és a titkos szavazás híveinek minden érvelése nem győzte meg arról, hogy különösen országunknak mai gazdasági és kulturális viszonyai között a titkos szavazás rendszerének kite/Hesz+ése és általánosítása indokolt volna. {Kiss Menyhért: Félnek a néptől!) Nem célom és szándékom mindazokat . az érveket, amelyek a titkos és a nyilt szavazás mellett és ellen felhozatnak és amelyek amúgy is eléggé ismertek, részletesen taglalni, csupán oly mértékben, amennyiben következő fejtegetéseim céljából szükséges. így a titkos szavazás hi vei azt állitiák, hogy titkos szavazás a demokráciának követelménye. Ezzel szemben a nyilt szavazás hivei azt mondják, hogy a választójognak a fenforgó körülmények által megengedett legszélsőbb határig való kiterjesztése lehet ugyan a demokrácia követelménye, mint ahogyan az is, azonban az a kérdés, hogy a szavazás módja milyen, titkos vagy nyilt, nem tekinthető a demokrácia követelményének. (Kiss Menyhért: Különösen a cselé-