Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-389

À nemzetgyűlés 389. ülése 1925, földművelésügyi minister iir örököseinek is föl­det, szintén az 1250 katasztrális hold földbirtok­ból. Sérelmesnek mondják, hogy ezek az örö­kösök 3—400 hold földet kaptak, de nem gaz­dálkodnak rajta, sőt az örökösök megbízottja, Hedry Lőrinc képviselőtársam zsidó bérlőnek adta ki ezt a földet". T. Nemzetgyűlés! Ebben a rövid mondat­ban legalább is három —- hogy a parlamentáris kifejezések korlátai között maradjak — naiv tévedés foglaltatik. Az első az, hogy az örökö­sök kaptak földet. Hogy itt félre ne értessék az a körülmény, hogy kaptak földet, hogy talán bizonyos nemzeti ajándékképeu vagy valami nagyon kedvezményesen kaptak földet, méltóz­tassanak megengedni, hogy előadjam ennek a birtokszerzésnek keletkezését. Itt nem is az Ofb. eljárása folyamán, ha­nem az állami elővásárlási jog gyakorlása ré­vén szétparcellázta a földművelésügyi ministe­rhim hozzájárulásával az Altruista Bank ezt a Hammerschlag-féle birtokot és miután annak az egykor 3000 holdas birtoknak központi ma­jorját parcellázni ós értékesíteni máskép nem tudta, csinált belőle — itt szintén egy ténybeli tévedése volt a képviselő urnák — nem 3—400 holdas középbirtokot, hanem egy 230 holdas kö­zépbirtokot, amelyet azután a földmivelésügyi minister hozzájárulásával báró Ghillány Imré­nek, mint a legtöbbet igérő igénylőnek adtak oda. Hogy ebben a tekintetben mennyire nem játszott közre semmiféle kedvezmény, vagy kedvezés, ezt igazolja az a körülmény, hogy mig a kisemberek ugyanabból a birtokból a parcellákat 8000 koronás áron Anettek, báró Ghillány Imre 24.000 koronával fizette a föld­nek holdját. Én nagyon sajnálom, hogy ténylegesen nem én gazdálkodom azon a birtokon. Felvilágosí­tom a képviselő urat arról, hogy én 1923 végéig magam gazdálkodtam, azután sajnos, magán­körülményeim folytán más gazdaságot kellett átvennem és emiatt, de másodsorban amiatt is, mert az örökösök között osztatlanul birt birtok hasznosítása legjobban bérlet utján történhetik meg, bérbeadtam a birtokot. A bérlőim Maezu­rek Béla és dr. Lórencz Hugó urak rendkívül sajnálják azt, hogy a képviselő ur által min­denesetre a tőle megszokott alapossággal és bizonyára megbizható információk alapján szolgáltatott adatoknak nem szolgálhatnak ala­pul, miután nagyon sajnálják, de sem ők, sem semmiféle felmenőjük soha nem volt zsidó. Méltóztassanak ezt tudomásul venni. (Zaj. — Kiss Menyhért szólásra jelentkezik.) Elnök: Eőri-Szabó képviselő ur jelentke­zett előbb szólásra. Méltóztassék türelemmel várai, mig a képviselő úrra kerül a sor. Eőri-Szabó Dezső: T. Nemzetgyűlés! Február 11-én egy előterjesztett interpellá­ciómmal kapcsolatban, melyben a mernyei íoldbirtokrendezes késedelmes végrehajtásáról volt szó, Pavelka János központi járásbiró ur személye ugy állíttatott be, mégpedig később az igazságügyminister ur által is megerősitve, mintha ez a késedelem a biró ur hibája volna. Kö­telességemnek tartom kijelenteni, hogy az illető bíró ur előttem azóta okiratokkal igazolta, hogy a tényleg fennálló bosszú és sajnálatos kése­delmeskedés nem az ő mulasztásának és nem az ő rosszakaratának kifolyása. Ezt szükséges­nek tartottam itt a Ház előtt nyilvánosan ki­jelenteni. Elnök: Wolff Károly képviselő ur a ház­évi március hó 11-én, szerdán. 31 szabályok 205. §-ának a) pontja alapján szemé­lyes megtámadtatás címén kért szót. A kép­viselő ur nincs jelen. Kiss Menyhért képviselő ur a házszabályok 205. §-ának a) pontja alapján személyes kér­désben kért szót. Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Múltkori interpellációm alkalmával szóvátettem azt a bizonyos földosztást, amely Hatvanban tör­tént, nem ugyan az Ofb. működése következté­ben, hanem azért, hogy ezt megelőzzék. A föld­birtokreformtörvény hatása alatt tehát már megelőzően igyekeztek ezt a birtokot parcel­lázni. Én nem voltam annyira merész, hogy igen t, képviselőtársamat támadjam," mert ha beszédem kezében van, láthatja, hogy nem ki­fogásoltam azt, hogy báró Ghillány volt föld­mivelésügyi minister ur örökösei kaptak ott középbirtokot, csak azt kifogásoltam a hozzám küldött adatok alapján (Hedry Lőrinc: Tessék meggyőződni, hogy helyesek voltak-e?), hogy a bérletet nem keresztény embereknek adták ki. Nem tudom, hogy milyen alapon méltózta­tik azt mondani, hogy azt a szívességet nem teszik meg nekem a bérlők, hogy zsidók legye­nek. (Hedry Lőrinc: Soha sem voltak zsidók!) Nem tudom, ezt felekezeti vagy faji szempont­ból méltóztatik-e érteni (Zaj.), mert a világért sem fogok vitába bocsátkozni atekintetben, hogy ezek esetleg megkeresztelkedtek. (Hedry Lőrinc: Sohasem keresztelkedtek meg! Szepes­ségi család! Különben is mellékes!) En az ada­tokat olyan egyéntől, kaptam, aki a földbirtok­reform-eljárás során a nincsteleneknek volt képviselője és kénytelen voltam ezeket az ada­tokat igazaknak elfogadni, (Zaj a. jobboldalon. — Barthos Andor: Meg kell róla győződni!) mert adatainak többi része megfelelt a való­ságnak. (Zaj. —Elnök csenget. — Hedry Lőrinc: Nélkülözi a komolyságot!) Amennyiben ez a mondat meg is cáfoltatott volna, ez még nem cáfolja meg azt, hogy a kisemberek tényleg nem kaptak földet vagy nem olyan arányban kaptak (Hedry Lőrinc: Csupa kisember ka­pott!), amilyen arányban a földeket szét kellett volna osztani és nem cáfolja meg azt, hogy a középbirtokok alakítására nézve a biróság fel­fogása az, hogy olyan embereknek juttat bir­tokot, akik maguk és nem bérlő, nem mások utján gazdálkodnak. Amennyiben tényleg meg­felel a valóságnak az, hogy ezek nem zsidók, hanem keresztény emberek, ezt szivesen kon­eedálom, de fent ártom azt, hogy a középbirto­kok alakításánál, mikor elővételi jog gyakor­lása utján jut középbirtokos középbirtokhoz, igenis azon etikai feltétel mellett kapja meg az illető a birtokot, hogy maga gazdálkodjék. (Hedry Lőrinc: Nem én kaptam!) Elnök: Wolff Károly képviselő ur a ház­szabályok 205. §-ának a) pontja alapján szemé­lyes megtámadtatás címén kivan szólni. Wolff Károly: T. Nemzetgyűlés! Csak na­gyon rövid kijelentésre fogok szorítkozni. Sándor Pál képviselő ur beszéde közben, amikor a német nevüek ellen kirohant, felém fordulva azt mondotta: én nem csókoltam ke­zet Károlyi. Mihálynak! (Beck Lajos: Csak képletesen értette!) Bocsánatot kérek, én.is csak ezt a képletet akarom helyesbíteni, és meg akarom jegyezni, hogy ha ezt reám vonat­koztatta, egy pillanatig sem akarom a magyar közönséget ebben a tekintetben kétségben hagyni. Én Károlyi Mihályt nem láttam, vele soha életemben nem beszéltem (Szabó József: NAPLÓ xxxi. 6

Next

/
Thumbnails
Contents