Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-406
À nemzetgyűlés 406. ülése 1925. bői (Ugy van! balfelől.) és egyoldalú politikai törekvésekből mesterségesen ástok szakadékot saját párthíveik ós a többi társadalmi osztályok között. (Ugy van! a bal-és jobboldalon. — Szilágyi Lajos: Sajnos!) Ezt a szakadékot kell hogy betöltse a megértés, a belátás és a politikai józanság (Kiss Menyhért: Nem látjuk!), elsimítsa népjóléti és gazdasági intézkedésekkel és elsimítsa nemcsak ilyen irányú, hanem közjogi intézményekkel is, elsősorban épen a szőnyegen lévő választójog kérdésével. Épen azért előttem rendkívül sajnálatos és taktikai okokból is rendkivül elhibázott, hogy a szociáldemokrata párt, amely pedig a munkásosztály hivatásos képviselőjéül és érdekeinek védőjéül kívánja magát tekinteni (Láng János: Egyedüli védőjéül!), abszentálja magát ezen törvényjavaslat tárgyalásától. (Szilágyi Lajos: Tegyék lehetővé, hogy felemelt fővel ide visszajöjjön! — Szabó Sándor: Kötelességük itt lenni! — Szilágyi Lajos: Kötelességteljesítés, hazafiság kérdésében a szocialista képviselők önöktől nem vesznek oktatást!) Elnök: Szilágyi Lajos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Szilágyi Lajos: Tanulhatnak önök a szocialista képviselőktől hazafiságot és kötelességteljesitést! — Szabó Sándor: Jó kis fanárok a hazafiságból!) Szilágyi képviselő urat másodszor is kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. (Zaj a jobboldalon.) A jobboldalt is kérem, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. Puky Endre: A szociáldemokrata párt tehát abszentálja magát ezen törvényjavaslat tárgyalásától, amely pedig épen a munkásosztály politikai aspirációit kívánja megvalósítani. Ha a munkásság választójogi térfoglalását nézzük, azt látjuk, hogy ismét 1874-től kezdve, ez a térfoglalás nagymértékben történt. Hiszen, amig 1874-ben az összes választók között a munkások, ideértve a cselédeket is, az összes választóknak az őstermelési foglalkozási csoportok csak 2.6 százalékát, az ipar-forgalmi csoportban pedig 4.1%-át tették ki, addig 1920-ban ez a szám felemelkedett már 21.8, illetőleg 16.6%-ra. tehát számuk megnégyszereződött, illetőleg megnyolc és félszereződött. Ha pedig azt nézzük, hogy a legújabb összeírások szerint milyen arányban vannak képviselve a választók a munkásság és a polgárság között, azt látjuk, hogy a munkásságnak 50.5%-a bir választó joggal, a polgárságnak pedig 63.5%-a. így nyugodtan elmondhatjuk, hogy a munkásosztály térfoglalása elérkezett addig a határig, amelynél továbbmenni — legalább országunk jelenlegi viszonyai között, tekintettel annak kulturális és gazdasági viszonyaira — egyértelmű lenne a polgári társadalom érdekeinek kockáztatásával. Az előterjesztett választójogi javaslat szerintem szerencsés arányokat eredményez az egyes foglalkozási csoportokon belül is az egyes foglalkozási ágak között. Értem ezt ugy, hogy azok a foglalkozási ágak bírnak nagyobb percentben választójoggal, amelynek jelentősége nagyobb. A vezető állásban lévők, az önállók nagyobb percentuális számban tartoznak a^ választók közé, mint a végrehajtó állásban lévők, mint a munkástömegek. Tgy pl., ha az őstermelési foglalkozási csoportot vesszük, ebben a legnagyobb százalékban választók az őstermelők, akik közül 74.6% bir választójoggal, azután a bérlők, akik közül 64.4%, azután a gazdasági tisztviselők, akik közül 56.1%, a mezőgazdasági munkások, akik közül 49.9% és a évi május hó 8-áw, pénteken. 38í I mezőgazdasági cselédek, akik közül 34.4% bir. választójoggal. »Ugyanezt a helyes, egészséges arányt találjuk meg a másik foglakozási csoport, nevezetesen az ipar-forgalmi csoport körében is. ahol a legnagyobb százalékkal választók az iparforgalmi ágazatban alkalmazott tisztviselők, t. i. 70.6%-kai, azután az önálló foglalkozásúak 65.8%-kai és végül a^ ipari munkásság 61.2%kal. Az előterjesztett választójog azonkivül fejlődésképes is, amennyiben ez a jobb hijján használt rossz szó azt jelenti, hogy fejlődésképes minden választójog, amely mellett a viszonyok automatikus fejlődésével a választók száma szaporodik anélkül, hogy a választójog kellékein változtatni, azoknak számát leszállítani, vagy mértékét enyhíteni kellene. (Szilágyi Lajos: Sajnos, ujabban csak fogynak a választók!) A fejlődéskópességnek ez a kelléke az előterjesztett választójognál az elméleti képzettség: a négy, illetőleg hat elemi osztály elvégzése. Hiszen egészen természetes, hogy közoktatásügyünk fejlődésével kapcsolatban mind többen és többen jutnak ez elemi képzettség birtokába és igy mind többen és többen kerülnek be a választók közé. Hogy ez milyen arányban és milyen mértékben fog megtörténni, arra nézve is bizonyos támpontot nyújthat nekünk a statisztika,, amely azt mutatja, hogy tíz év alatt, vagyis 1910-től 1920-ig a férfilakosság körében a négy elemit elvégzettek száma 4%-kai, a hat elemit elvégzettek száma pedig 13%-kai növekedett. Egészen kétségtelen tehát, hogy közoktatásügyünk állandó fejlődésével kapcsolatban legalább is ilyen arányban számithatunk a választók automatikus szaporodására. Ezzel a kérdéssel összefügg az u. n. vélelemnek a kérdése is. A választójogi bizottság ugy ítélte meg a kérdést, hogy nem cs^án és nem is elsősorban a négy, illetőleg hat , elemi osztály elvégzése, hanem az ezzel egyenértékű műveltség megszerzése képezi a választójog intelligencia-cenzusát. Az, aki bármely foglalkozási ágban a maga tisztes polgári munkájával önálló megbecsült exisztenciát tud teremteni magának, mindenesetre bir az elméleti képzettség, a műveltség olyan fokával, amely megfelel a négy, illetőleg hat elemi iskolai képzettségnek. Épen azért azt a módosítást és nevezetesen azt a kiegészítést tette az előterjesztett javaslatom, hogy az összeíró küldöttségek kötelesek a négy, illetőleg hat elemig elvégzését vélelmezni azoknál, akik illetőleg akiknek feleségei a család megélhetését biztosító mezőgazdasági 1 , ipari, vagy kereskedelmi foglalkozást együtt önállóan személyes tevé| kenységükkel folytatnak. Semmi kétség, hogy ez a rendelkezés is nagyban emelni fogja a választók számát. (Helyeslés a jobboldalon.) Az előterjesztett választójogi javaslat — mint említem — tartalmazza a nők szavazati jogát is akként, hogy szavazati jogot ad 30 éves életkorának betöltésével minden nőnek, valamint 24. életévének betöltésével is akkor, ha három gyermeke van, vagv ha önálló háztartásban saját keresetéből, jövedelméből tartja fenn magát. Nem minden ellenmondás nélkül fogadta a választójogi bizottság a nők szavazati jogát, mint ahogy azt tudomásom szer itat a közvélemény sem fogadja egyöntetű és osztatlan megítéléssel. (Szilágyi Lajos: Például a keresztény pártok miért követelik a nők szavazati jogát! — Kiss Menyhért: A munkáspártok is óhajtják!) A női szavazati jog kérdése általában csak az utóbbi évtizedekben vált a legtöbb he60*