Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-406

380 A nemzetgyűlés 406. ülése 1925. évi május hó 8-án, pénteken. 1848-ik évi y. tcikk megalakításával. Folytatódik és befejeződik ez 1874-ben az adócenzusra átalakított választójogi rendszerrel. 1905-ben kezdődik azután a yálasztójog egy második periódusa, a Kristóffy által politikai célzattal a közvéleményben bedobott általános titkos választójog jelszavával, amelyet tovább folytat gróf Andrássy Gyulának tiszteletreméltó, hazafias motívumokból megalkotott és valóban fényesen megindult plurális választójogi tervezete, amely azonban még a bizottsági tárgyalásig sem jutott el. Vázsonyi Vilmosnak 1917-ben beterjesztett javaslata és az 1913 : XIV. és 1918 : XVII. tcikkek együtt alkotják a választójog történetében az átmeneti korszakot, mert egyik lábbal még a vagyoni vonatkozású cenzus terén állanak, másikkal azonban már átlépnek az értelmi cenzussal való kombináció utján az általános választójog terére. Végül a háború és a forradalmak után kiadott 1919-iki és 1922-iki választójogi szükségrendeletek együtt alkotják a választójog történetében az általános választójog periódusát. A kettő közül reánk nézve az 1922. évi rendeletnek van különös jelentősége, mivel a most együtt ülő nemzetgyűlés ennek alapján jött össze, ennek törvényes jóváhagyását kéri a kormány az előterjesztett törvényjavaslatban s mivel a szőnyegen levő törvényjavaslat az ezen rendeletben foglalt alapelveken épül fel. A törvényjavaslat az általános, nőkre is kiterjedő választójogot tartalmazza, a kisebbségek képviseletét biztosító, részben titkos szavazati joggal. Az általánosság, jobban mondva a választójog általánosságának kérdése igen ellentétes, szélsőséges megítélésben részesült. Vannak, akik minden jó forrásául, a társadalmi osztályok békéjének, harmóniájának eszközéül tekintik. Mások ismét elitélik, minden baj okozójául, sőt egyenesen a szabadság ellenségéül tekintik. Mint mindenütt, itt is a középen van az igazság. (Kiss Menyhért: Nem mindig a középen!) Általános választójog a szónak grammatikai értelmében, természetesen, nem lehetséges, hiszen nem adhattunk választójogot a gyermeknek, az elmebajosnak vagy a bűntettesnek, aki a fegyházban ül. Így az európai államok körében bizonyos átlagos típusa alakul ki a legáltalánosabb választójognak, amely szerint választójoggal bir minden állampolgár bizonyos életkor elérésével, tekintet nélkül vagyoni és jövedelmi viszonyaira, természetesen akkor, ha nem szenved súlyos testi vagy erkölcsi fogyatkozásban. Ezekhez az ismérvekhez azonban később ujak is járulnak, igy leginkább az egyhelybenlakás és bizonyos szellemi intellegencia, illetőleg elméleti képzettség iga; zolása. Ezek az ismérvek együtt azok, amelyek" megalkotják a tulaj ch>nképeni általános választójog tartalmát. Ezeknek a kellékeknek, mondjuk: korlátozó feltételeknek mértéke azután igen sokféle lehet és minden államban igazodik az államok társadalmi rétegeződéséhez. kulturális, gazdasági viszonyaihoz, a történelmi fejlődéshez, egyszóval mindazokhoz a konkrét viszonyokhoz, amelyeket tekintetbe kell vennie a gyakorlati államférfi unak, ha ezekkel a kérdésekkel általában foglalkozik, amelyekre nálunk pedig különösen figyelemmel kell lenni, ha meg akarjuk óvni az állani nemzeti jellegét, a polgári társadalmat a fenyegető internacionalizmus és destrukció ellen (Derültség a szélsöbaloldalon.), ha az intelligencia vezető szerepét fenn akarjuk tartani és ha emelni akarjuk a parlament nívóját a demagógia felburjánzó jelenségeivel szemben. (Ugy van! jobbfelől.) Ha ezeket a kellékeket, nevezetesen az állampolgárságot, az egy-helybenlakást. az életkort és az elméleti képzettséget fenn is tartjuk és számukat nem is szaporítjuk, nekünk ezeket a feltételeket bizonyos szigorúbb mértékhez kell szabnunk, mint ez más államokban más viszonyok közt megtehető. Épen azért köti ez a javaslat — a választójogi bizottság megítélése szerint igen helyesen — az állampolgárságot a 10 évhez, az életkort férfiaknál 24, nőknél 30 évhez, az egyhelybenlakást a 2 évhez és az elméleti igazolását a 4 elemi, nőknél általában véve a 6 elemi iskola elvégzéséhez. Hogy vájjon ezek a kellékek igy. ilyen mértékkel megvalósitanak-e számbavehető jogkiterjesztést, hogy azután ez a jogkiterjesztés a kellő határig megy-e el, nem lépi-e azokat túl, amely esetben a tömeg uralmának adna helyet, nem marad-e innen a határon, amely esetben egész társadalmi osztályokat zárna ki a jogozottak kíörébőli: a kérdés megvizsgálásától és a vizsgálat eredményétől függ Ítéletünk az előterjesztett törvényjavaslat alapelvei tekintetében. A kiterjesztés mértékét általában, ha számszerű mértéket keresünk, abban találjuk meg, hogy mennyiben emeli az a választók számát abszolút számban és percentualiter, és akkor e tekintetben nevezetes haladást látunk. Mert ha azt vészük, hogy 1874-ben, amikor elsőizben rendelkezünk már a választójogi viszonyok tekintetében megbizjható statisztikai adatokkal, a választók száma 581.000 volt, akkor azt látjuk, hogy ez a szám az 1922/23-iki összeírásoknál már felemelkedik 2,382.000-re ; ami pedig a percentuális számot illeti, míg 1874-ben a 24 éven felüli férfilakosságnak csak 15.5%-a birt választójoggal, addig ez a szám a férfilakosság körében az 1922/23, évi összeírás idején felemelkedik egészen 78.3%-ra. Igen nevezetes jogkiterjesztést jelent tehát az előterjesztett javaslat. Ám ez természetes is, mert a választójog fejlődése más irányban, mint a demokratikus kiterjesztés irányában nem történhetik. Szükségessé teszi ezt egy uj társadalmi osztálynak, a számban, intelligenciában, szervezettségben szinte imponáló módon erősödő munkásosztálynak felemelkedése (Ugy van! jobbfelől.), amelynek produktiv munkájáról a gazdasági haladás és termelés szempontjából nem győzünk elég elismeréssel nyilatkozni, amelyet szívesen és szeretettel fogadunk az alkotmány sáncai közé... (Ugy van! jobbfelől. — Szilágyi Lajos: Csak a munkásság vezetőit nem fogadjuk szívesen! — Felkiáltások jobbfelől: Miért nem viselkednek megfelelően?! — Szilágyi Lajos: Azokat csak támadjuk! — Szabó Sándor: A munkásságot nem támadjuk, csaki az alkalmatlan képviselőit! — Zaj.) I Elnök: Csendetykerek ! Puky Endre TÍoadó:... amellyel ; megosztjuk a politikai hatalomban való részvétel jogát, azon egy feltétel alatt, hogy beleilleszkedik a nemzeti állam gondolatkörébe és fentartás nélkül magáévá teszi a magyar állameszme iránti hűséget. Itt nem kimélem meg a szemrehányástól az úgynevezett történelmi osztályokat (Ügy van! balfelől), amelyek nem foglalkoztak eleget, elég szeretettel és megértéssel a munkásosztály bajával-dolgával, testi és szellemi jólétével. (Ugy van! balfelől.) De épen ugy nem kimélem meg a munkásság egyes vezetőit sem, akik sok esetben önző osztályérdek-