Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-405

A nemzetgyűlés 405. ülése 1925, évi május hó 7-én, csütörtökön. 371 fogja az egész közvéleményt, egyrészt a. jelzáloghitel időtartama, másrészt annak tehertétele. Nagyon jól tudom azt — és e tekintetben nem vagyok nézetkülönbségben senkivel sem —, hogy éppen a mezőgazdaság az, amely a nehezebb tehertételeket nem birja el. (Ugy van! jobbfelől.) ^ Azonban bármennyire akarnánk is ebből a nézőpontból kiindulni, sajnos, számolnunk kell az adott viszonyokkal, s hiábavaló volna minden egyéb töreky esünk és tulaj donképen csak légvárakat épitenénk, ha más formában törekednénk a kérdést megoldani. A probléma csak az, hogy az adott viszonyok ismeretével a lehetőségek szerint a minimumra csökkentsük a tehertételeket. Számitásom alapja e tekintetben a következő. A kormány elsősorban akként határozott, hogy nem 20, hanem 25 évre szóló hosszúlejáratú jelzálogkölcsönöket fog kibocsáttatni. A mai időkben körülbelül ez az a határidő, anieddig el lehet menni és amelyet érvényesülni látunk, s ha ennél tovább mennénk, veszélyeztetnők a külföldi piacon való elhelyezés lehetőségét. A kamattétel a névérték után 8% volna, és pedig

1 abból kiindulva, hogy a külföldi piacon és a népszövetségi, valamint hasonló kölcsönöknél 7—7.5% körül mozog a kamat. Ebből kiindulva állapodtunk meg a 8%-os alapban. (Helyeslés jobbfelől. — Drozdy Győző: Mennyit kap a kisbirtok! Ez érdekelne bennünket!) Méltóztassék nyugodtan megvárni. (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Kiindulási alapul a népszövetségi kölcsön jelenlegi árfolyamát véve, 93-at vettünk. Ebből leszámítva 5%-ot, amennyiben külföldi elhelyezésről lesz szó — mert ennyire számitjuk annak költségét, bár meg vagyok győződve róla, hogy az ennél kisebb lesz, de a biztonság kedvéért ennyit állapítottunk meg — marad 88%. Ezenkivül 4%-ot vissza kivánok tartani, és pedig biztosítékul arra az esetre, ha a külföldi értékesités ilyen formában nem sikerülne; amennyiben pedig jobban sikerül, a többletet a kölcsönvevő megkapja. Ez az összeg a kölcsönvevő számláján fog kezeltetni, s ami ebből nem vétetik igénybe, az a kamatokkal együtt a kölcsönvevőt fogja illetni. 2%-ban számítjuk — épugy, mint békében — az itteni pénzintézetek költségeit, úgyhogy végeredményben, ha ezeket a tételeket levonjuk, marad 82%. Levonva mindezeknek az erdményét, ez azt jelenti, hogy 10%-os pénzhez jut hozzá a gazda. Bármennyire elfogadjuk is azt, hogy ez elég magas kamatláb, de amikor tudjuk, hogy milyen nehéz viszonyok között kap ma a gazda pénzt és majdnem uzsorakamatot kell érte fizetnie még a legszerencsésebb kamatviszonyok mellett is, akkor azt mégis eléggé kedvező kamatlábnak kell tekintenünk. Ez különben arra fogja indítani a pénzintézeteket, hogy mérsékeljék kamatlábaikat, mert ezek a kamatlábak legalább kétszeresei annak, amit a jelzálogkölcsön fog nyújtani, (östör József: Ez lényeges enyhités! — Drozdy Győző: Mennyit kapnak a kisbirtokosok, ez a kérdés!) Természetesen ehhez hozzá fog járulni még a 25 évi törlesztési teher, és igy végeredményben az összes teher a névérték után félévenként 5% körül, vagyis árfolyamra átszámítva évenként 18% körül fog mozogni, melyhez még a jelzálogintézeteket megillető évi 1% kezelési jutalék járul. A következő tétel, amely fontos és érdekli a közönséget az, hogy az értéknek hány százalékát adjuk jelzálogkölcsönképen, 15%-ban állapítottuk meg a határt, még pedig két okból. Először azért, mert azt tartom, hogy alapjában véve egy ilyen, az adott viszonyokhoz hasonlitva mérsékelt kamatlábú jelzálogkölcsön a föld hozzadékképességéhez viszonyítva mégis súlyos kölcsön, de a mai időkben még ennek is örülni kell. Viszont azonban nem volna helyes, ha a gazdaközönség indokolatlanul és nem jól átfontolt célokra használná fel ezt a kölcsönt. t (Ugy van! jobbfelől.) Ezért is kötöttük meg ezt ily alacsonyan, hogy egyrészt túlterhelés ne következzék be, másrészt pedig — amit az öszszeg aránylag kis volta is megmagyaráz —, hogy minél többen jussanak, amennyiben szükségük van, ilyen kölcsönökhöz. Méltóztattak a kiseödsztenciákat említeni. Amit lehetett, ezek érdekében eddig is megtettünk. Amióta én pénzügyminister vagyok, különböző pénzekből nagyobb összeget juttattam az OKH.-nak, hogy abból a hiteligényeket ki tudja elégíteni. Oda utaltattam bizonyos forgalmi pénzeket, amelyekkel azután az OKH. dolgozott. Azonban ezen a téren sem fogunk megfeledkezni róluk; ennek a kölcsönnek egy részét is az alturista szervezetek utján a kisbirtok részére kívánom felhasználni, iiueiay Ernő:'Drága a pénz, nem vehetik igénybe! — Dénes István: Az a kérdés, hogy az Altruista Bank mennyi kamatért adja ki! — Zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Bud János pénzügyminister: Rá akarok még mutatni két ténykörülményre. Méltóztatnak tudni, hogy annak idején ugy volt tervezve, hogy az érdekeltek a kölcsönt egy pénzügyi szindikátus utján fogják megkapni. Mivel a külföldi tárgyalások még folyamatban vannak, nem tudjuk, hogy a külföld minő formában fogja esetleg megkívánni azt az intézményt, amely az egységes jelzálogkölcsön nyújtására és ellenőrzésére alkalmas. Viszont feltétlenül elengedhetetlennek tartja a kormány a maga részéről is, hogy akkor, amikor végre megteremtettük ismét a jelzáloghitelformát, ennek a kölcsönnek a nyújtása a legnagyobb ellenőrzés mellett történjék. Magam részéről kormánybiztost kivánok ezzel megbízni. Ennek a kormánybiztosnak az a feladata, hogy megállapítsa az intézetekkel a helyes, igazságos és az előirt követelményeknek megfelelő kölcsönjuttatást. De nem szeretném, ha a legkisebb mértékű bürokratizmus is felmerülne ebben a kérdésben; a kormánybiztosnak is épen olyan gyorsasággal kell dolgoznia, mint amilyennel az életben az ilyen kölcsönök nyújtásával foglalkozó intézetek dolgozni szoktak. E tekintetben nincsenek aggályaim. Közélelmezési minister koromban, bár más formában, épen a legnagyobb érdekeltségekkel teremtettem meg* ilyen szervezetet és méltóztassék megkérdezni azokat az érdekeltségeket, hogy volt-e rá eset, hogy egy órán belül nem kapták meg a pénzüket. (Igaz! ugy van! balfelöl.) De ellenőrzést gyakorolni kell, erről le nem mondhatok és j ennek az ellenőrzésnek a módozatai is meg j vannak állapítva. Ezzel körülbelül lényegében befejeztem a j kérdés ismertetését. (Egy hang a balközéven: \ A storno-dij!) Ami a stornö-dijat illeti, itt is számolok a külföld követelésével és kénytelen vagyok kijelenteni azzal a követeléssel szemben, amelyet ] ebben az irányban megnyilvánulni láttunk, — i bármennyire osztozom abban a nézetben, hogy I e tekintetben bizonyos súlyos kifogás marad 1 a kölcsön tekintetében — hogy öt évnél ki-