Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-405
372 A nemzetgyűlés 405, ülése 1925, sebbre nem tudom meghatározni azt az időpontot, amelyen belül a kölcsön fel nem mondható. n , Méltóztatott Marsehall t. képviselőtársamnak még- a rövid lejáratú hitel kérdéséről is beszélni. Ami a rövid lejáratú hitel kérdését illeti, e tekintetben egészen nyiltan meg kell mondanom (Halljuk! Halljuk!), hogy tugy. amint a legtöbben gondolják, hogy a kormány tudjon rendelkezésre bocsátani pénzösszegeket: ebben a formában, sajnos, — miután nem vagyunk ezeknek birtokában, — a kérdést megoldani nem tudjuk. Viszont az is kétségtelen és itt már nemcsak a mezőgazdaságról, hanem az egész gazdasági életről van szó, s e tekintetben csak az iparnak egyes részeire kívánok reámutatni, igy különösen azokra az iparvállalatokra, amelyeket helyesen középipar néven tudnánk összefoglalni, s amelyeknek^ nincs meg már az a szoros kapcsolatuk a pénzintézetekkel, mint azelőtt, hogy ezek az iparvállalatok ma szintén ép olyan nehéz viszonyok között vannak, mint amilyeneket a mezőgazdaságnál tapasztalunk. Mi ezekkel a kérdésekkel állandóan foglalkozunk. A nemzetgyűlésnek méltóztatott azt is látni, hogy ha csak egy alkalom is kínálkozott arra, hogy egy formát is ki tudjunk eszelni, erre nézve mindent megtettünk. Hiszen nem egy hitelkérdést juttattunk a mai nehéz viszonyok között is megoldáshoz, amelyekről évekkel ezelőtt még azt hittük, hogy azok megoldása abban a formában nem lehetséges. Csak épen a kisebb emberek hiteligényeire akarok rámutatni, amelyek egyrészt az OKH, másrészt a Pénzintézeti Központ bekapcsolásával a kisipar szempontjából a megfelelő szervezetek által kerülnek megoldásra. Hogy ez nem tökéletes, hogy az összes hiteligényeket kielégiteni nem tudjuk, az természetes; de elmúlt végeredményében az az idő, amikor mesterséges tőkéket lehetett teremteni. Különben is láttuk, hogy ezeknek a mesterséges tőkéknek a teremtése végső fokon mindig ártalmas volt. A mai helyzetben tényleg a legfontosabbnak tartom a mezőgazdaság helyzetét ebből a szempontból. Ami a mai, pár hónapra kiterjedő hitelkérdések megoldását illeti, nagyon jól tudjuk, hogy ilyenkor nincs meg a forgótöke rendelkezésre. Méltóztassék csak utánanézni, hogy békeidőben is mindig ezekben az időszakokban minden gazda a bankja utján dolgozott, ennek alapján teremtette eíő a műveléshez és munkáltatáshoz szükséges összegeket. Azt hiszem, hogy ma, amikor egy rosszabb termés után vagyunk és ennek hatásai erősebben érvényesülnek, ebben az irányban mindent meg kell tenni, ami csak lehetséges. Én az összes faktorokkal érintkezésben vagyok és jelezhetem, hogy mindenütt a legjobb indulat és akarat van meg. A Nemzeti Bank a legmesszebbmenő liberalitással kezeli a hozzá befutó úgynevezett gazdaváltókat. De ugy látom, e tekintetben talán nem is értik meg egészen a vidéken sem ezeknek a szerepét és jellegét, mert hiszen nem látni épen a fiókoknál ennek egész meg-nyilatkozását; másrészt azonban a Pénzintézeti Központ és az OKH utján és esetleg a gazdasági szervek bekapcsolása utján próbálom ezt a kérdést megoldani. A tervek valamennyire kialakultak; épen most állunk az előtt a kérdés előtt, hogy vájjon ezek akceptábilisak-e, mert tulajdonképen csak egy forma lehetséges, az, hogy tudok-e az élet kapcsán olyan váltót teremteni, amely tulajdonévi május hő 7-én, csütörtökön. képen bejuthat a Nemzeti Bankhoz. Ez a kérdés lényege. Ha ezt a váltót meg tudjuk teremteni, akkor ezt a kérdést is meg lehet oldani. Remélem, hogy e tekintetben is gyorsan fognak lehetőségek mutatkozni és csak ez az egy módja annak, hogy a rövid lejáratú hitelt is a gazdasági élet viszonyaihoz jobban alkalmazhassuk. Ezekben kívántam felelni a felvetett kérdésekre. Azt hiszem, eléggé kimerítő képét adtam a helyzetnek. (Általános helyeslés.) Azt hiszem, hogy *ha még tényleg nehézségek is vannak, azokat lassan mégis le tudjuk küzdeni. Végeredményben a mai napot nevezhetjük a jelzáloghitel megteremtése napjának« amit én gazdasági életünk szempontjából igen nagyjelentőségűnek tartok. (Általános élénk helyeslés és taps.) Elnök: Napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozathozatal tárgyát nem képezhetvén, áttérünk Baross János képviselő ur napirend előtti felszólalására. Baross János képviselő urat illeti a szó! Baross János: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Felszólalásomnak egyetlen és kizárólagos célja, hogy a legtárgyilagosabb alapon indokoljam meg, miért tartottam szükségesnek, hogy a római interparlamentáris konferencián a béke revrziójának kérdését a nemzetek képviselői előtt felhozzam. (Zsirkay János: Az egész nemzet szükségesnek tartotta! — Ugy van! balfelöl.) Ismétlem, a kérdésnek felmerült személyi részeivel foglalkozni nem fogok. (Helyeslés jobbfelöl.) Bőséges nyilatkozatokkal pro és contra az ott szereplők elmondták a mondanivalóikat; én kizárólag általános, a magyar nemzet egyetemét érdeklő kérdésekkel akarok foglalkozni. (Helyeslés balfelöl.) Mindenekelőtt engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy röviden ismertessem, hogy tulajdonképen mit is mondtam Rómában. (Halljuk! Halljuk!) Előre kell bocsátanom, hogy ott beszédemnek csak az első és utolsó részét mondtam el, egyszerűen azért, mert az idő előrehaladott voltára tekintettel az elnök külön figyelmeztette a szónokokat, hogy csak pár percet beszéljenek, mert Őfelsége, az olasz király várja a delegációt. A közbenső részt, különösen a statisztikai részt, nem mondtam el, hanem azt Írásban csatoltam, hogy a könyvkiadványokból, amelyeket minden tag és minden parlament meg fog kapni, ki ne maradjon. Nagy élvezettel hallottam — mondottam — Landry őexcellenciájának előadását. Egyetértek vele. hogy ő a drágaságnak, sőt egész Európát sújtó egyéb szociális bajoknak, igy különösen a munkanélküliségnek is okát a pénzügyi inflációban, a pénzügyi zavarokban, a termelés elégtelenségében és a fogyasztás terén tapasztalható zavarokban keresi. Az én szerény véleményem szerint azonban mi'ndezek a pénzügyi és gazdasági okok maguk is csak másodlagos jelenségek, maguk is csak következményei egy mély és igazi oknak: az igazságtalan békék hibáinak és tévedéseinek. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ezen állitásoan legkönnyebben igazolható azzal, hogyha Landry őexcellenciája tantételeit alkalmazzuk például a trianoni béke által a Duna völgyében elői'dézett gazdasági és szociális helyzetre. Itt természetesen a kisentente képviselői ezen kijelentések után tiltakoztak. (Lendvai István: S ezt skandalumnak minősítette a gróf ur!) A statisztikai adatok azzal foglalkoznak — ezeket csak az Írásban adtam be —, hogy termelésünk megakadt, mert csak az ipartelepek maradtak Budapesten,
