Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-405

370 A nemzetgyűlés 405. ülése 1925. elengedhetetlen pénzügyi követelményeivel, melyek tulajdonképen mindenkire végcél kell hogy legyenek. (Helyeslés.) Természetszerűleg ma a mai szervezet alapján kell megállapitani ezt a létszámot, kétségtelen azonban, hogy azt a rendkivüli komplikáltságot, amely nálunk a közigazgatás, stb. terén fennáll (Felkiáltások: Ez ioaz!), rendbe kell egyszer hozni, itt kell a formát megtalálni, egyszerűsíteni kell az egész vonalon. (Taps.) Az egész kérdés ezen fordul meg, s igy ez feltétlenül szükséges az országra nézve. Ebben a tekintetben is folyamatba tet­tük a munkálatokat. Ez nem lesz könnyű fel­adat, s a nemzetgyűlésre is nehéz napok vár­nak ebben a tekintetben, de az ország érdeké­ben meg kell birkózni ezzel a kérdéssel. (He­lyeslés.) Természetes, ez lesz azután az a végső szám,, amely azután kialakítja teljesen a tiszt­viselői létszámot. Ami most még a státusrendezést illeti ( H álljuk! * Halljuk!), ebben a tekintetben is ren­det kell teremteni. Egész nyíltan megmondom, hogy túl kell menni a forradalmi idők menta­litásán, és mindenkinek meg kell nyugodni abban, hogy egy észszerű, józan státus alakit­tassék, de lehetetlenség, hogy mindenki csak azt követelje, hogy minél magasabb állásba ke­rüljön. Nem lehet a kérdéseket ez utón ren­dezni. Hisz, ha van a mi rendszerünknek fogyatékossága, ez a magasabb fizetési osztá­lyokba lévő állások túltömöttsége. (Ugy van!) Csak azért foglalkozom ezzel, hogy rámutassak arra, hogy nem áll az, amit a közvéleménybe bedobtak, hogy mi a kicsinyekkel nem törődünk, hogy ezeket akarjuk eltávolitani. Ellenkezőleg', a Btátusrendezós vonja maga után, hogy ez meg­fordítva történjék, hogy alulról felfelé kell menni és a felsőbb, vezető állások számát kell csökkenteni. (Helyeslés.) A státusrendezésen belül — amelyet, mon­dom, meg kell oldani, ha akarjuk, ha nem — természetesen figyelembe kell venni mindazo­kat a méltányos, dö túl nem fűtött igényeket, melyek a mai káoszban kialakultak, illetőleg még részben kibontakozni nem tudtak, de nem vagyok hajlandó semmiféle ezen túlmenő igényt figyelembe venni. (Drozdy Győző: Meg kell szüntetni az államtitkártgyártó nagyüze­met is!) A státusrendezéssel kapcsolatban még csak arra akarok rámutatni, hogy valahogy azt is ] Figyelembe kell vennünk, ami a külföldön na- j gyón akceptábilis rendszer, hogy ne tömitsük azután megint az egyes állásokat túligényelt kvalifikációval. Méltóztassanak csak Német­országot venni; alig hiszem, hogy valamely állam ilyen jó adminisztrációra hivatkozhat­nék. Ott csak a vezető-osztályfőnökök stb. ré­szére van a magasabb kvalifikáció előírva. Lehetetlenség mindenütt a magas kvalifi­kációt elérni, mert nem tud az állam olyan pénzügyi igényeknek megfelelni, amelyek eb­ből erednek. (Nagy Emil: Akkor miért kell négy egyetem 1 !) Ezzel a kérdéssel most nem akarok foglalkozni. Áttérek az utolsó kérdésre: a földhitel kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy ebben a kérdésben a kormány részéről hónapok óta tárgyalások folynak. Ezek a tárgyalások tulajdonképen Genfben indultak meg, és Genfben felhatalmazást knpfunk egy bizonyos pénznek a földhitel céljaira való felhasználására, helyesebben mondva arra, hogy ezeket a pénzösszegeket a jelzáloghitel megteremtésére és felvételére használjuk fel. Azt hittük, hogy a Londonnal folytatandó tárgyalások rövidebb időt fognak évi május hó 7-én, csütörtökön igényelni, de azt hiszem, hogy különösen az a valuta-reform, amely ott keresztülment, de talán más események is ezeket a tárgyaláso­kat késleltették. A kormány azon az álláspon­ton van. hogy ezzel a kérdéssel tovább várni nem lehet, és ezennel bejelentem, hogy ez a kér­dés a teljes megoldásra megérett, minden irányban megtörténnek az intézkedések s a jelzáloghitel kérdése a jövő héttől kezdve ko­molyan, megoldatik. (Éljenzés és taps.) Vég­eredményben ezzel a lépéssel eljutottunk annak a hitelformának megteremtéséhez, amely ge­rince és bázisa volt mindig ennek az ország­nak. Nem tudom eléggé kifejteni és méltányolni azokat a szempontokat, amelyek kidomborítják annak a jelentőségét, hogy végre sok és nehéz fáradság után eljutottunk ennek a kérdésnek megoldásához. (Éljenzés jobbfelől.) Ha meg méltóztanak engedni, nagyjában az alapelveket is ismertetem. (Halljuk! Hall­juk!) Ami az alapelveket illeti, elsősorban egy meghatározott pénzösszeg, mintegy 22 millió aranykorona — lehet, hogy valamivel több, vagy valamivel kevesebb — fog erre a célra felhasz­náltatni. Mindazok a pénzintézetek, amelyek teljes garanciát nyújtanak, részt vehetnek eb­ben az akcióban. Kénytelen vagyok hangsú­lyozni azt, hogy teljes garanciát és ne méltóz­tassék ezt rossznéven venni, mert ez nem akar semmiféle — nem tudom — monopolizálás vagy egyes intézetek kizárása lenni. Ha az lett volna a helyzet, hoev m^q-for­ditva a külföld ré szé ről már, a záloglevelek át­vétele is biztosítva lett volna, akkor onnan kaptuk volna nieg a szükséges összeget; de előt­tünk ma nem lehet más szempont irányadó, mint az, hogy olyan jelzálogkölcsönöket és olyan jelzáloglevelet teremtsünk meg, amely­ről biztosak vagyunk abban, hogy ha egyszei: megnyílik a külföldi piac, ezeket ott feltétlenül átveszik. Itt semmiféle más szempontnak érvé­nyesülnie nem lehet, és akkor járna nagyon rossz utón az ország és a kormány, ha ebben kísérleteznék. (Helyeslés.) Ez az összeg rendelkezésre fog bocsáttatni oly alapon, hogy a záloglevél kibocsátására al­kalmas legyen a kölcsön, még pedig azzal, hogy a pénzügyminister egy éven belül felszólit­hatja az intézeteket, hogy akár az ekképen ki­alakított saját jelzálogleveleiket, akár pedig a zálogkölcsönöket átengedjék az esetleges egy­séges jelzáloglevél megteremtésére. Ezt kissé meg kell magyaráznom. Úgyis épen azért, mert a tárgyalások folyamatban vannak, és mert bár­mely oldal felé érdeklődünk, azt látjuk, hogy a külföld ebben az ideológiában mozog — amit meg kell érteni, hiszen végeredményben olyan országokról van szó, amelyek záloglevéllel nem foglalkoztak —, elengedhetetlen kivána­lom lesz, hogy amint megnyílik a piac, biztositsuk azt, hogy az egységes jelzálog­levél-típus bármely percben megteremthető legyen. Azért adtam hosszabb határidőt, mert közben meglátjuk a tárgyalás me­netét. Természetesen ha ezen az időn belül másképen alakulnak a viszonyok, és ha azt lát­juk, hogy nem szükséges az egységes jelzálog­levél-tipus megteremtése, és az egyes intézetek önmaguk meg tudják ezt teremteni, akkor ter­mészetesen ez a feltétel önmagától elesik. De viszont ezzel meg lesz adva a mód arra, hogy bármely percben, amikor el tudjuk helyezni a zálogleveleket a külföldi piacon, minden fárad­ság nélkül 3 hónap múlva erre a rendszerre áttérhessünk. A következő tétel, ami talán érdekelni

Next

/
Thumbnails
Contents