Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-405

A nemzetgyűlés 405. ülése 1925. szerint felsorolni ezeket, hisz méltóztatnak tudni, vám-, só-, dohányjöyedék stb. Ha egy kissé jobban megnéznék a jelentéseket, látnák, hogy a főbiztos ur iparkodik ebből a szükség­hez képest feloldani bizonyos összegeket. De ez nem azt jelenti, mintha ezek olyan összegek volnának, amelyek feleslegként jelentkeztek. Ezek az államnak a rendes kiadások céljait szolgáló rendes bevételei, kötött jövedelmek, amelyekből a főbiztos ur, amint a kölcsön szolgálatát biztosítva látja, old fel további összegeket. Ez a két tétel rendben van; következik a harmadik tétel. Van nekünk ott egy nagyobb összegünk, amely a régi Jegyintézet és a Deviza központ felszámolásából származik. Ez az az összeg, amelyre nézve a népszövetség hozzájárult, hogy az a Nemzeti Bank által a kormány rendelkezésére bocsáttassak jelzálog­hitel-kölcsönök teremtésére és a jelzáloghitel kérdésének megoldására. Ez sem pénzfelesleg. Ne méltóztassanak félreérteni, mert ez semmi egyebet nem jelent, mint azt, hogy a Jegyinté­zet annak idején a vele kapcsolatos Deviza központ mórlegét ezzel a többlettel zárta le és ezt a megállapodások értelmében kötelesek vagyunk a Nemzeti Banknál levő 110 millió aranykoronát kitevő adósságunk törlesztésére felhasználni. Nem akarok most annak a kér­désnek mélyébe hatolni, hogy milyen nagy ér­dek fűződik ahhoz, hogy ez a nagy nemzeti adósságunk a Nemzeti Banknál csökkentessék. Minden milliárd, amelyet erre a célra felhasz­nálunk, csak azt jelenti, hogy a Nemzeti Bank erejét növeljük és minden pénzösszeget fel kell használnunk, ami erre a célra rendelke­zésre áll. (Helyeslés.) A mai gazdasági helyzet­ben ugy a Nemzeti Bank, mint a Népszövetség átlátták, hogy bármennyire megvan ennek a kérdésnek elvi jelentősége, ezt a pénzösszeget átmenetileg igenis a gazdasági élet rendelke­zésére kell bocsátani. Ezt a Nemzeti Bankkal való megállapodás szerint öt évre meg is kap­tuk és bizonyos törlesztési terv szerint ebben az- ötéves időszakban visszafizetjük a Nemzeti Banknál levő tartozásunk kiegyenlitésére. Ez tehát az a pénzösszeg, amelyet mégis el tud­tunk vonni és a gazdasági életben fel fogunk használni. Ez körülbelül 250 milliárd. Méltóztatnak tudni, hogy a törvényes in­tézkedések folytán az állam összes bevételei a Nemzeti Banknál kezeltetmk. Minden hónap­ban oda folynak be bevételeink, amelyek ter­mészetesen a következő hónán kiadásának fe­dezésére szolgálnak. Ez 400—500 milliárdot tesz ki, de természetesen havonta változik. Nem azt jelenti ez. hogy ez talán szabad ren­delkezésre álló pénzösszeg, hanem azt, hogy, míg régente az állampénztárak kezelték eze­ket a pénzösszegeket, addig most,mint kezelés­szerű pénzek, a Nemzeti Bankhoz futnak be. Az állam a postatakarékpénztáron át igy jut a következő hónap kiadásainak fedezéséhez. Kér­dem bárkitől, lehetne-e ebből egy fillért is el­vonni? Ez azt jelentené, hogy a következő hónap pénzellátását veszélyeztetnők. Csak ter­mészetes dolog, hogy ennél jobb és célszerűbb megoldás nem volt elképzelhető, és ha ezt az összeget nem a Nemzeti Banknál, hanem az állampénztáraknál kezelnék, senki erről nem tudna, és akkor nem beszélnének ugy, hogy ami tulaj donképen nem felesleg, az felesleg. Végül van egy utolsó tétel: a posta­takarékpénztár és az üzemek zsiró számlái. Azt hiszem, hogy aki a fogalmakkal tisztában van, tudja, hogy mit jelent a zsiró-számla. évi május hó 7-én, csütörtökön. 369 Ezek nem az állam rendelkezésére álló pénz­összegek, ezek az illető üzemek üzemviteléhez szükséges pénzek, amelyek itt kezeltetnek. Bizo­nyos eltérés abban van, hogy a postatakarék­pénztárnál folynak be azok az összegek, ame­lyeket ez az intézmény bizonyos állami kiadá­sok fedezésére vesz át, amelyek, ha a szüksé­gesnél nagyobb összegre ragnak, természete­sen visszajönnek és a következő hónapban használtatnak fel. Azt hiszem, elég világosan megmagyaráztam a dolgot és nem tudom el­képzelni, hogy lehet helytelenebbül egyrészt kérdést beállítani, másrészt nagyobb tudatlan­sággal és oh 7 sok rosszakarattal, amint ezeknek a pénzösszegeknek beállítása folytonosan törté­nik. Ez nem szolgálja abszolúte azt a célt, amelyet tulaj donképen akarnak, hanem igenis, minden .irányban alkalmas arra, hogy félre­értést és zavart okozzon. (Igaz! Ugy van! jobb felől.) Mert senki nincs itten ebben a kor­mányban, aki ne volna azon az állásponton, hogy épen azért, mert ilyen nehéz gazdasági viszonyok között élünk, a gazdasági élet meg­követeli, hogy azt, amit csak lehet, rendelke­zésére bocsássuk. S a kormány, a minister­elnök ur, egyebet sem tesz, mint folyton ezen fáradozik. Meg vagyok győződve arról, hogy a népszövetség, mely nagyon behatóan szokott foglalkozni ezekkel a problémákkal, amely tisztán látja a helyzetet, ha látni fogja ennek az országnak gyenge gazdasági helyzetét, a mai viszonyok következtében, amely még ki­élesedett a rossz termés folytán, nem fog el­zárkózni attól sem, hogy azok a feleslegek, amelyek megmaradtak, tényleg a népszövet­ségi kölcsönből, a gazdasági élet javára for­elittassanak és használtassanak fel. Áttérek most már a tisztviselőkérdésre. (Halljuk! Halljuk!) T. Nemzetgyűlés! Ebben a tekintetben is nap-nap után annyi hir jelenik meg a leg­különbözőbb formában, hogy ha még egy cá­foló irodát is tartanék fenn, akkor sem tudnék megfelelni annak, hogy ezeket a híreket mind­untalan megcáfoljam. Kétségtelen, és azt hi­szem, abban egyetértünk, hogy végeredményé­ben el kell egyszer oda jutnunk, hogy egy olyan tisztviselő-létszám és olyan status le­gyen, amely az ország helyzetének megfelel. (Ugy van! Ugy van!) Enélkül soha senki az államháztartás kérdéseit végleges formában meg'oldani nem fogja tuelni. Enélkül lehetet­len lesz a gazdasági élet és az államháztartás között a kellő összhangot megteremteni. (Eck­hardt Tibor: Csak nem Zilahi-Kiss Jenőt kell B-listára helyezni, hanem a szabadkőműves­nagymestereket. — Zaj.) Bár ez rendkívül szomorú processzus lesz, de azt hiszem, ebben a tekintetben a kormány helyes utón jár ak­kor, ha ezt a processzust minél kevesebb fáj­dalommal akarja keresztülvinni. (Helyeslés.) Nekünk is meg kell állapítanunk egyszer már véglegesen azt a létszámot, amelyre szüksé­günk van. Ennek következtében elő fog állni mindenesetre egy felesleg, azonban nem arra gondolunk, hogy ezt a felesleget máról hol­napra kitegyük az élet nehéz szenvedéseinek, hanem mi — amint ezt nem egyszer kifeje­zésre juttattam — lehetőleg természetes utón akarjuk ezt a kérdést megoldani, éspedig az, üres állások be nem töltésével. (Helyeslés. — Szakács Andor: Az uj kinevezésekkel!) Az állások be nem töltése azt jelenti, hogy uj kinevezés sem lesz. (Helyeslés.) Én csak any­nyit tudok megállapítani, hogy ebben a tekin­tetben ez a rendszer eddigelé is eléggé bevall és azt hiszem, igy tudjuk azokat a szociális szempotokat összeegyeztetni az állam 58*

Next

/
Thumbnails
Contents