Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-405

368 A nemzetgyűlés 405. ülése 1925. évi május hó 7-én, csütörtökön. jelentéseiben s akkor meg méltóztatnak állapíthatni ezt — a bevételek tulajdonképen igen csekélyek voltak. A főbiztos ur megtette akkor azt, hogy dacára, hogy nem folytak be a preliminált bevételek, amelyeket mindig az adott helyzethez próbálunk kialakítani, előlegezte ezeket az összegeket, hogy ne legyen fennakadás az államháztartásban, mert különben fennakadásnak kellett volna lennie már csak azért is, mert — valljuk meg őszintén — az inflációs korszakból tulajdonképen forgótőke nélkül mentünk át a rendezés időszakára. Már pedig az állam gazdasági élete is épen olyan, mint a magángazdasági élet: forgótőkére van szüksége és csak az a budget helyes, amely ezt a forgótőkét tudja biztosítani, legalább is abban a mértékben, hogy egy fél, vagy egy egész hói ap szükségletét el tudja látni, mert különben rendesen és rendszeresen vinni egy államház-tartást nem lehetséges. Minden pénzügyi kormányzatnak erre kell törekednie, mert enélkül még az ország háztartásának egyensúlyát sem lehet fentartani. Ez a m forgótőkehiány okozta tehát azt, hogy mi igénybe vettük akkor a népszövetségi kölcsön egyrészét, amelyet természetesen a népszövetségi főbiztos ur visszafizettetett, amikor a bevételek kedvezőbben alakultak. Ez az összeg magyar koronára átszámítva körülbelül 900 milliárdot tesz ki és tulajdonképen semmi egyéb, mint egy részlete a népszövetségi kölcsönnek. Arról azután lehet beszélni, hogy nem volna-e célszerű és helyes, hogy a népszövetségi kölcsön fel nem használt része a magyar gazdasági életbe bevitessék. Méltóztatnak azonban tudni, hogy épen a magyar kormány fáradozik folyton ezen, hiszen a miinsterelnök ur is ezért ment ki Genfbe februárban, hogy ezt a problémát felvesse; mert ismerje el egyszer már mindenki, hogy az ország lehetetlenül nagy áldozatokat hozott azért, hogy rendezze pénzügyeit. Akkor vontuk ki a legtöbb pénzt a gazdasági életből, hogy megteremtsük a rendet az államháztartásban, amikor erre a legnagyobb szüksége lett volna a gazdasági életnek. De megtettük ezt annál az elvnél fogva is, mert tudtuk, hogy rendezett magáiigazdasági életet csak rendezett államháztartás mellett lehet folytatni és hiábavaló minden törekvés, a magángazdasági élet rendezésére, ha az államháztartás terén bajok vannak, mert ez feltétlenül felborit \ minden számítást a magáiigazdasági életben is. Ez volt álláspontunk és épen ezért én csak megismételhetem magam, amikor most kijelentem, hogy ne tévesszenek meg senkit sem azok a bevételek, amelyeket mi elérünk, mert én azt vallom, hogy ezek a bevételek ma nincsenek arányban az ország gazdasági életképességével. Nekünk tényleg azon kell gondolkoznunk, hogy azokat a bevételi forrásokat, amelyeket ma bármely államhoz viszonyítva súlyosabban viselünk, hozzái'domitsuk és hozzáarányositsuk az ország igazi és tényleges gazdasági életéhez. (Helyeslés és taps.) Ez mindenesetre két feltételt kivan. Először a takarékosság legszorgosabb keresztülvitelét s ezt tartom a fontosabbuak. A kormány bebizonyította már, hogy ezt komolyan akarja. Hetek óta munkában vannak ezek a bizottságok és méltóztassanak majd megítélni, hogy ezek a bizottságok igenis nagyon derekas és komoly munkát végeztek. Mi. amit csak lehet, megtakarítani akarunk, de jó| tudjuk viszont azt is, hogy ezzel a kérdés még megoldva nincs és nem lehetséges, hogy | adórendszerünkben olyan törvénvek legyenek, ö.mídyek csak arra alkalmasak, hogy a cazdasági életet lassan a pusztulás felé vigyék. (Ugy van! a jobboldalon.) Én csak azt mondhatom, amit mondottam költségvetési beszédemben, hogy lehetséges-e továbbra is arra gondolni, hogy mai formájában tartsuk meg a házbérrészesedés kérdését. Ez már nincs is helyes viszonylatban az élettel, hiszen a házhaszonrészesedés alapelve az volt, azért adóztatott ezen az utón az állam, mert a bérek nem idomultak az élethez és alacsony nivón maradtak. Abban a percben, amint azok fokozatosan kialakulnak negyedről-negyedre, mind sürgősebb és indokoltabb lesz. hogy ezt az adót megfelelő viszonylatba hozzuk az élet változásaival, mert sehol a világon ez az igazságtalan adónem nem létezik. (Ugy van! a jobboldalon.) A másik a forgalmi adó kérdése. Ki gondolja azt, hogy ezzel a nagy forgalmi adóval fogjuk majd folyton dotálhatni az államháztartást? A magam részéről már kifejezésre juttattam ezt és ha talán nem mentünk tovább egy lépéssel sem, ennek csak az a magyarázata, hogy az érdekeltség még mindig vitatkozik. Ahelyett, hogy annakidején elfogadták volna az én álláspontomat, amelynek már érdemleges kihatásait is látták volna, még mindig a rendszerről vitáznak, anélkül, hogy a megoldási javaslatokat hónapok alatt előterjesztették volna. Meg vagyok győződve róla, hogy ha én három napig késtem volna, óriási támadásoknak lettem volna kitéve, de ők késnek, hónapok óta késnek és nem tudunk továbbmenni. (Zaj a jobboldalon:) Erre csak azért mutatok rá, mert lehetetlen dolog, hogy amikor körülöttünk minden államban mérsékelteinek épen a gazdasági élet nehézségei folytán ezek az adónemek, mi ugy terheljük meg gazdasági életünket, hogy annak versenyképességét teljesen lerontsuk. (Ugy van! Ugy van!) És végül, amire költségvetési beszédemben szintén rámutattam, meg kell szüntetni a jövedelmi adónál levő azt az aránytalanságot is, aminek a következménye az, hogy mivel a legmagasabb kulcs aránylag igen kis összegben érvényesül, 80 és azonfelüli percenten tul menő jövedelmi adóztatások is vannak. Nem. akarok ezzel a kérdéssel részletesen foglalkozni, de hivatkozom arra, hogy amint az első idők valamennyi államot arra kényszeritették, hogy ilyen túlzott adóztatásokkal éljenek, a gazdasági élet parancsolólag követelte meg mindenütt, hogy ezek az igazságtalan és aránytalan megterheltetések épen a jövedelmi adónál megszüntethessenek. Méltóztassanak végignézni a legnagyobb államokat. Ott van maga Németország, amely annakidején 60 százalékig ment el és a legutóbbi jövedelmi adótervezet ott átlag 30 százalék adóleszállitást foglal magában. Ezt nekünk is meg kell cselekednünk, ezt az aránytalanságot meg kell szüntetnünk. (Helyeslés.) Csökkentenünk kell a kiadásokat az egyik oldalon, keresztül kell vinnünk az adóreformot a másik oldalon, mert hisz a népszövetséggel való megállapodás is arra kötelez bennünket, hogy 1926. év végéig, amint a törvényben van, olyan reformot vigyünk keresztül, amely az ország gazdasági életviszonyait figyelembe veszi anélkül, hogv a legkisebb mértékhen is veszélyeztetné a les-nagyobb célt, az államháztartás egyensúlyát. Ez az igazi pénzügyi politika és ezt az összhangot fog kelleni meerteremteni, ha az államháztartás biztonsága mellett, a gazdasági élet érdekeinek helves megvédését biztosítani akarjuk. (Hehieslés.) A másik tétel abból az 1400 milliárdból, a lekötött jövedelmekből áll. Nem fogom név*-