Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-405

A nemzetgyűlés 405. ülése 1925, évi május hó 7-én, csütörtökön. 367 körülmények között ezen a nyomorgó mezőg'azüasa gon segíteni kell. Nem vagyok barátja az állami segítségeknek, mindig azt hirdettem, hogy azt végezze a magángazdaság, ahogy tudja. Ma azonban azt látjuk, hogy a gazdák egyáltalában nem tudnak magukon segíteni, mert a bankok és takarékpénztárak el vannak foglalva a maguk vállalataival (Lendvai István: Jó lett volna az a 800 milliárd valorizálatlan hitel!), a vidéki pénzintézetek pedig — tisztelet a kivételnek —, amelyek mezőgazdasági hitelmüveleteket folytatnak, 50—60%-kai adják ki a gazdának a hitelt, vagy pedig megvásárolják aj búzáját 300—350.000 koronás áron. Ez a nemzeti vagyonnak olyan pusztulása, hogy a kormány nem nézheti tovább tétlenül a magyar állam gerincének, fentartójának, a mezőgazdaságnak sorvadását, mert ha ez elsorvad, akkor itt 1926 végén, amikor a szanálást be akarjuk fejezni, a gazdasági alanyok ' holttetemei fognak heverni szerteszét és azt a nagy eredményt, amelyet el akartunk érni, nem fogjuk tudni elérni. Azt a tiszteletteljes kérdést intézem a pénzügyminister úrhoz, aki nagy szeretettel és hozzáértéssel foglalkozik ezekkel a kérdésekkel már hónapok óta, hogy elsősorban ne a hosszúlejáratú jelzáloghitelekkel, hanem a rövidlejáratú hitellel foglalkozzék a kormány. (Halljuk! Halljuk!) Ez a legsürgősebb és legfontosabb. A hosszúlejáratú hitel olyan technikumokkal van összekötve — telekkönyv bemutatása, leltárak készítése —, hogy annak igénybevétele hosszú hónapokig tart és annakidején talán a cséplésnél leszünk, mire ebből pénzt látunk. Nagyon helyes és nagyon okos az intézményes hitel, nagyon igaz, hogy a jelzáloghitel alapjait meg kell teremteni és nem lehetünk eléggé hálásak az igen t. pénzügymi mister urnák, hogy azokat a jogi akadályokat elhárította, amelyek ezen a téren fennállottak; a mezőgazdaságban is áll azonban: bis dat, qui cito dat. Nekünk sürgősen kell bizonyos összeg, akárhonnan, akármiféle megoldás alapján, akár az u. n. átmenetileg* disponabilis pénzekből. Ha most nem tudunk a mezőgazdaságon segíteni, akkor ősszel már nem lesz mezőgazdasági tényező, amely a hosszúlejáratú hitelt igénybe tudja venni. (Lendvai István: Milyen jó a politikai baromorvosok receptje! — Zsirkay János: Mi akkor követeltük ezt, amikor a bankárok milliárdokat zsebeltek be!) T. képviselőtársam, nekem senki sem tehet szemrehányást azért, mintha ezt a kérdést nem tartottam volna napirenden. Én erről a kérdésről annyit beszéltem a közvélemény előtt és itt a nemzetgyűlésen is, hogy nekem senki sem tehet szemrehányást. A legjobb szándék, az ország mezőgazdasági termelésének biztosítása vezet engem, semmiféle egyéni cél vagy egyéni érdek nem, mert látom, hogy a szanálással kapcsolatban az ország mezőgazdaságának életfentartása milyen óriási nehézségekbe ütközik. Arra vagyok bátor az igen t. pénzügyminister ur figyelmét felhívni, hogy e tekintetben méltóztassék nyilatkozni. Méltóztassék különösen a rövidlejáratú hitel tekintetében megnyugtató kijelentéseket tenni, azután tervét ismertetni a hosszúlejáratú jelzáloghitel szempontjából. Elnézést kérek azért, hogy^ ennyi ideig igénybe vettem a t. Nemzetgyűlés szíves figyelmét és ismételten arra kérem az igen t pénzügyminister urat, hogy ezekről a kérdésekről teljes őszinteséggel és nyíltsággal mondjon el mindent épen azokra az érdekekre való figyelemmel, amely érdekeket a pénzügyminister ur NAPLÓ XXXI. képvisel. Nyilatkozzék ezeknek a kérdéseknek lényegéről és mindazokról a detailokról és esetleges rejtélyekről, amelyek ezen kérdéseket fedik. Utóvégre ez a nemzet, amely tiz esztendeig szenvedett, nyomorgott, aggódott, dolgozott, megérdemli, hogy gazdasági, pénzügyi és egyéb kérdésekben nyíltan beszéljen vele és hogy egy ilyen végtelenül szomorú tavasz után felkeltsék benne egy jobb jövő igéretét. (Éljenzés és taps.) Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólni. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Marschall igen t. képviselőtársam három kérdést tett szóvá. Az első kérdés azokra a pénzkészletekre vonatkozik, amelyeket a Nemzeti Bank kimutatásaiban rendszerint kimutat. A második a tisztviselői kérdésre vonatkozik, ha jól értettem két szempontból: felszólalása egyrészt a létszámcsökkentésre, másrészt a statusrendezésre vonatkozott. A harmadik felvetett probléma pedig a földhitel kérdés volt. A magam részéről sorba fogom venni az egyes kérdéseket. (Halljuk! Halljuk!) Már a költségvetési," de még inkább az appropriációs vita folyamán nem egy szónok szóvá tette, hogy a Nemzeti Banknál erős pénzkészletek vannak kimutatva, amelyek mint az állam feleslegei jelentkeznek. Én többször megadtam erre vonatkozólag a választ, Végtelenül sajnálom, hogy bármennyire is kifejtettem ebben a tekintetben a helyzetet s rámutattam ezeknek a pénzkészleteknek eredetére és céljaira, a közvéleményben mégis minduntalan ugy szerepelnek ezek a pénzkészletek, mintha ezek az államnak rendelkezésére álló pénzfelesíegei volnának, amelyek gyümölesözetlenül bevernek. Épen azért, mert igy volt mindig beállítva ez a kérdés, azt hiszem, hogy ez a szempont vezette a főbiztos urat arra, hogy egyszer ő i's megmagyarázza ezeknek a pénzeknek eredetét és rendeltetését. Ha végig méltóztatik nézni a sajtó orgánumain, azok legnagyobb része tényleg* — amint igen helyesen mutatott rá az igen t. képviselő ur — csak kiszakitotta azokat a mondatokat, amelyek a pénzkészletekről beszélnek, de nem fűzte hozzá azokat a magyarázatokat, amelyek ezeknek a pénzkészleteknek jellegét is megadják, (Ugy van! Ugy van! jobbjelöl.) Ha így volna, mindenesetre örvendetesek volnának ezek a feleslegek, de méltóztassanak elhinni, hogy ha ezek olyan felesleg*ek volnának, amelyekkel a kormány rendelkezni tudna, akkor a kormány rendelkeznék is velük. Én a magam részéről nem sokat tudok hozzátenni

1 a főbiztos ur jelentéséhez, de mégis azt hiszem, hogy egy pár szóval jobban meg tudom világítani ezt a kérdést. (Halljuk! Halljuk!) A főbiztos ur beszélt elsősorban 1.4 billió összegű olyan pénzről, amely a kölesönszámla terhén szerepel. Mit jelent ezj? Ez két tételből alakult. Az első az a tétel, amelyet mi annakidején előlegként vettünk fel ebben a költségvetési évben, amelyet természetesen a bevételekből azután később fedeztünk. ^ Hogy világosabban fejezzem ki magam, méltóztatnak tudni, hogy különösen ilyen agrár-jellegü országban mint a mi'enk a bevételek mindig június és július — és körülbelül az augusztus hónap is idetartozik — hónapokban alakulnak a leggyengébben. Tavaly, amikor az átmeneti időszakot éltük, amikor még teljes zűr-zavar volt a pénzügyi adminisztrációban, amikor életbeléptek az uj adószabályozást elrendelő törvények és rendeletek, csak egészen természetes volt, hogy ezekben a hónapokban — méltóztassanak utána nézni egy kissé épen a főbiztos ur 58