Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-405

A nemzetgyűlés 405. ülése 1925. évi május hó 7-én, csütörtökön. 361 tak egy úgynevezett amnesztia-paragrafust, amelynek alapján azt gondolták, hogy a passzivitásba vonult ellenzék vissza fog térni a nemzetgyűlés üléstermébe. Az igen t. kormány a mi távollétünkben sorozatos intézkedéseket tett ellenünk. Megszorította gyülekezésünk szabadságát, megnehezítette pártgyüléseink tartását; bármiiyen gyűlés megtartásáért folyamodtunk, azt, fiókparlamentnek nevezve, megtiltotta, azonfelül pedig speciálisan, előttünk érthetetlen módon, még azt az utat is követte, hogy nem engedett polgári képviselőket beszélni olyan tömegek előtt, amely tömegek a szociáldemokrata párthoz tartozók voltak. Ezt hangoztatnom kell azért, mert polgári szempontból nem lehet indokolt ez, hogy minő kár háramolhat a polgári társadalomra, ha polgári képviselők nem polgári tömegek előtt beszélnek. A ministerelnök ur és a belügyminister ur fokozatosan megszorították az ellenzéki sajtó szabadságát. Azután az időközi választásoknál Nagyatádon és Rétságon az erőszakos választások non plus ultráját produkálták, (Ugy van! a szélső haloldalon.) A ministerelnök ur közben sértegetett bennünket; (Derültség és zaj jobbfelől. — Elnök csenget. — Felkiáltások jobbfelöl: Ez monopólium; csak nekik szabad!) sértegetett és fenyegetődzött, sőt a nemzeti demokratapártot és a Kossuth-pártot parazitáknak is nevezte egyik felszólalásában. Igaz, hogy mi _ itt, az ellenzéki oldalon is sokszor elragadtatjuk magunkat. (Felkiáltások jobbfelől: Mindig!) Ha azonban a mi ajkunkról egy sértő szó elröppen, meg lehet állapítani, hogy mindig a többségi oldalról provokálják azt. (Mozgás és zaj a jobboldalon. — Barla-Szabó József: Láttuk a kivezetéseknél!) Nemcsak, hogy nem tartjuk helyénvalónak, hogy egyik képviselő a másikat, vagy egyik képviselő a kormányt személyében megsértse (B.Kaas Albert: Akkor miért vezették ki őket?), hanem hajlanlandók lettünk volna olyan házszabálymódositásra is, amely az ilyen sértéseket kiküszöböli, megakadályozza, vagy megtorolja. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez már megvan!) De az ellenzéki kifakadásokat ugy az igen t. ministerelnök ur, mint az igen t. többségi párt vegyék ugy, mint egy guzsbakötött, összebilincselt, fogait összeszoritó és önmagán és az ország' sorsán segíteni sehogysem tudó embernek esetleges káromkodását. (Huszár Dezső: Elsején felfüggesztették a passzivitást! — Zaj a jobboldalon.) Meg kell azonban állapítanám, hogy minden egyes ilyen alkalommal a legteljesebb mértékben levontuk a konzekvenciákat. Hajlandók voltunk mindig kellő elégtételt adni annak, aki elégtételt kért, aki sértve érezte magát; aki azonban nem érezte magát sértve és nem keresett # elégtételt és hagyta a sértést, annak nincsen joga most utólag emlegetni, hogy ekkor és ekkor megsértették őt és nincs joga magát izolálni az ellenzékkel való tárgyalások alól, azzal az indokolással, hogy ekkor és ekkor X. vagy Y. őt megsértette. (B. Kaas Albert: Megint burkolt személyeskedés!) Mi azt hittük, hogy a ministerelnök urban az alkotmányos felfogás és érzület mégis van olyan mértékű, hogy csonka parlamenttel nem fog dolgozni. Mi azt hittük, hogy ha már belső meggyőződése, vagy belpolitikai szempontok nem késztetik, akkor talán külpolitikai szempontok, az ország érdekei külpolitikai szempontból, vagy az általa végrehajtott szanálási ügy fogják kényszeríteni a ministerelnök urat arra, hogy egy lépést, csak egy lépést tegyen , az ellenzék felé, amelynek távozását ő és a mögötte álló többség provokálta ki. Mi határozottan azon az állásponton vagyunk, hogy a ministerelnök ur az oka, hogy a nemzetgyűlés ma is csonka állapotban van. De tudjuk azt is, hogy a ministerelnök ur majd fog tenni közeledő lépést az ellenzék távollevő része felé is, majd később fog tenni, tudjuk, hogy mikor fog tenni: mikor már az alkotmányjogi törvényjavaslatokat tető alá hozta, berendezkedett saját uralma érdekében, akkor fog próbálni közeledni az ellenzék felé. (Derültség és zaj jobbfelől.) Hogy azonban a ministerelnök ur az ország érdekeit tartja-e szem előtt, amikor ilyen magatartást tanúsít, az más lapra tartozik. T. Nemzetgyűlés! Nem akarok visszatérni hosszasabban a novemberi állapotokra; nem akarom az akkor elnöklő elnök ur funkcióit bírálat alá vonni, mert ahhoz jogom nincs, tisztán a házszabályok kezeléséhez szólhatnék hozzá, de^ ezt sem óhajtom most tenni. Egyedül és kizárólag azt szögezem le, hogy mi akkor az akkor történteket ugy Ítéltük meg és ma is azon az állásponton vagyunk, hogy az elnöklő elnök ur velünk szemben nem járt el a törvény és a házszabályok utasításai szerint. Mi azon a véleményen voltunk és vagyunk, hogy a mentelmi bizottság határozata, amely i bennünket rövidebb vagy hosszabb időre eltil| tott a törvényhozás tárgyalásaitól, inpolitikus ! volt, azonfelül pedig túlszigoru is volt. Azt ! árulta el, hogy a többségi párt örült a mi távollétünknek (Csontos Imre: Ez tökéletesen igaz!) és kihasználta a mi távollétünket. {Hegymegi-Kiss Pál: Legjobb volna lebunkózni bennünket! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Szilágyi Lajos: Az elmúlt évtizedek parlamenti szokásaitól eltérőleg sem a többségi nárt vezetői, sem a kormány elnöke nem kereste a békét ebben a tekintetben. (B.. ilaas Aibci%;• Nem mehetett Athénbe!) Mi, ahogy távonétünkben megítéltük a nemzetgyűlés munkáját, ugy láttuk, hogy a nemzetgyűlés a 44 ellenzéki képviselő távolléte f oly ián vértelenné lett. Unalom, közöny keletkezett a tárgyalásokban, lent és fent. (Ellentmondások a jobboldalon.) Huszár Károly nemzetgyűlési alelnök ur nyilatkozatából tudtuk, hogy olyan kevesen látogatták az aktivitásban lévő képviselők közül a nemzetgyűlés üléstermét (Szakács Andor: De május elsején ők is itt voltak!), hogy az elnöki emelvényen több képviselő volt, mint lenn; Ezt Huszár Károly nyilatkozatából tudjuk, (östör József: Még ő is tévedhet!) Mi uey ítéltük meg, hogy azok a tárgyak, amelyek itt sorra kerültek, az ittlévő képviselő urakat, legalább is azoknak nagy többségét nem érdekelték, és ezáltal a nemzetgyűlés viszont nem érdekelte a nemzetet; nem érdekelte a nagy közvéleményt, hogy mi történik ebben az ülésteremben. Nem keltett érdeklődést az országban az sem, hogy mikor látták, hogy igy senki sem törődik a nemzetgyűlés tanácskozásaival, ahogy itt tanácskoznak, áttértek távollétünkben a személyeskedés terére^ Ezek közül csak példa gyanánt említem meg Kállay Tamás képviselő urat, aki távollétemben értekezett felőlem, de ez a felszólalás sem keltett semmiféle érdeklődést. A nemzetet az érdekelte volna, amiről itt nem volt szó, vagy ha volt, akkor is csak kevés szó volt. Érdekelte volna a nemzetet a nyomor, amely az egész országban mérhetetlen, érdekelte volna a munkanélküliség, érdekelte