Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-405

362 A nemzetgyűlés 405. ülése 1925. évi május hó 7-én, csütörtökön. volna a földreform késlekedése, érdekelte volna a kisbérletek ügye, érdekelte volna a falusi bajok tömkelege (Meskó Zoltán; Eleget beszéltein róluk!) és érdekelték volna a közszabadságok is. (Drozdy Győző: De őket nem érdekeltei; Mikor az úgynevezett passzivitásba mentünk, egyedül és kizárólag más harci eszközt akartunk a reakció megdöntésére. Az a harci eszköz, amelyet addig alkalmaztunk, sikerre nem vezetett s ezért megkíséreltünk egy más harci eszközt (B. Kaas Albert: Az sem vezetett!), megkíséreltük azt, hogy távollétünkkel tudunk talán a dolgon segíteni. A passzivitás ránk még több munkát, még több kötelességteljesitést rótt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) »Jsuí rágalom az, ha a passzivitásban levő képviselőket munkakerülőknek vagy henyélőknek nevezik. (Derültség jobbfelöl. — Felkiáltások a jobboldalon: Az egész országban mondják!) Azok a képviselők, akik november végén passzivitásba léptek, a nemzetgyűlés legszorgalmasabb képviselői közé tartoznak. Senki az országban nem tagadhatja azt, hogy a nemzetgyűlés legszorgalmasabb tagjai épen e között a 44 képviselő között voltak. (B. Kaas Albert: Talán azért mentek pihenni!) A passzivitás, mint emiitettem, csak egy ujabb harci eszköz volt, de nem volt uj a magyar parlament történetében. Igen sokan, közöttük Bethlen István gróf is ellenzéki képviselő korában, igenis nyúlt ehhez a fegyverhez, most azonban talán emlékezete már nem viszi oda vissza. (Dénes István: Quod licet lövi...!) Ez tehát nem volt írj harci eszköz és csak bámultunk, amikor a ministerelnök ur nyilatkozata elfeledni látszik, hogy ez nem is voit olyan jogtalan harci eszköz, nem is volt olyan inkorrekt eljárás, mint ahogy most feltüntetni szeretné, amikor ez a harci eszköz az ő kormányzata ellen irányul. (Gr. Bernien István ministerelnök: Akkor is sikertelen volt! — Renezes János: Beszél az ország az ilyen eszközről!) Azzal, hogy a t. Nemzetgyűlés a mi távollétünkben

1 uj házszabályokat szavazott meg, a paszi vitásba lépett képviselők uj elhatározás elé jutottak. Ettől kezdve már nem az volt oka távollétünknek, hogy bennünket karhatalmi erőszakkal eltávolítottak és a mentelmi bizottság innen 15 képviselőt kitiltott, hanem az uj házszabályok megszavazása után az. a helyzet keletkezett számunkra, hogy az uj házszabályok érvényét magunkra kötelezőnek el nem ismerhettük, tehát visszatérésünknek ujabb akadálya támadt. (Zaj jobbfelől.— B. Kaas Albert : Most melyiknek van helyesebb taktikája? Annak-e, aki bejött, vagy annak, aki kinn van? Melyiknek van igaza?) Elnök: Kaas Albert képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni! Szilágyi Lajos: Ha az elmúlt évtizedek parlamenti' történetét vizsgálom, állitom, hogy az összes ilyen alkalmakkor ezideig a kivonult ellenzék személyi követeléseket is támasztott arra az esetre, ha a parlamentbe való visszatéréséről volt szó. így pl. minden ilyen; alkalommal az akkor elnöklő elnök lemondását követelték, a kormány lemondását követelték stb. stb. (Derültség jobbfelől.), szóval személyi követeléseket is támasztottak. Az elmúlt évtizedek parlamenti történetében a demokratikus blokk magatartása az első eset, amikor az ellenzék semminemű személyi követeléssel nem lépett fel, semminemű kikötést nem tett sérelmeinek helyrehozatala végett, összes keserűségeit és panaszait visszafojtotta, hanem az uj házszabályokat kapcsolatba hozta a választójog kérdésével, mert azok szerinte mindig kapcsolatban is állottak, és mivel az uj házszabályok ránk nézve fait accompli-t teremtettek, ebből kifolyólag azt kértük, hogy mivel most t már megvannak a szigorított házszabályok, lássuk most már az általános titkos választójogot, amelyről ugy tudjuk, bogy a parlament óriási nagy többsége etekintetben fogadalmat tett választói előtt. (Felkiáttások jobbfelől: Tévedés! — Meskó Zoltán: Ez nem volt tévedés, megfelel a valóságnak! Program volt!) Mi azzal is, hogy a választójogot junktimban emlegettük a házszabályokkal, csak a béke útját kerestük. Az igen t. ministerelnök urnák meg lett volna az útja és módja arra, hogy a parlament csonkaságát megszüntesse. Nem tette! Nem tett egy lépést sem felénk. Nem látja be annak fontosságát, minő erőt ad neki kinn és benn az, lia az egész parlament tárgyalásai alapján jön létre valamely törvény. Mivel az igen t. ministerelnök ur neon jött felénk egy lépéssel sem, mi

1 tettük meg ezt a közeledő lépést azzal, hogy most ide bejöttünk. De most sem azért, hogy a fegyvert letegyük. Mem fegyverletétel ez, hanem épen ellenkezőleg: kontrol és kritika. Harc! Harc ez ellen a kormányzat ellen, amelyet mi végzetesnek tartunk az ország sorsára. Ha nem kellett az igen t. ministerelnök urnák a parlamenti béke, hát lesz parlamenti harc. Erre jöttünk el, a parlamentarizmus követelményeit szem előtt tartva, de kérlelhetetlen harcra készen ennek a parlamenti rendszernek a megbuktatására. Érvekkel és indítvány okkal szívesen jövünk és appelláiunk utoljára a józan belátásra. Habár számbelileg kevesen» vagyunk, s nem birjuk megftllijtani, de legalább figyelmeztetésünkkel és intésünkkel meg akarjuk állítani a többséget azon a lejtőn, amelyen az országot lefelé, vésziébe sodorja. Nem tagadjuk, hogy bevonulásunkkal vég-et vetünk annak a némaságnak, annak a kriptái csendnek, amely itt távollétünkben volt. (Élénk derültség jobbfelől. — Karafiáth Jenő: Maga is nevet! Maga sem hiszi! — B. Podmaniozky Endre: Az Ojságba való!) Elnök: Csendet kérek! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! 1922-ben, amikor a választójogi törvényjavaslat tárgyalását megkezdtük, az akkori előadó, a nenizetfiyülés mostani háznagya (Karafiáth Jenő: Idéztük a képviselő urat!) azt fejtegette, hogy az 1913-as választójognak azért nem volt ereje, mert azt az ellenzék távollétében tárgyalták és emelték törvényerőre. Most ugyanez a helyzet áll fenn. A nemzetgyűlés tekintélyes része távol van. (B. Podmaniczky Endre: Tekintélyes ? Miért tekintélyes ? — Barla-Szabó József: Csak a szélsőséges! — Ostor József: Minőségre vagy mennyiségre tekintélyes?) Kérnem kell tehát az igen t. ministerelnök urat, hogy visszagondolva ugyanazokra az indokokra, amelyeket a pártja sorába tartozó Karafiáth Jenő képviselő ur annakidején az egész nemzetgyűlés osztatlan! helyeslése mellett hangoztatott, mondom, visszagondolva ugyanazokra^ az indokokra, ne méltóztassék arra az útra térni, amely veszélyes és ne méltóztassék csonka parlamenttel tárgy altatni a választójogot. De más okból is kérnem kell a kormányt, hogy ne is menjen bele a választójogi törvényjavaslat tárgyalásába. Kérnem kell, mert a választójogi törvényjavaslat így, ahogy van, ahogy ismerem — már pedig ismerem, a választójogi bizottság igazolhatja, hogy a legkisebb részletekig ismerem — mondom, a választójog így, ahogy ma van, merénylet a nem-