Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-403

328 A nem&et§yülé§ àê3. Mese 1825. évi méjm hé &-én, kedáen. wm m»»kmá© betartásáról van szó. így például Németországban az, aaeheni kerületben a forradalmat követe időben 8 órát, most 834 órát, a felső sziléziai kerületben 7 és 34 óra helyett »©üá 864 órát, Bajorországban hét óra helyett ugyancsak 8 és 34 órát és a hallei kerületi ftamaszénbányákban 8 óra helyett most 16 órát dolgoznak a munkások. Mindenki tudja, hogy a nagyobb termelés mellett a széntermelés költségei csökkennek és ez egyik oka, feogy a németországi szénárak aránylag a mieinknél alacsonyabbak. Mindezek előrebocsátása után nem látok ok©>t fenforogni arra, hogy a bányavállaiatoknak* mint azt a képviselő ur interpellációjában kívánja az adott helyzet igazságos mérlegelése céljából összes bevételeit és kiadásait megfelelő hatósági közegek által felülvizsgáltassam, és a felülvizsgálat eredményét a nemzetgyűlés színe elé terjesszem.. Meg kell egyébként jegyeznem, hogy ilyen vizsgálat megtartására tételes jogszabály a kei-eskedelmi ministert fel sem hatalmazza. Az 192& : VII. te. 4. 4-a jogot ad ugyan a pénzügyigazgatóságnak a könyvek megvizsgálására, de nt törvény <k |-a szerint a szerzett adatokat hivatalos titoknak kell tekinteni s igy az adózás eéljj&ira nyert adatokat a nemzetgyűlés elé terjeszteni nem volna lehetséges. Ami a t. képviselő urnák ama kérdését illeti, hogy a bánya vállalatoknál dolgozó alkalmazottak minimális munkabére törvényhozásilag rendszeresen n-^-M-»«**« munkabérmegállai>itó bizottságok utján időről-időre megállanittassék. az a válaszom, hogy a mai termelési rend melleit munkabéreket munkaadóra és munkásra kötelező hatállyal megáll api tani nem lehet. A kérdésbe beleavatkozni különben sem volna észszerű, mert a minimális munkabérek a bányamunkásokra vonatkozó megállapitása esetén annak visszahatása volna az egész munkásságra. A kormány egyébként t oly munkaviszályok esetére, amelyek kitörésére bérdifferfriseiák adtak okot, békéltető szervet létesített. Enaaek a szervnek működése azonban épen a munkások huzódozása következtében nem' jár a kivánt eredménnyel. Tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy válaszomat tudomásul venni szíveskedjék. Budapest, 1925. évi április hó 8-án. Walko Lajos s. k. kereskedelemügyi minister." Etnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csík Jézsefí T. Nemzetgyűlés! Bár ez a válasz alapjában véve aktualitással nem bir, mert a tatabányai hány ászsztrájk már véget ért, mégis kénytelen vagyok a válaszra néhány szóval reflektálni már csak azért is, mert felfogásom szerint f z a. válasz eklatáns példája annak a helytelen felfogásnak, amely minden körülmények között a munkást állítja oda bűnbakként és a munkaadó jóakaratából egy jottányit sem enged elvitatni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon,) A válasz sérelmezi azt a körülményt, hogy a munkások azt követelték, hogy ezentúl a munkahelytől szániittassék a munkaidő és ezt követelték oly időben, amilyenben most élünk, holott a régi világban ez nem igy volt. Ezt rendkívül sérelmezi a válasz, pedig én ebben semmi különösebb sérelmet nem látok. Elvégre valamennyien tudjuk, hogy a bányamunkás•*4g a múltban a legBwstohább sorsban élt, s ha ez igy volt, akkor nem feltétlenül szükséges, hogy a jövőben is igy legyen. A bányamunkás végzi a legkeservesebb és legnehezebb munkát, állandóan az életével játszik, következőleg kell, hogy az ő munkája nagyobb megbecsülésben és nagyobb értékelésben részesüljön, mint más fizikai munkás munkája. (Ugy van! a baloldalon.) Erre az értékelésre' nézve azt hangoztatja továbbá a válasz, hogy egy vájár fizetése jelenleg körülbelül annyit tesz ki aranykoronában, mint békeidőben. Ha még igy lenne is, akkor sem elégedhetnék meg az a vájár most azzal a fizetéssel, amellyel békeidőben megelégedett, hiszen valamennyien tudjuk, hogy az arany vásárló értéke most sokkal kisebb, mint békeidőben volt. Egyébként a munkásság részéről jogosnak kell elismernünk azt a tendenciát, hogy a jelen körülményeik között magasabb életnívót követeljen, mint amilyennel a múltban megelégedett. Ezt a kivánságot nekünk respektálni kéü, mert ha nem respektáljuk ezt a magasabb életűi vó megvalósitására irányuló tendenciát, akkor mindig szociális forradalmaknak leszünk kitéve. Azt mondja továbbá a válasz, hogy a minister ur nem avatkozhat bele a bányavállalatok ügymenetébe és nem rendelheti el a kiadások és bevételek ellenőrzését. T. Nemzetgyűlés! Megengedem, hogy ez a kívánság az egyéni tulajdonba való bizonyos erőszakos beavatkozást jelent. De bocsánatot kérek, amikor az államnak, egy nagy társadalmi osztálynak érdekéről van szó, akkor nem szabad meghajolni e kényszerűség előtt, nem szabad arra az álláspontra helyezkednünk, hogy ebbe 'nem szabad beavatkoznunk. Főleg nem szabad erre az álláspontra helyezkednünk akkor, amikor tudjuk, hogy épen a mai kényszerítő körülmények hatása folytán akár a földreform tekintetében, akár a lakásügyek terén az állam igenis, felhagyott ezzel az állásponttal és az egyéni tulajdonba épen a közügyek szempontjából igenis beavatkozott. T. Nemzetgyűlés! A válasz még azt is hangoztatja, hegy a paritásos munlkabérmegállapitó bizottságokra, melyek a bányász legkisebb munkabérét volnának hivatva megállapítani, egyáltalán nincs szükség, s a maga részéről el sem tudja képzelni, hogy hogyan is volna lehetséges ezt megvalósitani. Végtelenül csodálom annak a tiszviselőnek, aki ezt a választ szerkesztettél — mert meg vagyok győződve róla, hogy a minister ur egészen más választ szerkesztett volna — tájékozatlanságát, hiszen tudhatta volna az illető, hogy épen a mezőgazdasági muiikásviszonyokban ugyanilyen paritásos munkabérmegállapitó bizottságok működnek és hogy törvény szabályozza, ezeknek a bizottságoknak felállítását. Látjuk, hölgy ez a törvény a mezőgazdasági munkásokra több helyen érezteti is áldásos hatását, és talán épen ez a szociális törvény az okozója annak a bizonyos mérvű megnyugvásnak, amely a mezőgazdasági munkaviszonyok terén tapasztalható. Ha ezt ott meg lehetett tenni, akkor meg lehet tenni a bányamunkásságra vonatkozólag is. Azt mondja erre a válasz: ugy hiszem, van valami bókéltető szervezet, amelyet épen a munkások indolenciája folytán

1 nem lehet gyakorlatilag életre hivni. Boesánatot kérek, t. Nemzetgyűlés, oly békéltető szervezetre, mint a milyen a kereskedelemügyi minlsterium rendelkezése folytán itt-ott felállittatott, a munkásságnak