Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-403
A nemzetgyűlés iO.3. ülése 1925. évi május hó 5-én, kedden. 327 .kénytelen vagyok a házszabályokhoz szigorúan ragaszkodni. Tárgyalásunkat tehát félbeszakítjuk és megteszem napirendi javaslatomat. Javaslom, hogy a legközelebbi ülésünket holnap, szerdán, folyó hó 6-án délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a határozathozatal azon zárszámadásvizsgáló bizottsági jelentések felett, amelyeket a Ház ma letárgyalt, amelyek felett azonban határozatot nem hozott, továbbá tűzessék ki a mai napirendünkön szereplő, de még le nem tárgyalt bizottsági jelentések tárgyalása, végül az építkezés előmozdítását célzó intézkedésekről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Méltóztatnak-e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. A házszabályok 197. §-ának hatodik bekezdése értelmében jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a földmivelésügyi minister ur holnapi ülésünkön írásbeli választ fog adni EőriSzabó Dezső képviselő urnák a komorói házhelyek kiadása tárgyában 1924 március 11-én előterjesztett interpellációjára. Tudomásul vétetik. A legutóbbi ülésen tett bejelentésnek megfelelően a házszabályok 196. §-ának hatodik bekezdése értelmében fel fog olvastatni a kereskedelemügyi minister ur Írásbeli válasza Csík József kép viselő urnák folyó évi március hó 4-én a tatabányai bányászsztrájk tárgyában az összkormányhoz előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, hogy a ministeri választ felolvasni szíveskedjék. Forgács Miklós jegyző (olvassa): „T. Nemzetgyűlés! Csík József nemzetgyűlési képviselő ur folyó évi március hó 4-én a következő interpellációt intézte az összkormányhoz: „Minthogy a folyton meg-mégujuló bányászsztrájkot az ország közgazdasági életét alapjaiban renditik meg, ezen sztrájkok elejét veendő hajlandó-e a kormány intézkedni az iránt, hogy 1. az adott helyzet igazságos mérlegelése céljából a bányavállalatok összes bevételei és kiadásai megfelelő hatósági közegek által felülvizsgáltassanak; 2. a felülvizsgálás eredménye a nemzetgyűlés színe elé terjesztessék; 3. a bányavállalatokpál dolgozó alkalmazottak minimális munkabére törvényhozásilag rendszeresített paritásos munkabérmegállapitó bizottságok utján időről-időre állapittassék meg." Mielőtt a t. képviselő ur interpellációjában feltett kérdésekre válaszolnék, szükségesnek tartom, hogy a t. Nemzetgyűlést az interpelláció alapjául szolgáló tatabányai sztrájk indító okairól tájékoztassam, mely sztrájk immár folyó év február hó 3-ika óta tart. Ez év január elején a szociáldemokrata bányász-szakszejvezet a bányamunkások részére a bányatársulatoktól^ béremelést kért. Bár a drágasági index ez év januárjában már csökkenőben volt és ennek . folytán a béremelés iránti kérelem nem volt indokolt, mégis a bányavállalatok kilátásba helyezték a drágasági pótléknak további 10%-kai való felemelését abban az esetben, ha azoknál a bányavállalatoknál, melyek bányászatában ugy a munkás személyi biztonsága, mint a bányamű fentartása feltétlenül szükségessé teszi a munkahelyen való felváltást, ezt a munkások teljesíteni foigják. A szociáldemokrata bányászszakszervezet, amellyel a tárgyalások folytak, a bányatársulatoknak kérelmére kijelentette, hogy a munkahelyen történő munkásfelváltás iránti kívánságnak nincs akadálya, és a maga részéről kilátásba helyezte, hogy ennek keresztülvitelét a munkásságnak ajánlani fogja. Meg kell jegyezni, hogy az ország szénbányáinak túlnyomó részében a munkások az előírásnak megfelelően a munkahelyen váltják fel egymást, mint például a diósgyőri és nagybátonyi állami szénbányászatnál, az esztergomi szénmedence bányáinál, tehát a Magyar Általános Kőszénbánya tokodi telepén is és általában mindenütt, ahol ezt a technikai berendezések megengedik. De sőt Tatabányán körülbelül 1917-ig a munkások tényleg a munkahelyen váltották fel egymást. Ezt egyébként a bányatársulatnak a magyar, királyi bányakapitányság által 1907-ben jóváhagyott szolgálati rendtartása is előírja, amely világosan azt a kitételt tartalmazza, hogy a műszakváltás a munkahelyen történik. A forradalmak és a kommunizmus idején a munkások a munkahelyen való váltást abbahagyták. A konszolidáció haladtával a bányavállalat vissza akarván térni a régi rendre, szóbeli és Írásbeli rendeletekkel a munkásokat a szolgálati rendszabály idézett rendelkezésének betartására utasította. Ezek az utasítások eredmény nélkül maradtak, és a bányavállalat a január havi bérkérelmet használta fel arra, hogy a helyzeten változtathasson és a munkásoknak kilátásba helyezte a béremelést, azonban ezzel szemben kikötötte, hogy a munkások a munkást és munkaadót egyaránt kötelező szolgálati rendtartást tartsák be. A szakszervezet ennek a kívánságnak a megvalósítását kilátásba helyezte és amidőn február hó 21-én ezen rendszert Tatabányán gyakorlatilag is követni akarták, a munkások sztrájkba állottak. Csík József nemzetgyűlési képviselő interpellációjának megokadatolásában kitér a munkások keresetére is. Az e tekintetben beszerzett információi alapján erről a kérdésről is tájékoztatni kívánom a t. Nemzetgyűlést. 1913-ban Tatabányán a vájárok átlagos keresete műszakonkint 4.97 aranykorona volt. Ezen keresetért egy munkásnak egy műszak alatt, vagyis 8 órai a munkahelyen töltött idő alatt 26.51 métermázsa szén volt a teljesítménye. 1925. év január havában a vájár átlagos keresete műszakonkint 73.204 korona volt és ezzel szemben műszakonkint vagyis 8 óra alatt, de a munkaváltást az akna bejáratánál értve, 22.29 métermázsát teljesített. Ha összehasonlítjuk ezen adatokat, látjuk, hogy a tatabányai vájárok jelenlegi átlagos keresete körülbelül ugyanannyi mint a háborút megelőző időkben, ezzel szemben azonban teljesítménye 16%-kai kisebb. Ha a munkások ugy mint a békében tették, a munkahelyen váltanák fel egymást, tehát a 8 órai munkaidőt a munkahelyen töltenék ki, vagyis azt az átlagos 50 percet, amelyet az akna bejáratától számítva ma a munkahely elérésére és onnan való visszatérésre szükséges, munkában töltenék el, akkor keresetük, miután az egyenes arányban áll a munkahelyen kitöltött idővel, 10%-kai emelkedne. Ez esetben az átlagos vájárkereset a 80.524 koronát érné el, szóval az 10%-kal meghaladná a békebeli keresetet. Rá kívánok itt mutatni arra, hogy Németországban úgyszólván minden bányakerületben megtoldották a munkaidőt, holott a jelen konkrét esetben csupán a háború alatti idővel azo51*
