Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-403
324 A nemzetgyűlés 403. ülése 19%5. évi május hó 5-én, kedden. tében, hogy nem is idéztem szószerint az 1920. évi XXVII. tcikket, amely elrendelte a rendszeres zárszámadások helyett kimutatások szerkesztését. Ezért tehát most felolvasom ezt, hogy a képviselő ur, ha nem tud erről a rendelkezésről, megállapítsa, hogy ez a törvény maga, amely félretolta az alkotmányjogi garanciákat alkotó törvényekben megkívánt számadásokat és egyszerű kimutatást statuált a számadási felmentvények alapjául, mondom, hogy ez a különleges törvény is mit kivan a kormánytól és mit kivan a legfőbb állami számvevőszék elnökétől a kimutatás adataira nézve. A vonatkozó törvényt a legfőbb állami számvevőszék elnöke a maga jelentésében a következőképen aposztrofálja (olvassa); „A nemzetgyűlés a kormány javaslatát — t. i. a kimutatásokra nézve — elfogadván, ez a kérdés az 1920. évi XXVII. tcikk 6. §-ában szabályoztatott, kimondatván, hogy az 1916/17., 1917/18., 1918/19. és 1919/20. évi költségvetési évekre vonatkozólag az 1897. évi XX. tcikk értelmében összeállítandó állami zárszámadások helyett az 1916/17. és 1917/18. költségvetési évekre, továbbá az 1918. évi július hó 1-től, 1918. évi október hó 31-ig, az 1918. évi november hó 1-től 1919. évi március hó 20-ig, az 1919. évi március hó 21-től 1919. évi augusztus hó 6-ig, végül pedig az 1919. évi augusztus hó 7-től 1920. évi június hó végéig terjedő időszakokra a magyar kir. ministerium és a magyar kir. legfőbb állami számvevőszék elnöke által egyetértőleg megállapítandó — ez a lényeg — alaki berendezéssel és az ug-yanezek részéről megállapítandó záros határidőig a történt utalványozásokat és az előirt bevételeket feltüntető olyan kimutatások terjesztendők a magyar kir. legfőbb állami számvevőszék elnöke által a ministerelnök utján a törvényhozás elé, melyekből az egyes fentemiitett időszakokra nézve az államháztartás vitele — ez a fő; az államháztartás egész vitele! — elbírálható legyen". (Lendvai István: Elvitték az egész háztartást!) Elbirálható-e, igen t. képviselő ur, egy kormány gazdálkodása — akár kommunista kormány, akár népköztársasági, akár királyi kormány, akár nemzeti kormány az —, ha nem ismerjük, milyen pénzkészlettel kezdte a gazdálkodást és milyennel fejezte be, ha nem ismerjük, milyen kölcsönterheket vett át, ha nem ismerjük az egész államvagyont, amelyet átvett és ha nem tudjuk, hogy azt miként gondozta és mit adott át másnak. Ha egyáltalában nem ismerjük egész leltári kezelését és pénzkezelését, lehet-e akkor egy kormány gazdálkodásának érdemleges megítéléséről beszélni? (Lendvai István: Ugy van! Nagyon helyes! — Meskó Zoltán: Ez a lényeg!) Azért mondtam! el ezeket, mert az igen t. képviselő ur provokálta, hogy rámutassak arra. hogy a zárszámadásvizsgáló bizottság egyik jelentésében nem idézték helyesen a törvényt, mert ott csak azt kapták ki a törvényből, hogy az utalványozott kiadásokat és előirt bevételeket kíván, holott mást is kivan. Mert az, hogy „érdemileg elbirálható legyen", azt feltételezi, hogy a kormánj 7 , de különösen a legfőbb állami számvevőszék elnöke keressen expedienst arra, hogy az előirt bevételek és utalványozott kiadások mellett a vagyon megismerésére is módot nyújtson a kormányok felett ítélkezésre hivatott törvényhozásnak, a nemzetgyűlésnek. Hogy mennyire gyönge, mennyire személyes jellegű ez a megtámadtatás, amelynek kifejezést adott t. képviselőtársam, legjobban mutatja az, hogy a képviselő ur eltért számadás anyagának tárgyalásától és egész más kérdéseket taglalt, amelyekkel én annakidején különböző felszólalásaimban foglalkoztam. Egyikben sincs igaza t. képviselőtársamnak. Többek között azt mondotta, hogy egyik indemnitás tárgyalása alkalmából kifejezést adtam annak a nézetemnek, hogy a kettős könyv vitel bevezetése az üzemek gazdálkodásában tulajdonképen annyit jelent, hogy az üzemek kisiklanak a nemzetgyűlés ellenőrzése alól. Ezt az álláspontomat fentartom, de nekem gyöngébbek kedvéért meg kellett volna mondanom- azt, hogyan értem én ezt a megállapítást. (Le:idvai István: A gyöngébbek jelentkeztek!) Kifejezésre kellett volna juttatnom ezen állásfoglalásom magyarázatául azt, hogy a magyar állani zárszámadásába minden 1 ügyágazat, minden üzem zárszámadása az egyszerű, a kincstári könyvvitel rendszere szerint illesztetik be. Ha most már egyik, vagy másik üzem, amely a kettős könyvvitel szerint viszi a maga gazdálkodását, az általános közvélemény érdekéből kénytelen átfejteni a kettős könyvviteli rendszer szerint készített zárszámadását a kincstárira, akkor ennél a műveletnél olyan tág tere nyilik az ötletszerű csoportosításokra, hogy emellett a tágterü csoportosítás mellett csakugyan nem lehet komoly ellenőrzésről beszélni. (Lendvai István: Isten mentsen az ötletektől!) Az úgynevezett Eskütt-ügyben tett hírlapi nyilatkozataimnak felemlítése i's igen gyönge. Nagyon helyesen érezte azt a t. képviselő ur, milyen térre lép, amikor hirlapi nyilatkozatokat hoz ide s szememreveti azt, hogy az Esküttügyről vagyoni felelősség szempontjából miképen nyilatkoztam. Nem áll meg ez a megállapítás, mintha én a nyilatkozataimban, amibit a képviselő ur mondotta csak Esküttel foglalkoztam volna. Én abban a nyilatkozatban voltaképen néhai nagyatádi Szabó István nagyérdemű minister úrról nyilatkoztam, abból a szempontból, hogy egy ministerről ministeri minőségéből emelt vádakra nézve nem jogosult megállapításokat tenni sem a polgári, sem a büntető biróság, mert a minister ellen emelt ily vádak tisztázása — nem tudom, tudja-e a t. képviselő űr — egészen külön biróság elé tartozik. Jobban mondva: vádakat minister ellen formálni csak a törvényhozás jogosult, felette bíráskodni pedig az 1848 : III. és az 1920 : X. tcikkek szerint csak az a külön biróság hivatott. Azt mondottam, hogy ki kell hámoznia a közigazgatásnak a pénzkezelésben sejtetett bűnösségét, ha csakugyan vádat akarnak emelni a minister ur ellen és amikor a vádakat a legfőbb állami számvevőszék bevonásával kiformálták, akkor ide kell hozni a nemzetgyűlés elé azokat és a nemzetgyűlés fog határozni, hogy csakugyan fennállóknak tekinti-e a vádakat és ha igen, akkor ministert a maga külön bírósága elé utalja. (Nemes Bertalan: Nem jól értették!) Ugyanakkor foglalkoztam Eskütt felelősségével is, foglalkoztam abból a szempontból is, hogy a számadási per 1 jogán a közigazgatásnak meg kellett volna állapítani azt, vajion Eskütt mint állami alkalmazott visszaélést követett-e el, sikkasztott-e, vagy a büntetőtörvény rendelkezései alá eső valami cselekedetet követett-e el. Ha ezt közigazgatásilag kimunkálják, akkor lehetett volna áttenni az egész * esetet a büntetőbíróság elé. Én tehát nem tettem
