Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-403

Á nemzetgyűlés 403. ülése 1Ô25. ség, mert az üzemek rentabilitását csak ugy lehet megállapítani, ha az egyes költségvetési fejezetekből, igy például az állami adósságok fejezetéből kivonatnak azok a kiadások, amelyek az egyes állami üzemek részére felvett állami adósságok fizetéséből kifolyólag az üzemeket terhelik. (Lendvai István: Tanulhatsz egy kicsit, Pista bácsi! — Meskó Zoltán: Ki most már' az igazi szakértő? — Derültség.) Az uj eljárás tehát nemcsak hogy nem kuszálja össze az adminisztrációt, hanem épen ellenkezőleg: az egész adminisztrációt áttekinthetővé teszi. Megjegyzendő, hogy nem az állami üzemeknek elkülönített előirányzásakor vezették be a kettős könyvviteli rendszert — mert ez a rendszer már előzően alkalmaztatott —, hanem a kettős könyvviteli rendszer alapján az ellenőrzés épen olyan hatályossággal gyakorolható, mint a kincstári könyvviteli rendszernél; magánüzemeknél és magánvállalatoiknáli kizárólag a kettős könyvviteli rendszert használják, azért, mert ez felel meg a pénz-, anyag- és árukezelésnek, nem pedig azért, hogy az ellenőrzést lehetetlenné tegyék. Még egyet mélyen t. Nemzetgyűlés! 1925 január 30-án tartott beszédében t. képviselőtársam azt mondta, hogy a kormány a személyi és dologi kiadásokat rovatonként nem veszi bele a . fősommázatba az appropriációs törvényjavaslatban, amivel impliciter önként megadta magának a dologi és személyi kiadások közötti átruházási jogot. Strausz t. képviselőtársam a fősommázatot és az appropriációs törvényjavaslatot egy és ugyanazon dolognak tartja ezen beszéde szerint. Ezen tévedése folytán természetesen az ebből levont következtetések is helytelenek. (Halljuk! Halljuk! half elől.) Ugy látom, a képviselő ur mintegy tagadólag rázza a fejét, mintha ezt nem mondta volna. Engedelmet kérek, szószerint a naplóból olvastam fel. Megengedem, hogy nem emlékszik rá, hiszen olyan hosszú, órákig tartó beszédeket tart, hogy minden szóra nem emlékezhet. De viszont meg tetszik engedni, hogy én azokból csak mondatokat ragadtam ki, mert ha az_egészet felolvasnám, nem futná ki az időből. Denikve ugy áll a dolog, mintha a képviselő ur a fősommázat és az appropriációs törvényjavaslat közötti különbséget nem akarná ismerni. A fősommázat ü

f részletes költségvetésnek ^egyszerű sommáfcása, az appropriációs törvényjavaslat pedig egészen más, úgyhogy egyszerre nem is szabad ezekről beszélni. (Strausz István: Nem én mondom, ön mondja!) Itt véletlenül nem olvastam fel a naplónak ezt az oldalát, rá fogok arra is térni. Befejezésül legyen szabad csak annyit mondanom, hogy a zárszámadásvizsgáló bizottság ülésén méltóztatott inditványt tenni aziránt is, hogy necsak a kormánynak, hanem az állami számvevőszék elnökének is adassék meg a felmentés. Az állami számszék elnöke nem kéri magának a felmentést, erre neki szüksége nincsen, ő kötelességét teljesiti akkor, amikor beterjeszti a maga jelentését, Amennyiben pedig a nemzetgyűlés ugy látná, hogy ezzel a számvevőszék elnöte a kötelességét nem teljesítette, megvan a módja, hogy felelősségre vonja. T. képviselőtársamnak ez az álláspontja azonban csakis addig^ állott fenn, amig a bizottság tagjaiban nyilvánvalóvá nem lett az a vélemény, hogyha szó lehet erről, ez csakis a proletárdiktatúrán kivüli időre vonatkozhatik, mert azalatt az állami számvevőszók elnökének nem a felmenőin május hó 5-én, kedden. 323 tés megadásáról, legfeljebb a más utón való felelősségrevonásáról lehet szó. (Strausz István: Tessék!) Ez volt a bizottság ottani véleménye. Tekintettel azonban arra, hogy a képviselő ur elállott akkori indítványától, természetesen semmi értelme nem volt, hogy a bizottság ezt a véleményét jelentésébe foglalja. (Strausz István: Azt sem értette megl Én nem azt indítvány óztam; elvi kérdést feszegettem!) Megengedem. Mondom, az az állásfoglalás nem volt a bizottság részéről elfogadható. Méltóztatott tehát odaforditani a dolgot, hogy az egész jelentés nem alkalmas sem az államháztartás elbirálalására, sem a kormány fel el ősiségének megállapítására, illetőleg a felmentés megadására. Tekintettel arra, hogy röviden, pár szóval rámutattam arra, hogy a t. képviselőtársam nem mindig azt mondja, amit akar, vagy pedig hosszú beszédeiben olykor kitér olyan dolgokra, amiket nem akar, ugy gondolom, hogy ez az indítványa is csak ilyen kitérés. Ennek következtében én a magam részéről albizottság jelentését fogadom el. (Élénk helyeslés jobbfelől) Elnök: Kiván-e valaki szólani? (Strausz István szólásra jelentkezik.) Milyen címen kivan a képviselő ur szólani? (Strausz István: Személyes megtámadtatás címén!) A képviselő urnák a zárszó jogán is van joga beszélni. Kiván-e személyes megtámadtatás címén szólani? (Strausz István: Egyelőre személyes megtámadtatás címén kérek szót!) A képviselő urnák az engedélyt megadom. Strausz István: T. Nemzetgyűlés! Tulajdonképen nem is kellene felszólalnom Neme» Bertalan igen t. képviselőtársam kirohanásaival és vádjaival szemben. Én az ő címére vissza adresszálom azokat a kirohanásokat és vádakat, amelyeket ő nekem, imputait. Amióta ennek a nemzetgyűlésnek tagja vagyok, nincs képviselőtársaim között egy sem, aki engem arról az oldalról ismert volna meg, hogy én képviselőtársam; ellen kirohanásokat intéztem; avagy vádakat emeltem volna. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem kirohanások voltak! Csak vitatkozott!) Az, hogy nekem, más az álláspontom a zárszámadási kimutatásokra nézve, mint a zárszámadásvizsgáló bizottságnak és hogy ebből folyólag különvéleményt adtam, ez nem kirohanás, hanem jogos kritika, amely minden képviselőt megillet. Különvéleményemet annyira tapintatosan és oly sok elnézéssel szűrtem .le, hogy ezt a szemrehányást a kormánypárt tagjai sorából semmiképen sem érdemeltem meg. (Helyeslés a baloldalon.) Az én álláspontom verhetetlen. Én nemcsak Magyarország, hanem egész Európa szakembereihez fordulhatok, kifejtve a magam álláspontját és nekem feltétlenül igazat fognak adni abban, hogy a legfőbb állami számvevőszék által készített kimutatások alapján egy kormánynak az ügyvitelét sem lehet ^ érdemlegesen elbírálni a pénzügyi gazdálkodás szempontjából és épenséggel nem lehet elbirálin a vagyonkezelés tekintetében. Az igen t. képviselő úr ne oktasson ki engem arra nézve, hogy a ministeri felelősség mire van bazirozva. Én erre nem is felelek, mert méltatlan volna hozzám, ha én az ön állitásával szemben — mert azok csak puszta állítások és nem szakvélemény — védekezném, avagy ezzel foglalkoznám. Azonban utalok arra, hogy én az én különvéleményem leszűrésénél annyira mentem a koncesszió, az engedékenység tekinte'-