Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-403

âïD À nemzetgyűlés 403. ülése 192; sának természetes következménye volt aztán az, hogy az állami zárszámadások megszerkesztése és törvényszerű letárgyalása is az Összes háborús államokban — párhuzamosan a költségvetések elmaradásával — egyformán késedelmet szenvedett. A háború folyama alatt a magyar állam kormányai is kizárólag felhatalmazás alapján vezették az állam háztartását és intézték az ország pénzügyeit. Elsősorban ez a költségvetésen kívüli helyzet, de ezenkívül maga a háborús viszony, a háborút követő összeomlás, a különböző forradalmak, az ország megcsonkítása voltak az okai annak, hogy a háborús és az utána következő évek állami gazdálkodásáról szóló zárszámadások csak késedelmesen voltak elkészíthetők és a törvényhozás elé terjeszthetők. A m. kir. legfőbb állami számvevőszék az 1915/16. számadási évről készített zárszámadásokat és erre vonatkozó jelentését a törvényhozás elé terjesztette és az az 1921. évben le is tárgyaltatott. A következő időszakról azonban a m. kir. legfőbb állami számvevőszéknek nem volt módjában a zárszámadásokat idejére elkészíteni, mert az egyes ministeriümok számvevőségei nem tudták a szükséges adatokat a számvevőszéknek rendelkezésére bocsátani. A számvevőségek kötelezettségeiknek részben személyi, részben pedig tárgyi okok miatt nem tudtak eleget tenni. Amint tudjuk, a háború folytén az egyes ministeriúmoknak és a ministeriümok egyes hatóságainak, számvevőségeinél mííködő számvevőségi tisztviselőket nagy, részben hívták be tényleges^ katonai szolgálatra. Később, a háború befejezése után, az 1920 :XI. tcikknek a tisztviselői kinevezéseket és előléptetéseket tiltó rendelkezése folytán a számvevőségi tisztviselőknek épen a legképzettebb, legértékesebb és legrátermettebb része, előny ösebb elhelyezkedés reményében, kilépett az állami szolgálatból és a polgári életben keresett magának elhelyezkedést. A nagyon _ megfogyatkozott számvevőségi tisztviselőket jelentős mértékben lefoglalta a rendkívül bonyolult illetmény- és nyugdíj járulékotk nyilvántartása, számfejtése és könyvelése; igénybeyették továbbá ezeket a tisztviselőket hivatásuktól távol álló teendőknek ellátására, úgyhogy ezeknek a tisztviselőknek a zárszámadási munkálatokra nem maradt elég idejük. Megkísérelték a nagyon megcsappant számvevőségi tisztviselői létszámot kisegítő munkaerővel pótolni, ez azonban nem igen sikerült, mert a'számvevőségi szolgálat természete megkívánja azt, hogy a megfelelő elméleti képzettség mellett még a gyakorlati szakismeret is teljes mértékben meglegyen. A háború okozta ezt a nehéz helyzetet, a háború elvesztése, a különböző forradalmak, főkép pedig az ország kétharmadrészének megszállása még inkább súlyosbította. A megszállott területeken működött magyar hatóságok irattárai, feljegyzési könyvei, számadásai legnagyobb részben elkallódtak. Betetőzte ezt az úgynevezett tanácsköztársaságnak erre irányuló magatartása, amikor ugyanis az egyes népbiztosságok teljesen szakítani akartak a régi rendszerrel és az összegyűjtött adatokat nemcsak hogy nem dolgozták fel, hanem tudatosan engedték, hogy ezek a számadási adatok megsemmisüljenek. A zárszámadások késedelmes elkészítése ilhizóriussá tette a törvényhozás ellenőrzésének lehetőségét, mert az ellenőrzés csak akkor lehet >'. évi május hó 5-én, kedden. hatékony és megfelelő, ha a közeli időben történt ténykedésekre vonatkozik. Ez a körülmény parancsolólag követelte, hogy az állami számadási rend a lehető legsürgősebben helyreállittassék. Ennek lehetősége azonban attól függött, ho.gy lehet-e módot találni arra, hogy az 1897 :XX. tcikknek a zárszámadásokra vonatkozó intézkedéseitől el lehessen térni, annál is inkább, mert komoly megfontolás tárgya volt a felelősség kérdésének érvényesítése tekintetében az is, hogy az ugyanabban a számadási időszakban alkotmányjogi, valamint kormányzati rendszer szempontjából különböző irányban működött kormányoknak pénzügyi gazdálkodásai pontosan elhatároltassanak. Ez azonban a rendes zárszámadással kapcsolatban lehetetlen volt. mert annál kötelességszerűen ragaszkodni kellett a költségvetési évekhez.. A rendkívüli körülmények mérlegelése indította a kormányt arra, hogy a hátralékos időszakokra nézve a rendes zárszámadások szerkesztésének elejtését javasolja a nemzetgyűlésnek. A kormány javaslatára a nemzetgyűlés megalkotta az 1920:XXVII. tcikket, amelynek 6. §-a értelmében az 1916/17., az 1917/18., az 1918/19. és az 1919/20. költségvetési évekre a rendes zárszámadások helyett az 1916/17., az 1917/18. költségvetési évekre, továbbá az 1918 július 1-től 1918 október 31-ig, az 1918 november 1-től 1919 március 20-ig, 1919 március 21-től 1919 augusztus 6-ig, végül az 1919 augusztusi 7-től 1920 június 30-ig terjedő időszakokra a magyar királyi kormány által a legfelsőbb állami számvevőszék elnökével egyetértőleg megállapított alaki berendezéssel az: utalványozott kiadásokról és < előirt követelésekről olyan kimutatások terjesztendők a törvényhozás elé, amelyekből a fentemiitett időszakokra nézve az államháztartás vitele elbírálható legyen. Ezt a törvényes rendelkezést az 1922 : XVII. te. kiterjesztette az 1920/21. számadási évre is. Ugyancsak az előbb említett törvény felmentette a legfőbb állami számvevőszéket azon kötelezettsége alól, hogy a fentjelzett időszakokra vonatkozólag a túlkiadásokról, az előirányzat nélküli kiadásokról és hitel-átruházásokról jelentést terjesszen elő. A kimutatások előterjesztésének sorrendjére nézve eredetileg az volt a m. kir. kormány és a m. kir. legfőbb' állami számvevőszék elnöke között a megegyezés, hogy elsősorban az 1918 július 1-től 1919 augusztus 6-ig terjedő három időszakra vonatkozó kimutatások készítendők el és csak ennek megtörténte után kerül a sor az 1916/17. és az 1917/18. számadási évekről szóló kimutatásokra. Ez az elhatározás azt célozta, hogy a törvényhozás mielőbb abban a helyzetben lehessen, hogy elsősorban az alkotmány keretén kívül álló úgynevezett néptörvények, illetőleg a forradalmi kormányzó-tanács rendeletei elnevezéssel kiadott rendeletek alapján vezetett állami gazdálkodásra vonatkozó számadásokat vizsgálhassa felül. Tekintettel arra, hogy a kormány az.emiitett számadási időszakokra vonatkozó kimutatásokat együttesen terjesztette a nemzetgyűlés elé, az a megállapodás természetesen e miatt jelentőségét vesztette. Az előterjesztett kimutatások csupán az utalványozásokat, illetőleg az utalványozott kiadásokat és az előirt bevételeket tartalmazzák. A lerovás, vagyis a tényleges kiadások és bevételek, valamint a cselekvő és terhelő hátralékok adatainak hiányában nem volt eíké>-