Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-401

A nemzetgyűlés 401. illésé 1925. évi április hó 4-én, szombaton. 299 szőtt, ahány támf át. felállított, aliány négyzetméternyi simitó munkát végzett el, aszerint fizetik, tekintet nélkül arra. hogy mennyi idő alatt végezte ezt a munkát. Ez tulajdonképen akkordmunka, tulajdonképen akkordmunkában dolgoznak a bányászok. Abban igaza van a t. képviselő urnák, hogy amennyiben a nyolc órából elvesszük azt az időt, amely szükséges a munkahely elérésére, akkor az a munkás akkordban is kevesebb munkateljesítményt tud felmutatni, mint ha ebbe az időbe ezt nem számítják be. Azonban ebből nem következik, hogy azt okvetlenül be kell számítani Méltóztassék valamivel korábban elindulni a munkahelyre, mint ahogy megteszi ezt az újpesti építőiparos, épitőmunkás, aki talán egy teljes órával előbb indul el. hogy pont hat vagy hét órakor kezébe vehesse a malteros kanalat. Tekintetbe véve azt, hogy milyen óriási érdek a bányamunka fegyelmének, a munkások ós az üzem érdekében való tökéletes helyreállítása — bár minden egyes esetben a tényleg gyengéb félnek, a munkásnak érdekeit szoktam különösen fontolóra, mérlegelőre venni —. ebben az esetben kénytelen vagyok elismerni, hogy a bányatársulatnak ez a törekvése elfogadható, mert olyan érvekkel van alátámasztva, amelyeknek értékét nem tudjuk lecsökkenteni. Ezért kénytelen vagyok azt mondani, hogy ezért a dologért nem lett volna szabad ennek a rettenetes sok kereső kéznek munkátlanná válnia. A felelősséget viseljék érte azok, akik ebben a kérdésben ludasak. Ismétlem, nem akarok harcba szállani most a szociáldemokrata vezetőséggel, mert képviselőik nincsenek itt, de itt irtózatos felelősségről van szó, mert körülbelül 18 milliárd korona az elmaradt munkabér. Kilenc hete tart ez a sztrájk, olyan időben, amikor úgyis nehéz a megélhetés, amikor a bányamunkások keresete — amint a t. képviselő ur emiitette, nem kételkedem, hogy helyes odatok alapján —, a békebelihez viszonyítva csak 60%, amikor tehát úgysem rózsás a helyzet, ahogyan sohasem, volt az és nem is lesz. Ilyen körülmények között belevinni vagy "beleengedni a munkások ezreit — mert ötezer munkásról van szó — egy ilyen sztrájkba, vagy benne tartani, vagy engedni, hogy bent maradjanak, megbocsáthatatlan felelősség. (Ufiji van!) Méltóztassék mármost megengedni, hogy egész röviden a kérdésnek a sztrájk által felvetett konkrétumát tétel alakjában feladjam. A tétel ez volt: a, munkás, amikor leszáll a tárnába, leadja munkajegyét, amely számozott pléhdarab. Leadja munka jegyét abban a tárcsában, amely ennek felvételére hivatott. Arról volt szó, hogy a munkás fent, a leszálló tárnának, a föld alá való leszállásnak felső nyilasánál adja-e le azt a pléhdarabot, vagy amikor a lift levitte, az alsó nyilasnál. Erről volt ''szó. Méltóztatnak tehát látni, hogy miről van szó. Arról a 4—500 méternyi' leszállásról, amelyen a munkás a lifttel az Isten szabad ege alól lemegy oda a szétágazási központhoz, ahol t. i. a lift már landol, amint mondani szokták. Erről volt szó. A bányatársulat azt követelte, hogy lent adassanak le ezek a bélyegek, ezek a munkajegyek és ne fent, amint eddig per abuzum csinálták. Nem tudom belátni, hogy ennek olyan rettenetes nagy . volna a fontossága, hogy emiatt indokolt volt beléereszteni vagy belevinni ötezer munkást kilenc héten keresztül a sztrájkba és nemcsak elveszejtetni velük körülbelül 18 milliárd keresetet, hanem

4- mivel 9 héten keresztül élniök kellett családjaikkal együtt, olyan feneketlen nyomorba vinni bele őket, melynek, mértékét csak az tudja megítélni, aki kimegy és megnézi, hogy a kis bányalakásokban hiányoznak immár a ruhák, szekrények és házieszközök, mert azokat el kelJett adni. Pillérekért elpotyázták azokat, hiszen amikor vasár volt Tatabányán, nemcsak a vidéki eladni szándékozók vitték be" oda eladni való portékájukat, hanem a sztrájkoló bányamunkásság is és kenyérré tette ruházatát, alsó ruháját, bútorait, a gyűrűt a kezéről, az óráját a zsebéből, hogy meg tudjon élni. (Szabó József: Vida nem adta el a gyűrűjét! —• Erdélyi Aladár: Ki a felelős érte?) Most visszatérek a kérdésekre. Azt kérdezte tőlem t. képviselőtársain elsősorban, tett-e a kormány kísérletet aziránt, hogy Tatabányán az immár 8 hete — most már 9 hete — sztrájkban álló bányamunkások amúgy is egyenlőtlen fegyverrel vívott gazdasági harca békés és a munkásság jogait megvédelmező megoldást, illetve befejezést nyerjen! A kérdés abban az értelemben tétetik fel, vaüon tett-e a kormány, nevezetesen tettem-e én lépéseket, hogy ez az áldatlan sztrájk befejezést nyerjen. Erre az a válaszom, hogy igen. Ha abban a módosított és színezett formában kérdeztetik tőlem, hogy tettem-e abban az értelemben lépéseket, hogy okvetlen a munkásoknak legyen igazuk, azt kell mondanom, hogy nem, mert én objektiv államhatóság vagyok, ennek következtében nem állhatok sem az egyik, sem a másik fél pártjára, A másik kérdés az, hogy ha a t, kormány eddig nem tartotta szükségesnek, hogy ezen áldatlan harcba a gyengék megvédelmezésének gondolatával beleavatkozzék, 8 hét eltelte után immár elérkezettnek látja-e stbf Ez a második kérdés tárgytalan, mert hisz az első kérdésben igennel válaszoltam. A harmadik kérdés az, van-e tudomása a munkaügyi és népjóléti minister urnák arról, hogy a munkaadók merev magatartásukban és erőszakosságukban már odáig mentek, hogy a sztrájkban álló munkásaikat lakásaikból akarják kilakoltatni? Igenis, van tudomásom, és pedig van tudomásom azért, mert nekem ezt a szociáldemokrata párt részéről bejelentették és épen ez volt az^ indító ok arra, hog-y ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozzam. A másik kérdés az, hogy ha tud erről a munkaügyig és népjóléti minister ur, hajlandó-e a járásbíróságnál tett ezirányu megkeresést, illetve az esetleges kilakoltató ítéletet felfüggeszteni, illetve azt megsemmisíteni? Először is nagyon csodálkozom azon, hogy törvényhozó ilyen kérdést intéz hozzám. (Kiss Menyhért: Lakásügyben alá van rendelve a minist érnek! — Szabó József: Ne csodálkozzék ugy a képviselő ur. amikor életről van szó! — Erdélyi Aladár: Szeretném becsukni, aki fellázította őket!) Azért állottam meg, hogyha esetleg valakinek van még mondanivalója, elmondhassa. Méltóztatnak tudni, hogy az alkotmányjogban a professzor az első órán azt magyarázza meg hallgatóinak, hogy a bírói hatalom és a kormányzati hatalom egymástól élesen cd vannak választva és hogy a bírói hatalom független.' Már most a járásbíróság mondja ki az^ érvényes^ törvények, illetve rendeletek alapján az ítéletet. A járásbiróság ítéletét meg lehet fellebbezni törvényes móclon a törvényszékhez. A törvényszéktől tovább fellebbezés nincs. A törvényszék végérvén vesén