Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-401

3Ö0 'À nemzetgyűlés 401. illése 1925. hoz Ítéletet. Nekem ezt az Ítéletet sem hatályában megakasztani, sem felülbírálni, sem megsemmisíteni természetesen nincs jogosultságom. Ennek következtében erre a harmadik kérdésre nemmel kell felelnem, és fel kell világosítanom Kiss Menyhért képviselő urat arról, hogy lakásügyekben nekem a bíróság nincs alárendelve. Független bíróság marad független és nekem nincs alárendelve. (Kiss Menyhért: A bíróság ítéletét a minister ur a ministeriummal hajtatja végről) Bölcsen méltóztatik tudni a képviselő urnák, hogy ha én nem adok végrehajtó erőt a bíróság Ítéletének végrehajtásához, akkor a bíróság végrehajtja saját hatáskörében, mert végrehajtója neki is van, nem szorult rá, hogy én végrehajttassam az ítéletet. Abban a szerencsés helyzetben vagyok mégis, hogy kielégítő választ adhatok, ami meg fogja nyugtatni az egész gazdasági életet és megnyugtathatja a t. Nemzetgyűlést is. Épen ma reggel informálódtam az egész helyzet állásáról, amely a következő: Teljes megegyezés jött létre a harcban álló felek között abban az értelemben, hogy a munkások a régi, békebeli munkaviszonyokat magukra nézve kötelezőnek fogják elismerni és hétfőn reggel a munkát felveszik. (Helyeslés.) Ezt a tényt nagy örömmel üdvözlöm, mert hiszen nemzetgazdasági szempontból roppant károkat okozott ez a sztrájk, és a munkásságnak is szinte helyrehozhatatlan károkat okozott. Ismétlem, nem kívánok itt bírálatába bocsátkozni azon tényezők magatartásának, amelyek és akik ezt a sztrájkot előidézték, illetve meg nem szüntették. A nagy közvéleménynek és a t. Nemzetgyűlésnek azonban mindenesetre innen is felhívom ügyeimét arra, hogy könnyelműen pedig senkinek sincs ioga a munkásságnak mint tömegnek elhatározásával, sztrájkjával, munkaerejével játszani, játékot űzni, mert nem tudja érte vállalni a reiíenetes erkölcsi és vagyoni felelősséget. Kérném válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Mikor a minister ur hozzákezdett válaszához, örült a lelkem, hogy végre kielégítő választ kapok, alig fogott azonban hozzá második, harmadik mondatához, reményem mindjobban és jobban csökkent (Erdélyi Aladár: Mi pedig a végének örültünk a, legjobban!) és végeredményben az a sajnálatos felfogás alakult ki bennem, hogy a választ nem tudom tudomásul venni. Ha tudtam volna, hogy már megszűnt a sztrájk, méltóztassék tudomásul venni, hogy akkor interpellációmat nem mondtam volna el. De én abban a tudatban mondtam el interpellációmat, hogy a sztrájk tart és semmi reményét nem láttam annak, hogy a sztrájk hamarosan véget ér. Mármost legyen szabad ép ezért visszatérnem az elmondottakra és néhány kijelentést tennem. Amennyiben azok az adatok, amelyeket a mérleggel kapcsolatosan előterjesztettem, nem felelnének meg a valóságnak, egész természetesen módját fogom ejteni, hogy rektifikáljam. Kénytelen vagyok azonban kijelenteni, hogy az adatokat a keresztényszocialista bányász-szakszervezet titkárságától kaptam, mint kész adatokat, amelyek összeállításuk szerint a mérlegből vétettek ki. Ha nem felelne meg a valóságnak, csak számbeli tévedések történhettek, de minden jóakarat fentartásával. Interpellációmban ez nem is lényeges kérdés, mert a mostani sztrájk végeredményben ettől független. A sztrájk tényleg abból indult évi apriíis hó í-én, szombaton. ki, amit a minister ur nagyon helyesen megállapított. Az volt a kérdés, hogy a munkások a munkahelyen vegyék-e fel a szerszámot, illetve ott töltsék le a nyolc órát, vagy pedig aknanyilástól kezdve számítsák be a nyolc órába az ott eltöltött időt mint munkaidőt. Azok az érvek, amelyeket a minister ur elmondott, nem helytállók, mert méltóztatott példát felemlíteni, hogy Kispestről korán elindul a munkás, hogy elfoglalhassa reggel 7 órakor a munkahelyét. A bányászokra is áll ez. hiszen a harmadik-negyedik községből járnak dolgozni a munkások. Magáin láttam pl. Dorogon, személyesen győződtem meg arról, hogy az esti 10 órai munkahelyre mentek emberek télen a sötétben, hegyen-völgyön keresztül, 4—5 községen áthaladva, 10—15 kilométernyi távolságra, hogy munkahelyükön kellő időben ott legyenek. Ez a plusz tehát a bányamunka soknál is megvan. Igaza van a minister urnák, hogy- a kőművesnek ott kell lennie az építendő háznál a munkaidő kezdetén. A bányászok is ezt akarják, ott akarnak lenni a bányanyiiás, a tárna szájánál, hogy: itt vagyunk, rendelkezzék velünk az ur, hogy hová menjünk csákányozni, dolgozni. Nem helyes a minister urnák az a felfogása, hogy a csákány nyelének melegnek kell lenni, már t. i. példaképen mondva, mert arra vonatkozólag, amit mint veszélyt mutatott be. az óvintézkedések eddig is megvoltak. A jelenlegi szabályok értelmében is, ha veszélyt, vagy valami különleges dolgot^ tapasztalt a munkás, mindig ott maradt néhány ember mintegy inspekciósként, akik a lejövő munkásokat figyelmeztették: vigyázzatok, mert az alátámasztás itt már laza. ezt alá kell támasztani, vagy amint a minister ur mondota, víz-, vagy bányalég veszedelme fenyeget bennünket. Ez a mostani rendszer mellett is megtörtént és ezért nem volt szükséges az egész rendszert megváltoztatni. Azt mondta még a minister nr, hogy itt nincs szó a munkaidő meghosszabbításáról, mert ez technikailag keresztülvihetetlen, hiszen egy napban csak 24 óra van, három műszakkal dolgoznak a munkások, ny

T

olc óra egy műszak, ezt tehát meghosszabbítani szinte nem is lehet. Ezzel szemben vagyok bátor a minister úrral közölni, hogy a jelenlegi munkarend szerint is nagyon sok bányamunkás másfél műszakot dolgozik, sőt ha nagy a nélkülözés, ha kevés a pénz, akkor arra is vállalkozik a, munkás, hogy két műszakot dolgozzék vagy legalább is megtörténik az, hogy három műszakkal többet dolgozik egy héten, mint hetet, tehát 10 műszakot is elvégez egy héten. A mostani rendszer mellett ife szépen meg lehet csinálni, hogy a munkások a rendes műszakhoz még félműszakot dolgozzanak, csak azért, hogy többet, keressenek és el tudják magukat tartani. Nem technikai akadályok hárítják tehát el a rendes munkaidő meghosszabbitáíSának veszedelmét. De ami azt illeti, hogy esetleg két műszakot vezetnének be. ezt még a legvéresebb szájú szociáldemokrata sem tudja elképzelni. Én ugyan nem tartozom a véresszájú szociáldemokraták közé, de el tudom ezt képzelni, mert Magyarországon nem is volna novum. Itt már a háború előtt 12 órás műszakok voltak. Ne méltóztassék ezt ugy tekinteni, mintha nem lett volna még 12 órás munkaidő a bányában, amikor felváltva dolgoztak a munkások, az egyik is 12 órás műszakot és a másik is ugyanannyit. Ha a munkás azt hiszi, hogy ma ilyen irányú törekvés jelentkezik, azon nem lehet csodálkozni. Tessék csak elolvasni a Gyáripa-