Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-400

'À nemzetgyűlés 400. ülése 1.925. évi április hó 3-án, pénteken. 285 Lovász János: T. Nemzetgyűlési Méltóz­tassanak megengedni, hogy röviden hozzászól­jak az 5. §-hoz. amely arról a szomorú aktusról szól, hogy a telekkönyvi hatóság árverést tüz ki valamely ingatlanra. Nagyon jól tudom azt, hogy talán inkább az általános vitánál kellett volna ezeket elmondanom, de őszintén megval­lom, nem mertem; nyújtani a vitát, hogy a javaslat még ma letárgyalható legyen. Szeret­ném, ha a laptudósitók ezeket a megjegyzései­met és kijelentéseimet is hoznák innen, ahon­nan a szó elhallatszik nemcsak az ország fővá­rosába, hanem a legkisebb faluba is. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy aa ilyen életbevágó és a kisemberek érdekét szolgáló kijelentéseket nem hozzák a lapok, hanem in­kább mázsás botrányok közlésére kaphatók. (Ugy van' .jobbfelől.) Szereméin, ha a vidéki kisgazdák megtud­nák azt, hogy elmúlt már az ax idő, amikor játszva lehetett az adósságot visszafizetni és amely időkre vonatkozólag egyszer s máskor fejünkhöz vágta Sándor Pál és egyik másik képviselőtársunk, hogy a kisgazdának még: a szalmazsákja is bankóval van megtömve, bár, ezek mind valótlanságok voltak. Tudom, hogy a kisgazdatársadalom rá van szorulva arra, hogy kölcsönt vegyen fel, én azonban innen, erről a helyről óva intem a kisgazdákat ettől. Mégegyszer ismétlem, el­múlt az az idő, amikor ez nem járt hátrány­ával. Ezelőtt egy vagy két évvel jó lett volna ez, ma azonban nagyon gondolja meg ezt min­denki. Nem állítom azonban azt, hogy ha va­laki beruházásokra vagy hasznot, jövedelmet hozó befektetésekre akar kölcsönt felvenni, azt ne tegye. Ám vegyen kölcsönt. De figyelmezte­tem arra, hogy ne verje magát meggondolat­lanul köícsönökbe, nehogy bekövetkezzék en­nek az 5. §-nak az a szomorú aktusa, hogy ár­verésen a legtöbbet Ígérőnek adják oda az ő birtokát. Ennyit akartam csak elmondani. Elnök: Kivan valaki szólni? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom, a tanácsko­zást befejezettnek nyilvánítom. A szakasz meg nem támadtatván, azt el­fogadottnak jelentem ki. Következik a 6. §. Bódé János jegyző (olvassa a 6—10, §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; ol­vassa a 11. §-í). — Csik József! Csik József: T. Nemzetgyűlés! Az 1924. évi VII. te. 18. §-a a földrendező eljárásoknál módot ad arra, hogy az Országos Földbirtok­rendező Bíróságnak elnöki tanácsa bizonyos méltányossági okokból a folytatólagos eljárás­nak az Ítélettől számított egy éven belül is belyt adjon, még abban az esetben is, ha a földrendező elj S Tel S tekintetében már Ítélet történt volna. A tárgyalás alatt levő törvény­javaslat 11. §-a ezzel szemben kimondja, hogy az Ítélettel befejezett ügyeket többé megboly­gatni nem lehet, sőt határozottan ki kell mon­dani az ítéletben, hogy itt más megváltási el­járásnak helye többé már nem lehet. A tár­gyalás alatt levő törvényjavaslatnak ez a ren­delkezése tehát ellenkezésben van az 1924. évi VII. te. 18. §-ával. Meg vagyok győződve arról, hogy a pénz­ügyminister urat ennek a törvényjavaslatnak megszövegezésénél az a szempont vezette, hogy a földreform-eljárás sikerét a legkevésbé érintse, sőt a földreform-törvényt a maga tel­jes egészében és teljes formájában meghagyja. Épen azért én szükségesnek tartanám a 11. §-hoz második bekezdésként a következő mó­dosítást (olvassa): „A 11. § első bekezdése után uj bekezdésként iktattassák be: „Ez a rendel­kezés nem érinti az 1924: VII. te. 18. §-ában fog­lalt rendelkezést." Elnök: Kivan mé^ valaki szólani! Az igazságügyminister ur kivan szólani. Pesthy Pál igazságügyminister: Igen t. Nemzetgyűlés! Csik József képviselőtársam felszólalásával kapcsolatban legyen szabad rö­vid pár szóval rámutatnom a novella 18. §-ának és a törvényjavaslat 11. §-ának egymáshoz való viszonylatára jogi szempontból. A novella 18. §-a két rendelkezést foglal magában. Nevezetesen az első bekezdésében akként rendelkezik, hogy az eljárást az Or­szágos Földbirtokrendező Bíróság az ítéletével befejezi, fentartja azonban a további eljárást bizonyos kivételes esetekre. A novella 18. §-ának második bekezdése pedig akként ren­delkezik, hogy az ítélettől számított egy éven belül a megváltást szenvedő kérheti az eljárás végleges befejezését. Mármost mit jelent ez? A novella 18. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezés­ben említett fentartás azt jelenti, hogy a meg­váltási eljárás függőben marad továbbra is arra az illető birtokra, vagyis azzal a birtokos a maga szempontjából mint tulajdonos nem rendelkezhetik korlátlanul. Mármost ezzel szemben állítom én azt, hogy a 11. § valójában a jogi helyzeten nem változtat semmit, csak megoldja azt a kérdést, hogy vájjon az ilyen birtok tulajdonosa miként juthat mégis hitel­hez. Nevezetesen a 11. §-ban két rendelkezés van. Az első mondatában az a rendelkezés fog­laltatik, hogy az ítélettel az Országos Föld­birtokrendező Bíróság ezt az eljárást az eljárás keretébe bevont földbirtokra nézve befejezi. Ez azt jelenti, hogy ha arra a birtokra több rész­ről van igény bejelentve és megtörténik az, ami gyakran megtörténik az Ofb. eljárásában, hogy csak az egyik igénycsoportot veszi elbí­rálás alá, a másik igénycsoport pedig még el­bírálás alá nem jön, akkor ez a befejezési ren­delkezés azzal a tartalommal áll meg, hogy csupán az ítélkezés " körébe bevont igényekre nézve áll fenn a befejezési rendelkezés, ;mig a niásik igénycsoportra, valamint azokra az igényekre, amelyeknek eldöntése az Ofb. szem­pontjából még nem áll fenn vagy még nem kö­vetkezett el, ott következik a második mondat, amely akként rendelkezik (olvassa): „Ha a megváltási eljárást függőben levő s egyidejű­leg el néni dönthető kérdések miatt az eljá­rásba bevont földbirtokra az említett ítélet ho­zatalakor még véglegesen befejezni nem le­het", az Ofb. e részben függőben tarthatja az eljárást. (Csik József: Egy birtoknál több igénycsoport lehet!) Egyes ember igényére vonatkozólag, tömegek igényére vonatkozólag, minden igényre vonatkozólag fentarthatja az eljárást; egy kötelesség áll fenn csak, ez már aztán a megváltás alá kerülő birtok tulajdo­nosa szempontjából és a mezőgazdasági hitel szempontjából, nevezetesen az a kötelessége, hogy megállapítja azt a maximális birtokrészt, amely birtokrész ezeknek az igényeknek szem­pontjából még figyelembe jöhet és az ezenfelüli részt teszi szabaddá. Ennek a rendelkezésnek lényeges tartalma az. hogy az Ofb.-nek. minden látható igényt mérlegelve, módjában áll akként rendelkezni, hogy ezeknek az igényeknek kielégítésére, igenis, rezerváljon, a maga részére bizonyos ingatlanokat és csak ezeknek az ingatlanoknak

Next

/
Thumbnails
Contents