Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-400

A nemzetgyűlés 400. ülése 1925, tízem, jobb későn .-jönni az orvossággal, mint soha. Azt hiszem, jobb későn orvosolni a beteg helyzetet, mint egyáltalában nem orvosolni. Az a rendelkezés, amely ebben a javaslatban foglaltatik, hogy 15, vagy amint hallom, ujabban 30 nap alatt köteles az eljáró biró megmondani azt, hogy mely birtokból milyen részt sajátit majd ki, technikailag kivihetetlen lesz, mert minden olyan gazda, akinek nem lesz kölcsönre szüksége, feltétlenül kérni fogja, hogy e törvény alapján most már állapíttassák meg az ő birtokából elvehető maximum is. A törvénynek e szakasza alapján a kérvények ezrei fognak az 0. F. B-hoz zúdulni, oly tömegekben, hogy azoknak a földbirtokrendező bíróság eleget tenni képtelen lesz, és vagy abba a kényszerhelyzetbe kerül. hogy nem tudj £1 ci kérvényeket idejében elintézni, és ezzel megszegi a törvényt, vagy pedig felületesen, hevenyészve, elhamarkodva lesz kénytelen ezekben az igen fontos kérdésekben eljárni. Ezért semmiképen sem látom kielégítőnek ezt a rendelkezést. mely az O. F. B-t bizonyos határidőhöz kötve, a maximum megállapítására kötelezi. Ismétlem, egyedül azt az eljárást tartanám megfelelőnek, amely az O. F. B-t záros határidőn belül arra hivja fel. hogy vármegyénként terjesszen elő végrehajtási programot, amelyben az igénybe veendő birtokok pontosan fel vannak sorolva és meg vannak jelölve. Elvéére, annak a birtokosnak egyszer vissza kell adni lelki nyugalmát, vissza kell adni biztonságát, hogy a magra földjét megművelheti és arra befektetéseket eszközölhet, másfelől pedig az igénylőt sem lehet örökös bizonytalanságban tartani. (Ugy van! jobb felől.) Annak is tudnia kell, hogy hányadán áll, számithat-e birtokra, vagy menjen-e másfelé munkát keresni, szóval, hogy mihez fogjon, hogyan irányítsa élete folyását. Végtelenül fontos nemzetgazdasági és szociális érdek fűződik ahhoz, hogy ebben a kérdésben, ha már nem is elintézés, de legalább világosság derittessék és^ hogy hozzávetőleg tájékozva legyen a gazda és igénylő egyaránt, hogy tulajdonképen hogyan is fog végre a helyzet kialakulni. Ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban sokkal jobb szerettem volna, ha az O. F. B. az igénybe vehető birtokok megállapítására záros határidőn belül utasíttatott volna. A magam részéről ezt az egész törvényt mint első kezdést, mint első kísérletet t tekintem egy végtelenül fontos, talán az egész magyar közgazdasági életnek centrális problémáját képező pénzügyi kérdésnek, a mezőgazdasági hitelnek megoldására, mintán azonban a kormány általános politikája iránt bizalommal nem viseltetem, ennél a javaslatnál is a tagadás álláspontjára helyezkedem és azt nem szavazom meg. Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Csizmadia András! Csizmadia András: T. Nemzetgyűlés! Csik József t. képviselőtársam igen szépen kifejtette, hogy a földbirtokok a közelmúltban milyen jó helyzetben voltak. Nemcsak Csik József t. képviselőtársam ringatja magát ebben az illúzióban, hanem vele együtt még igen sokan vallják és hirdetik azt, hogy a földbirtokosok milyen nagyszerű helyzetbe jutottak, milyen konjunkturális viszony alakult ki rájuk nézve és milyen könnyen meggazdagodtak. Az igen í. képviselőtársam azonban elfelejti azt. hogy épen a mezőgazdaság volt abban a szomorú helyzetben, hogy elvitték tőle gyermeNAPLŐ XXXÏ. évi áprUis hó 3-án, pénteken. 279 keit, lovait, szarvasmarháit, rekvirálták gabonáját és maximáltak minden áruját. (Csik József: Nem kisbirtokra értettem, ne tessék nekem ilyent imputálni!) Általában a birtokosságra. (Csik József: A nagybirtokosokról beszéltem!) Rátérek arra is, t. képviselőtársam. ÍCsik József: Én tudom jobban, hogy miről beszéltem!) Kendben van, rá fogok térni. Ex azonban csak látszat, amint múltkoriba a is» mondtam, egyik beszédemben, ez tulaj donképen csak injekció volt a kisembereknek, ami azoktól jött, akik ugy minősítették, hogy a kisbirtokosság, illetőleg a birtokosság általában meggazdagodott a konjunkturális viszonyban. Pedig nem gazdagodott meg, hanem ellenkező leg, nagyon sokat szenvedett. Amidőn nézzük a mai helyzetet, hogy a kisbirtokos osztály, illetőleg a birtokos általa ban nem birta gazdaságát felszerelni, gazda sági berendezéseit pótolni, mert amikor pénz hez jutott, megvette az állatjait, mivel a pénzí be akarta fektetni és nem ment a börzére, nem akart spekulációba bocsátkozni, ebből kifolyó lag mit látunk, ma? Azt látjuk, hogy a kisgazda, illetőleg a birtokosság minden pénzt, amit az állatjai után kap, adóra, kényszerkölesönre és nem tudom mire volna kénytelen elfizetni, ha azonban állatait, terményeit a piacra dobja, elfogadható árat nem kap érte. Végtelen sajnálattal állapítom meg azokkal szemben, akik a gazdák helyzetéről ilyen illúziókban ringatják magukat, hogy ezek a legszomorúbb helyzetben vannak. Ha kicsit gondolkozunk és világos szemüvegen nézzük a helyzetet, látni fogjuk, hog'y mit jelent az, ha a birtokosságot tönkre hagyjuk menni 1 A kormány az iparosoknak már segítségére sietett a kisipari hitellel, de ez hiábavaló, mert a kisipari hitel nem fogja a kisiparosokat felsegíteni. (Csik József: Ez a hitel sem fogja a nagygazdákat kielégíteni!) Addig, amíg a gazdatársadalom és a földmivesosztály ilyen szerencsétlen helyzettel küzködik, mint amilyenbe jutott, addig az iparos, a kereskedő, a munkás üzlete, keresete pang, még pedig annyira, hogy azoknak szinte tönkrejutását jelenti. Először az országnak legjobb adóalanya, a birtokosság megy tönkre, amelyre eddig a kormány támaszkodott, amelyre az adókat folyton és folyton raktuk. Amikor pedig ez tönkrement, utána az ipar következik még akkor is. ha még nagyobb ipari hitellel segítjük. Ezután a kereskedelemnek is feltótlenül tönkre kell mennie, a munkás pedig ezáltal a végső nyomorba szédül, mert a földmivesuek. egyáltalában a földbirtokosnak nemhogy semmi néven nevezendő jövedelme nincs, hanem még megélhetését sem tudja biztosítani. Kérve-kérem a kormányt, hogy iparkodjék fcegitenl ezen a földmivelő népen, mert ha tönkretesszük az adóalanyokat, vele együtt tönkretesszük az országot is. Eckhardt igen t. képviselőtársam azt mondta, hogy a földmivelő nép inkább hitel nélkül segítsen magán azzal, hogy adja el birtokának bizonyos részét. De kinek adja el birtokát, amikor nincs. aki megvegye, mert mindenki küzd a léttel. Van talán szegény, szerencsétlen magyar hazánkban néhány ember, aki tőkepénzzel rendelkezik, de ha .vizsgáljuk a helyzetet, azt látjuk, hogy ezek igen magas uzsorakamatra adják ki pénzüket és eddig még egyáltalában nem gondoskodott arról senki sem, hogy ezeket az uzsorahiteleket megakadályozzuk. (Szijj Bálint: Vázsonyi mégis minket szid!) 42