Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-400

27 8 A nemzetgyűlés 400. ülése 1925. évi április hó S-án, pénteken. kor a jobbágymunka eltörlése után. a drága hitel, mellett kellett a birtokokat beruházni, gépekkel és egyéb felszereléssel ellátni! A magyar mezőgazdaság akkor épen a drága hitelen vérzett el és a drága hitel következtében a magyar birtokoknak igen jelentékeny része idegen kézre került. A helyzetet én ma is ugyanolyannak látom, mint az 1848-at követő időkben volt, amikor a rendezetlen: és bizonytalan viszonyok között a hiteligények kielégítése nehézzé és költségessé vált. Ilyen körülmények között a gazdákat drága beruházási hitelek igénybevételére biztatni szerintem meggondolatlanság, sőt minden eszközzel oda kellene hatni, hogy ha valamely gazdának hosszú lejáratú kölcsönre van szüksége, azt ne drága hitelművelettel, hanem inkább birtoka egy részének árubabocsátása utján szerezze meg. Amennyire szükség van agrárhitelre és pedig lehetőleg olcsó üzemi hitelre, amely lehetővé teszi' a gazdának azt, hogy birtokán az ad hoc szükséges munkákat, a pillanatnyilag szükséges befektetéseket eszközölhesse, annyira vétkes és káros dolog volna a magyar mezőgazdaságot ma ugyanarra az útra vinni, amelyen a magyar ipar az utóbbi öt esztendőben járt, amikor pillanatnyi lehetőségek és konjunktúrák hatása alatt túlságosan belement az invesztíciókba. A magyar gyáripar a pillanatnyi helyzet hatása alatt olyan túlságosan belement gyáralapitásokba, befektetésekbe, hogy azt hiszem, mai maguk a vállalkozók sem tudják, hogyan fognak ebből a helyzetből szabadulni. Kötelességet vélek tehát erről a helyről teljesíteni, amikor Magyarország gazdaközönségéhez azt az óvó és figyelmeztető szót intézem: óvakodjanak az adósságesinálástól, óvakodjanak attól, hogy beruházási célokra drága hiteleket vegyenek igénybe, mert ha csak az igen t. pénzügyminister ur által kontemplált öt esztendős időtartamot vesszük i-s — nem tudom. milyen feltételek mellett számithatok, minthogy azonban ma 12% még megengedett kamat és minthogy a törvényjavaslat ezt a kamatlábmegszorítást erre a hitelre nem akarja alkalmazni, előreláthatólag 12%-osnál drágább pénzről lesz szó; nem mondom, csak felteszem, mert a lehetőség ebben a javaslatban benne foglaltatik—,a,zt kérdezem: ha valamely gazda erre az időre 12%-osnál drágább pénzzel beruházási célokra megterheli magát mi lesz a következménye ennek, ha — ne adj' Isten — egy-két rossz esztendő következnék be. Nem fog-e az egész birtok rámenni erre az adósságra? A segítség módját tehát nem abban látom, hogy a jelenlegi törvényjavaslat alapján hosszú lejáratra szerezzünk beruházási hiteleket. A lényeges, sürgős, szükséges, indokolt és hasznos segítség abban van, hogy minél olcsóbb üzemi hitelt tudjunk a gazdák rendelkezésére" bocsátani. Nem szabad a magyar gazdát ezzel a drága pénzzel beruházásokra ösztönözni. A pénzügyi kormányzatnak legfőbb célja és gondoskodásának főiránya ma az kell hogy legyen, hogy a gazdákat pillanatnyi bajokon (Ugy van! a jobboldalon.) a mostam átmeneti nehézségeken lehetőleg olcsó pénzzel átsegítse. Nem tartanám indokoltnak és megengedhetőnek, hogy ma, egy közgazdasági mélypont idején, a magyar mezőgazdaság hosszú időre megterhelje magát és épen a legkedvezőtlenebb időpontban, a legrosszabb feltételek mellett menjen bele hosszú időre való megterheltetésébe. Épen azért, amennyiben ez a javaslat törvényerőre emelkedik, az igen t. pénzügyiminister ur szíves figyelmébe a következő szempontokat vagyok bátor ajánlani. Mindenekelőtt méltóztassék gondoskodni arról, hogy ez a most kontemplált hitelügylet lehetőleg rövid időre szóljon, ne kösse meg a magyar mezőgazdaságot hosszú időre, mert hosszú időre szóló- drága megkötöttség mellett &

t birtokok apránként elvérezhetnek. Másik kérésem az, hogy lehetőség- szerint — tudom, hogy erre nézve a külföldi tőke mindig nehézségeket támaszt — iparkodjék a konverzió lehetőségét fentartani. Harmadik kérésem az. hogy ne annyira ennek a hosszabb lejáratú beruházási kölcsönnek megszerzésére, hanem rövid határidőre szóló üzemi hitelnek, és pedig a hivatalos bankkamatlábnál olcsóbb üzenn hitelnek megszerzésére iparkodjék, amire — itt nem akarok konkrét dolgokról beszélni — angol részről történtek és történnek is kísérletek. Állítólag 7% mellett bizonyos üzemi hiteleket rövid időre, néhány hónapra az angol tőke hajlandó lenne rendelkezésünkre bocsátani. Ugy gondolom, hogy ha az igen t. kormánynak sikerül a magyar mezőgazdaság részére 7%-os üzemi hitelt néhány hónapra megszerezni, ez a maximum, amit a mai nyomorúságos körülmények között elérni lehet. Én tehát az igen t. pénzügyminister urat arra kérem, hogy emellett a javaslat mellett szenteljen különös figyelmet az átmeneti hitelek, üzemi hitelek lehető olcsó megszerzésére is, mert a mai szutiációban a magyar mezőgazda helyzetét elsősorban azzal látom szanálva, ha olcsó pénzen tud pillanatnyi szükségleteinek eleget tenni. Nem kívánom az igen tisztelt Ház figyelmét tartósan igénybe venni, csupán egy kérdésre akarom még a figyelmet ráirányítani és ez a javaslatnak az a része, amely a földbirtokreformmal függ össze. A földbirtokreformmal kapcsolatban állandóan hangoztatott felfogásom az volt és ma is az, hogy a földbirtokreform-jayaslat megfordított munkát végez, mert amikor először az igénylőket állapítja meg, tekintet nélkül arra, hogy áll-e mezőgazdasági birtok rendelkezésre vagy sem, teljesen megfordított, beteg és ostoba tendenciát követ. Először is étvágyakat ébreszt esetleg olyan helyen, ahol azok ki nem elégíthetők, másodsorban pedig 200, vagy nem tudom hány eljáró igen tiszteletreméltó bírónak egymástól teljesen különböző felfogására és mérlegelésére bizza ennek az egységes koncepciót és átgondolást igénylő, végtelenül fontos, nemzeti problémának megoldását. A földbirtokreformot csak ugy lehetett volna egészségesen megcsinálni, ha mindenekelőtt vármegyénként végrehajtási program állíttatott volna fel, amelyben megállapittatott volna az, hog'y vármegyénként hol, mennyi birtok áll a földbirtokreform céljaira rendelkezésre. Az ilyniódon megállapított birtokokra azután bizonyos összirás eszközöltetett volna, mindenkor figyelembe véve a lehetőség határait, és meg vagyok győződve róla, hogyha az eljárás ezen a normális, természetes alapon indult volna meg. ma már földbirtokreformról nem is beszélnénk, a kérdés már rég le volna zárva és el volna intézve, mert minden kielégíthető igényt normális utón és a leggyorsabban lehetett volna kielégíteni. A mostani javaslat beteg- helyzetből keresi az orvoslást. Tegnan végighallgattam Beck Lajos igen t. barátomnak a bizottságban tartott felszólalásomra tett észrevételeit, de nem érzem magamat teljesen meggyőzve. Azt hi-