Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-400

A nemzetgyűlés 4ÚÖ. ütése 192 tétlen pénzügyi politikának a következménye az, hogy ma Magyarország a világ legdrágább országa. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. — Gr. Hoyos Miksa közbeszól. — Eckhardt Tibor: Tessék olvasni tanulni!) Elnök (csenget): Eckhardt Tibor és gróf Hoyos Miksa képviselő urakat kérem, méltóz­tassanak csendben maradni. (Eckhardt Tibor: Analfabétával nem lehet vitatkozni!) Eckhardt Tibor képviselő urat rendreutasitom. Csik József: Ha e megállapítás tekinteté­ben figyelembe vesszük a szomszédos államok gazdasági viszonyait — akár Németországét, akár Ausztriáét, Eomániáét. Franciaországét vagy Angliáét —, akkor talán nem indokolat­lanul szögezem le azt, hogy Magyarországon igenis ma sokkal nagyobb a drágaság, mint az emiitett országokban. (Eckhardt Tibor: 146 az indexszám a Smith-féle jelentós szerint!) Elnök: Eckhardt Tibor képviselő urat ismételten figyelmeztetem, méltóztassék csend­ben maradni. Csik József: Ami a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot általánosságban illeti, a ma­gam részéről bizonyos szomorúsággal látom azt, hogy a mezőgazdaságnak hitelre van szük­sége. (Forster Elek: Még pedig sürgősen!) Szomorúsággal látom ezt azért, mert hiszen tudjuk, hogy az elmúlt évek — a legutóbbi evet nem számitva — a földnek konjunkturális szempontból nagyon kedve-ztek, nemcsak a jó termés, hanem az ország gazdasági politikája következtében is. Megengedem, hogy az el­múlt év nagy nehézségek és nagy problémák elé állitotta a gazdatársadalmat, azt hiszem azonban, kétségen felül áll az, hogy az előző évek konjunkturális helyzete a földet illetőleg meglehetős volt. Épen azért csodálkozom azon, hogy ma a föld, nevezetesen a nagybirtok hi­telre szorul. Nem mulaszthatom el. hogy bizo­nyos kétségemnek ne adjak kifejezést olyan értelemben, hogy e törvényjavaslat mögött bi­zonyos mellékgpndolatok közül az egyik az (Kiss Menyhért: A háborús birtokok vé­delme!), hogy talán a földreform menetét akar­ják a jelen javaslat törvénybeiktatásával némileg akadályozni. (KissMenyhért: Igaz!) A másik kétségem az, hogy vájjon nem azért tör­ténik-e ennek a javaslatnak szőnyegre hozása, hogy a bankokat ismét keresethez juttassák, amelyek attól a konjunkturális nagy haszon­tól, amely az országban az infláció következ­tében előállott, elestek. Kénytelen vagyok en­nek a gyanúmnak kifejezést adni és pedig azért, mert a törvényjavaslatnak egyik-másik rendelkezése jogot ad nekem erre a g-yanura. De akceptáljuk azt a felfogást, hogy a mezőgazdaság tényleg annyira lerongyolódott, hogy hitelre van szüksége. Azt is megenge­dem, hogy ebben az esetben a hitelnek ^ más formáját, mint a zálogleveles hitelt nehéz ki­találni. Tudjuk, hogy a mezőigazdasági köl­csönnek nagyban útját állja az a körülmény, hogy hosszabb lejáratú kölcsönre van szük­sége, s hogy a kölcsön törlesztésének alapját képejző birtok többtermelése mindig bizonyos kockázatnak van kitéve. Épen azért a leghe­lyesebbnek tartom, ha már a mezőgazdasági hitel megvalósításáról van szó, a zálogleveles hitelt. Hogy azonban ez a mezőgazdasági hitel s ez a zálogleveles hitel kellőkép érvényesül­jön, hogy meg-hozza a maga gyümölcsét, an­nak bizonyos. feltételei vannak. Az egyik és pedig nagyon lényeges feltétele az, hogy elég garanciát nyújtó szervezetnek kell ezeket a '. évi április hó S-án 3 pénteken. 273 zálogleveleket kibocsátani. A jelen törvény ér­telmében egy bankokból összetevődött pénzügyi szindikátus fogja ezeket a zálogleveleket kibo­csátani. Az eddigi praxis szerint rendszerint bi­zonyos biztosítékot követeltek meg a zálogleve­leket kibocsátó intézetektől. A jelen törvényja­vaslat egy ilyen külön biztosítékról nem rendel­kezik, csupán a bankok vagyona lesz általá­ban az a biztosíték, amely e záloglevelek biz­tositékát fogja szolgáltatni. Én a megfelelő hitel szempontjából rendkivül fontosnak tar­tanám, hogy ezek a bankok egy külön bizto­sítéki alapot létesítsenek a záloglevelek kibo­csátásánál. Ezelőtt is praktizálták ezt azok a bankok, amelyek ezzel foglalkoztak; mindig tet­tek le bizonyos mennyiségű összeget biztosi­tékkép. Erre a praxisra hivatkozva szeret­ném, ha ez a felfogás a jelen esetben is érvé­nyesülne. Eendkiyül fontos az ilyen zálogleveles kölcsönöknél az is, hogy a tulajdonjog és a te­her tekintetében a hitelező biztosan lásson. Ná­lunk a földreform-törvény következtében nem egészen ilyen a helyzet, amennyiben főleg a tu­lajdonjog, de némileg a teher tekintetében is a hitelező tiszta képet nem alkothatott magá­nak. Én annak a felfogásomnak adok kifeje­zést, hogy bármennyire iparkodik is körülha­tárolni ós eltávolítani ezt a nehézséget a kor­mány ebben a törvényjavaslatban, ez bizonyos szempontból befolyással lesz azokra, akiktől ezt a pénzt zálogleveles kölcsönben akarják megszerezni. Fontos az ilyen kölcsönöknél az is, hogy ne használja ki nagyon a hitelező azt, aki köl­csönre szorul. Itt szó van 17%rOs kamatról. Bocsánatot kerék, ha még a jobb, konjunkturá­lis gazdasági időkben sem birta volna ki a ma­gyar mezőgazdaság a 17%-os kamatlábat, ak­kor most, amikor mintegy világgazdasági ka­tasztrófa előtt állunk épen a földet illetőleg, fel lehet azt tételezni, hogy a 17%-os kamat­lábat a magyar mezőgazdaság: meg fogja birni? (Haiász Móric: Hol van ez a 17%? — Kiss Menyhért: Azt mondják! — Halász Móric: Azt mondják? Azt mondják az asszo­nyok! — Kiss Menyhért: Tegyen a minister egy olyan kijelentést, hogy ez nem igy van!) Elnök (csenget): Csendet kérek. Csik József: Általában az a felfogás, hogy ezeket a zálogleveleket 17%-os kamatláb mel­lett fogják elhelyezni, tehát ilyen kamatláb mellett fogják a magyar földbirtokot 30—40 évre lekötni. (Halász Móric: így nem lehet komolyan beszélni!) Méltóztassék a Nemzeti Újság tegnapi számát elolvasni s meg méltóz­tatik látni, hogy egy angol szaktekintély mondja azt, hogy csak ugy lehet értelme és eredménye az egész törvénynek, ha ezt a köl­csönt renclkivül olcsó kamatláb mellett sikerül a külföldön elhelyezni. (Halász Móric: Tudjuk ezt a Nemzeti Újság nélkül is!) Ha ez nem igy f lesz, akkor eladósitják a magyar földet s ! 30—40 évre idegen érdektársaságoknak kötik le. | (Buday Dezső": Nem 30—40 évre, hanem örökre!) Akkor még inkább xZ <* helyzet fog előlállani, hogy ugy fog kicsúszni a föld a tulajdonos lába alól. amint ez a háború előtt történt s át fog vándorolni egy idegen faj birtokába. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. — Kiss Meny­hért: Zsidók fogják megvenni!) Elnök (csenget): Csendet kérek. , Csik József: Fontos az, hogy a kamatláb a legolcsóbb legyen, különben az egész törvény­javaslat illuzóriussá válik. Fontos az is, hogy a birtok kellő értékelése alapján eszközöltessék ÍV S

Next

/
Thumbnails
Contents