Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-400

272 À nemzetgyűlés 4Ô0. ülése i.925. évi április hó 3-án, pénteken. szik Neubauer t. képviselőtársam sem vesz magának annyi fáradságot, hogy a keresztényszocialista szakszervezetek állása iránt érdeklődjék. Epen ezért leszek bátor néhány adattal szolgálni'. A decemberi kongresszus adatai szerint a keresztényszocialistáknak 1924-ben 1]5.359 beszervezett fizető tagjuk volt; ezek közül a bán3

r

amunkások száma 6859. a dohánygyári munkásoké 9200, a vasutasoké 16.290, a villamosvasúti alkalmazottak száma pedig 837 voit, összesen 35 keresztényszocialista szak_szervezet van és ismétlem, az összes tagok létszáma 1924-ben 115.359 volt, A keresztényszocialista szakszervezet központja 1924-ben 1797 ülést tartott, s sajtópéldányt kiadott 594.298 példányszámban, kulturális előadást pedig 525-öt tartott. Tehát egyszerűen ugy elintézni' a kérdést, hogy a keresztényszocialista szakszervezetek csak néhány ipari munkást tudnak megfogni, nem lehet. Igazán nem értem, hogy Neubauer t képviselőtái'sam miért nem vesz annyi fáradságot ma a szociális szervezkedés eme korszakában, hogy érdeklődne legalább aziránt, hogy a keresztényszocialista szakszervezetek körülbelül mennyi taglétszámmal rendelkeznek és milyen működést fejtenek kii Ugy látszik Neubauer t. képviselőtársam azért nem tud a keresztényszocialista szakszervezetek működéséről, mert épen azt nem fejtik ki a keresztényszocialista szakszervezetek, amivel ő vádolja őket, t. i. nem licitálják túl a szociáldemokratákat, fía méltóztatnának figyelemmel kisérni a szociáldemokrata szakszervezetek taglétszámát, meg lehetne állapítani' azt, hogy nem olyan stdyosan nagy az eltolódás a keresztényszocialista és a szociáldemokrata szakszervezetek taglétszáma között. Igenis, a keresztényszocialisták nem akarják túllicitálni a szociáldemokratákat, ehhez nincs meg nekik az eszközük és nincs meg a megfelelő hivatalos lapjuk sem. Ezért van az, hogy sokszor közéleti tényezők sincsenek tisztában a keresztényszocialisták erejével és létszámával. Neubauer t. képviselőtársam második állítása az volt, hogy mi nem törődünk a kispolgári exiszteneiák érdekeivel, ami alatt elsősorban a falusi kisembereket értette. Ez is olyan rá fogás, mint az előbbeni volt pártunkra vonatkozólag, mert hiszen köztudomású, hogy pártunknak nagyon erős talaja van a vidéken is, s hogy a keresztényszocialisták képviselik uygyobbi'ószt épen a falusi népet, következőleg a falu emberei viseltetnek elsősorban bizalommal pártunkkal szemben. Ezt az állítást tehát kénytelen vagyok megcáfolni már csak azzal is, hogy a parlamentben elhangzott felszólalásainkban igenite mi mindig a kispolgári elemeknek" fogtuk pártját és a jövőben is ezt szándékozunk te uni. Azt is emiitette Neubauer t. képviselőtársam, hogy nagyon örül annak a körülménynek, ha a mi pártunk a kispolgári exisztenciákra a jövőben nagy súlyt helyez. Erre nekünk abszolúte nincsen szükségünk, mert a mi pártunk, mint az előbb is emiitettem, mihi dig súlyt helyezett erre, és a jövőben is erre fog törekedni. •Mi nem állunk osztályharc alapján*, mint a szociáldemokraták. A mi táborunkba mindenki bejöhet, aki elveinket magáévá teszi. Hogy ezek az elvek sok tekintetben a birtokos és kapitalista osztálynak nem szimpatikusak, azzal nem törődünk még akkor sem, ha a demagógia jelszavával illetnek bennünket. Igenis, mi uj társadalmat akarunk és a kapitalizmust megreformálni akarjuk, mert azt mondjuk, hogy a munka és a munkás kapja nieg azt az értékelést, amit mint a termelés egyik legfontosabb tényezője megérdemel. Sokszor szomorúan látjuk, hogy olyan emberek, akik előkelő pozíciót töltenek be, ugy vagyonilag, mint társadalmi

1 részről, antipatiávaí és averzióval viseltetnek vejünk szemben, mert nem tudnak arra a szociális magaslatra emelkedni. amelyet a XX. század megkíván. Sokszor, illetnek bennünket azzal is, hogy mi a szociáldemokratáktól alig különbözünk: az egyik 19, a másik egy híján 20. Ez a felfogás mielőbb oda fog vezetni, hogy ismét forradalom elé fogják állítani az országot, mert a szociáldemokrata munkásság forradalmi irányzatával szemben nem lesz egy nemzeti ós keresztény alapon álló munkásság, amely felvegye a harcot. Ma — ami'nt az előbb felsorolt adatokból is megállapítható — a keresztényszocialista szakszervezetek hatalmat képviselnek ebben az országban. Ma olyan hatalmat képviselnek a keresztényszocialista szakszervezetek, hogy lehetetlen, hogy a mai viszonyok* között ebben az országban általános sztrájkot provokáljanak. Ha ilyen hatalmat képviselnek a keresztényszocialisták, akkor követeljük azt, hogy bizonyos respektussal viseltessék minden politikai tényező velünk szemben, pláne akkor, mikor nemzeti szempontból mindenki csak örülhet a mi erősödésünknek. (Tankovics János: Azért nem kell azt mondani, hogy neveletlen emberek! — Eckhardt Tibor: Nekik az fáj, hogy nem zsidók vezetik a keresztényszocialistákat! — Szabó István (öttevényi); Tizenötezer korona napibért kapnak koszt nélkül! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Csík József: T. Nemzetgyűlés! Ami a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot illeti, már előre is kijelentem, hogy ezt a törvényjavaslatot nem fogadom el, nem pedig azért, mert ez a törvényjavaslat is annak a lehetetlen pénzügyi politikának a következménye, amely a kormány pénzügyi működését általában jellemzi. A mi pénzügyi politikánk nem volt más, mint tervszerű kapkodás, örökös csetlés-botlás es a kapitalizmus által teremtett hullámvölgyben való szakadatlan fuldoklás. Én megengedem, hogy a világháború és a forradalom különleges gazdasági helyzet elé állította, a legyőzött államok kormányait, azonban meg kell azt is jegyeznünk, hogy ezen átmeneti gazdasági _ korszaknak is megvolt a maga konjunktúrája, amelyet más államok, mint Ausztria és Németország ügyes pénzügyi politikával saját országuk és nemzetük javára, anyagi megerősödésükre használták fel, míg nálunk ennek a rendkiviili gazdasági helyzetnek a konjunktúráját a merkantil-kapitalizmus használta ki egyedül a saját gazdagodására. Hogy mennyire a saját meggazdagodására, arranézve jellemző, hog-y a kormányzat mindig tömte a bankokat törvényes kamat mellett milliárdokkal és amikor arról van szó, hogy ezek a bankok ezen pénzfelszivás következtében valami eredményt produkáljanak az ország gazdasági helyreállítására, akkor félreállnak és ismét külföldön kénytelen a kormány azt a tőkét keresni, amely az ország gazdasági talpraállitásához vagy gazdasági fejlődéséhez szükséges. T. Nemzetgyűlés! Akkor, amikor az infláció folytán Németországban és Ausztriában az inflációs politika folytán aranyat csináltak, akkor nálunk az inflációs konjunktúra a köztisztviselőket végső szükségbe, a népet pedig a legnagyobb nyomorba döntötte. Ennek a lehe-