Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-399

'À nemzetgyűlés 399. ütése 1925. évi április hó 2-án, csütörtököm 263 roLion. Ismétlem, helyesebbnek tartottam volna, ha a korlátozó intézkedések megszüntetésével szabad teret engedjek volna a magángazdaságoknak. A törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Kiss Menyhért ! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Amikor Bud penzügyminister ur ezt a törvényjavaslatot beterjesztette és tegnap az indokoló beszédét elmondotta, bennem azt a meggyőződést érlelte meg, hogy olyan törvényjavaslatot hozott ide, és olyan törvényjavaslatot védelmez, amely nem az ő édes gyermeke, és amely az ő gondolkozásától, az ő egészséges politikai felfogásától, mint aki a kisemberek érdekét tartotta mindig szem előtt, nagyon távol áll. Ugy van ő ezzel a javaslattal, mint mikor a kotlóstyuk alá kacsafiókokat tesznek oda, ós az abban a balga reménységben neveli fel ezeket a kacsafiókákat, hogy tulaj donképe n a saját vérét, a saját gyermekeit neveli naggyá, de mihelyt elérkeznek a viz. partjára, vagy a tónak, medencének szélére, az őstermészet kitör a kis kacsákból, otthagyják édesanyjukat és eltávoznak tőle. A minister ur is valahogy igy lehet ezzel a javaslattal, mert hiszen az ő eddigi ministeri működése és politikai tevékenysége után joggal vártuk volna azt, hogy amikor a hitelügyet rendezi Magyarországon, amelyre feltétlenül óriási szüksége van az országnak, akkor elsősorban ne azokra gondoljon, akik a hitelnehézségeket még a legkönnyebben le tudják küzdeni, hanem gondoljon azokra a százezrekre és százezrekre, akiknek arra a legnagyobb szükségük van, akiknek valóban hitelre volna szükségük, hogy birtokukat meg tudják művelni, hogy kis házaikat fel tudják épiteni, azonban a magyar államnak és magyar kormánynak gondossága mindenre kiterjed, csak épen ezekre a szenvedő emberekre nem. Az előttem felszólaltak részéről — és épen az egyik jobboldali képviselőtársam, Neubauer képviselőtársam részéről is — jól esett hallani azt a felfogást, hogy amikor a kormány ilyen törvényjavaslattal jön, s amikor ennek a törvényjavaslatnak intézkedései folytán többmilliárd magyar korona értékű pénzösszeget fog fordítani földbirtokpolitikai hitelcélokra, akkor elsősorban ne a nagybirtokra és a nagytőkére gondoljon, hanem arra a sok kisexisztenciára, amely a hitelre a legnagyobb mértékben rá van utalva. Előttem szóló képviselőtársaim, Pallavieini György őrgróf és Beck Lajos ezt a törvényjavaslatot hitelpolitikai szempontból felboncolták és elmondották nézeteiket. Elmondották azokat a nehézségeket, amelyekkel találkozik majd a kormány akkor, amikor már rég törvény lett ebből a javaslatból, s amelyek még mindig fenn fognak állani, amikor a zálogleveleket el akarja helyezni. Én ezzel kapcsolatban annak a szomorú aggodalmamnak adok kifejezést, hogy a kormány itt is ugy jár, mint a szanálási javaslatnál. A szanálási javaslatnál ugyanis a kormány álomképeket festett a nemzet szeme elé, és Ígérte, hogy az Ország gazdasági helyzetét megváltoztatja és az országot jobb helyzetbe hozza, de ennek a 250 millió aranykoronának ellenében politikai koncessziókat kellett a kormánynak tennie és most már egy év után látjuk, hogy a rózsás álomképek eltűntek, és a legnagyobb nyomorítság» szánaJÍAPLÓ XXXI. lom, keserűség és a tömeges öngyilkosságok szintere lett ez a szomorú magyar föld. Mondom, ugy jár ezzel a törvényjavaslattal is, mert akkor, amikor arról lesz szó, hogy a zálogleveleket el kell helyezni, Londonban, vagy Newyorkban elsősorban majd a nemzetközi nagytőke képviselőihez fog fordulni, máskép és egyenesen kifejezve a Rothschild-pénzcsoporthoz fog fordulni és ez a nemzetközi pénzcsoport nem fog adni máskép a magyar kormánynak hiteleket, nem fogja akceptálni a jelzáloghitelleveleket, csak ugy, ha az igen t. keresztény-keresztyén kisgazda és földművespárttal támogatott kormányzat politikai koncessziókat fog tenni» Ettől félek én. Nekem nagyon gyanúsan csendült fel az a sok beszéd, amely négy-öt igen súlyos kormánypárti képviselő ur ajkáról hangzott el, akik itt, mióta erről a hitelről van szó, mióta gróf Bethlen István ministerelnök ur Genfből hazajött és kijelentette a hozzáintézett interpellációkra, hogy ő hitelügyek lebonyolítása végett járt kint, mert légüres térben mozog a földreform, és nagy nyomorúságban vannak a nagy gazdaságok, a numerus clausus ellen beszéltek. Én figyeltem ezeket a felszólalásokat a numerus clausus ellen és attól félek és kifejezést is adok annak az aggodalmamnak, hogy amikor majd a londoni és newyorki pénzpiacokon a záloglevelek elhelyezéséről lesz szó, egyszerre csak azt fogjuk tapasztalni majd, hogy az igen t. kormány elő fog állani azzal, hogy a numerus clausust, mint egy békítő eszközt, mint egy áldozati bárányt oda fogja majd a nemzetközi nagytőke asztalára állítani, amelynek ellenében majd ezeket a zálogleveleket a Rothschild-pénzcsopoTt, vagy más, ehhez hasonló pénzcsoport szívesen el fogja fogadni. Kötelességemnek tartom, hogy röviden és szivem szerint rámutassak azokra a veszedelmekre, amelyek fenyegetik és érik a magyar földtelen népet, és azt a népet, amely most némikép nagyon csekély mértékben az 1920. évi XXXVI. és az 1924 : VII. tcikk folytán földhöz jutott, rámutassak azokra a veszélyekre, amelyek ebben a törvényjavaslatban le vannak fektetve, és amelyek érik az u. n. földbirtoktörvény végrehajtását. Ha az igen tisztelt minister urak közül bármelyik Napoleon tömörségével, természetességével és Julius Caesar lángeszével bírna, és azzal igyekeznék meg-magyarázni, elfogadtatni és elhitetni velem. azt, hogy ez a törvényjavaslat nem árt a földbirtokreformnak, és ha a világ legnagyobb lángelméinek és íróinak fogalmazásában tennék bele ezt a felfogást a törvényjavaslat indokolásába — és nem ugy, ahogy azt a maguk tehetsége szerint beletették •—, akkor se tudnának engemet meggyőzni arról, hogy ennek a törvényjavaslatnak leszögezóse, elfogadása a magyar földbirtokpolitikai törvény végrehajtását nem akadályozza meg. Miért, t. Nemzetgyűlés? Azért nem tudják ezt velem és egyetlenegy józanul gondolkozó kisemberrel sem elhitetni, mert hiszen ez a törvényjavaslat nem egyéb, mint korlátozás és abban a pillanatban, amint ebből a törvényjavaslatból törvény lesz, minden nagybirtok és minden háborús szerzemény tulajdonosa jelentkezni fog hitelért és fogja kérni az Országos PöldbirtokrendezŐ Bíróságot, hogy állapítsa meg annak a területnek mértékét, amelyet nem fognak tőle el* venni. S ha nem volna is hitelre szüksége, fog jelentkezni hitelért azért, hogy ezen a címen 40