Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-399

262 zÀ nemzetgyűlés 399, ülése 1925, az élet még sokkal _ gyorsabban halad és tál fogja szárnyalni. (Élénk helyeslés és éljenzés u baloldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Bodo János jegyző: Pallavicini György őrgróf! Örgr. Pallavicini György: T. Nemzetgyűlés! Az után a kimerítő beszéd után, amelyet Beck Lajos igen t. képviselőtársam, mondott és amely a mezőgazdasági hitel minden ágazatát megvilágította, csak egész röviden, néhány percre kívánom az igen t. Ház figyelmét igénybevenni. Ezzel a javaslattal szemben sajátságos helyzetben vagyok. Annak egy részét ugyanis a legnagyobb örömmel üdvözlöm, és ezért a javaslat mellett iratkoztam fel és azt elfogadom — nevezetesen a II. ós III. fejezetet teljes egészében helyeslem és nem is kívánok ezekhez hozzászólani — a törvényjavaslatnak a záloglevelek biztosításáról szóló jogszabályok kiegészítésére vonatkozó részét azonban, főleg pedig annak 1. §-át nem tehetem magamévá. Helyzetem ebben a kérdésben könnyebb, mert ugy veszem észre, hogy a törvényjavaslatnak ez a része, szemben a javaslat többi részeivel, nem a javaslatot aláíró pénzügy minister urnák alkotása, kinek szándékait a legmelegebben ismerem el és tisztelem, és aki iránt nem ugy, mint a kormány legtöbb más tagjával szemben, igazán őszinte bizalommal viseltetem. Az indokolás egész eszmemenete ugyanis nem vall az ő gondolkozására. Igazán csak elvi szempontból kívánok felszólalni s a részleteknél javasolni fogom az 3. § törlését. Elvi szempontból szólalok fel azért, mert mindig fel fogok szólalni olyan akcióknál, amikor a kormány a magángazdaság dolgaiba avatkozik bele. Nézetem szerint erről a rendszerről már le kell tennünk. Ez a régi, forradalmi rendszerhez tartozik, Az államnak ebben a mezőgazdasági hitel kérdésben nézetem szerint tisztán csak az volt a kötelessége, hogy elhárítsa az akadályokat, amelyek nehézzé teszik a mezőgazdasági hitel megszerzését, azon túl az ő szerepe megszűnik és a hitel megszerzését már a magángazdaságra kellene bíznia. És én félek, hogy talán nem értük volna el azt az eredményt, amelyet örömmel üdvözlök, hogy ezek a korlátozások meg lesznek szüntetve, ha ez az ad hoc eszme nem merült volna fel. mert hiszen a gazdaközönség évek óta kívánja ezeknek a korlátoknak megszüntetését. Amikor végre ma hosszas kérések és könyörgések után — miután a különböző pónzügyministerek már megígérték, hogy segíteni fognak ezen a kérdésen — ez, a nézetem szerint kissé kalandos terv felmerült, ezt eredménynek kell neveznünk. Miért nevezem ezt a tervet kalandosnak! Azért, mert maga az indokolás is bizonyos fokig igy nevezi, amikor azt mondja: „A záloglevélüzlet megindítása és a záloglevelek külföldön való elhelyezésének lehetővététeie érdekében az a terv alakult ki..." Tehát itt konkrétum, valóság még nincs, amint ezt maga a pénzügyminister ur is elismerte, és amint elismerte ezt Korányi, párizsi követ, ur is. aki az Omge.-ben felszólalt, amely felszólalása a lapokban megjelent. Tehát egy, még nem létező faktumhoz kötnek egy törvényt: törvényt hoznak egy olyan terv keresztülvitelére, amely terv de facto még nincs fixirozva, sőt — amint a minister urnák és Korányi követ urnák beszédéből is látható — ez a bizonyos angol tőke is még csak elvben van meg. Azt mondja az inéin április hó 2-án, csütörtökön. dokolás is: „Kellene megkísérelnie". Kérdem: kinek! Nem a minister kísérli meg, hanem az a bizonyos csoport, amely ezzel foglalkozik. Állítják — hiszen ezzel Beck Lajos igen t, képviselőtársam is foglalkozott —, hogy ez az egységes tipus nagyobb sikert biztosithat a külföldön. Lehetséges, nem tudom, de én ugy veszem észre, hogy ez az egész terv, ez az egész törvényjavaslat ugy van beállítva, hogy csak a törvényjavaslat megszavazása után fognak ezek a tárgyalások megindulni azokkal a külföldi tőkecsoportokkal, amelyek még csak alakulófélben vannak. Mert az újságokban, és másutt is bizonyos fokig ugy van a kérdés beállítva, mint hogyha ezt Angliának hivatalos körei tennék. Nézetem szerint ez teljesen téves beállítás, mert Angliának hivatalos körei a magyar jelzálogkölcsönnel nem foglalkoznak, hanem legfeljebb különböző angol pénzcsoportokról van szó. Lehet, hogy van olyan pénzcsoport, amely ezt kívánja, és ez mindenesetre olyan pénzcsoport, amely az eddigi magyar jelzálogtörvényeket és jelzálogjogot kevéssé ismerte. Teljesen egyetértek a t. pénzügyminister. urnák, az előadó urnák és Beck Lajos igen t. képviselőtársamnaK azzai a beállításával is, hogy a jelzálogüzletet eddig Angliában kevéssé ismerték. De ez végre is egy cireulus vitiosus, amelyből sohasem fogunk kijutni, és csak akkor fogjuk látni, hogy ez a pénzcsoport kapható lesz-e erre, amikor a javaslat már meg lesz szavazva. Csak ezeket akartam leszögezni. Amit a szindikátusra vonatkozólag mondott Beck Lajos t. képviselőtársam, azt teljesen aláírom, mert ebben teljesen igaza van. S itt utalok azokra a cikkekre és Korányi párizsi követ urnák az Omge.-ben történt felszólalására is, amikor azt mondotta, hogy azok a különböző ügynökök, akik kint jártak, és azok a kür lönböző újságcikkek, amelyek e kérdésben megjelentek, nagyon ártottak a magyar jelzáloghitelnek. Lehetséges, hogy ártottak, de árt az a felfogás is, mintha a magyar föld egyedül nem volna teljesen elég biztositék ahhoz, hogy itt a külföld pénzét elhelyezhesse s hogy itt különböző szerveknek kell bekapcsolódniuk, mint amilyen a pénzügyi szindikátus, vagyis azok a különböző intézetek, amelyek erre tömörülnek, amikor eddig a jelzálog-intézetek teljesen elegendők és biztosak voltak erre a célra s azonkívül még a kormánynak is. Én semmiféle magángazdasági intézményt, amelyre a kormánynak befolyása van, nem tudok helyeselni, mert ismét egy kormánybiztosi állás lesz ez. Akármilyen tiszteletreméltó ember lesz is azzal megbízva, mihelyt a kormány valakit kinevez, ott olyan befolyások is érvényesülhetnek, amelyek a gazdasági életre mindig károsak. Ez nem vonatkozik erre a kormányra-, ez minden jövendő és más kormányra vonatkozik. Hiszen ez teljesen természetszerű és elismert dolog. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor, foglalja el.) Ugy tudom, hogy eddig a magyar altruista intézetek sincsenek ezzel a tervvel megelégedve. De kénytelenek lesznek belemenni, mert nem lesz részükre más mód. Igen t. Nemzetgyűlés! Minthogy az idő nagyon előrehaladt, és mivel fontos érdek, hogy ez a javaslat minél előbb keresztülmenjen, én csak óvást — bár hiábavaló óvást — akartam emelni, azzal a felfogással szemben, hogy a mezőgazdaságban, s általában a magángazdaságban a kormány bármilyen befolyást gyako-