Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-399

A nemzetgyűlés 399. illése 1925. évi április hó 2-án, csütörtökön. 259 mániában nagy sikereket értek el az ingó jel záloghitel bevezetésével. Ennek bevezetése különösen akkor nagyon kivánatos, amikor a gazda nem tud nagyobb tételekben olcsó hitel hez jutni. Ennélfogva ennek instituálása ma Magyarországon igazán parancsoló szükségesség. Lényegével hosszabban nem kell foglalkoznom. Egyszerűen abból áll. hogy a törvényben meghatározott ingóságokra az illető gazda annak az ingóságnak zálogul lekötésével, de anélkül, hogy azt átadná, vagy beraktározná, kölcsönt, hitelt kap. Tehát hitelt kap a föld megművelésére, felesleges marhájára és más állatára, hitelt kap gabonájára, amely vetőmagra nem szükséges, hitelt kap gazdasági gépeire és berendezésére. A különböző országok erre vonatkozó kódexei különböző dolgokat vesznek ki a zálogul való lekötés alól, hogy ezzel a túlságos és egészségtelen eladósodásnak akadályt állítsanak, így Franciaország a szántó- és vetőgépeknek, a trágyának, a szükséges igásállatoknak, a vetőmagnak és a lábon álló, zöld termésnek lekötését nem engedi meg az 1906. évi törvényben. Amikor az ilyen hitelt igénybevevő gazda zálogul le akarja kötni ezeket az ingóságokat, azokat egész egyszerűen bevezetteti a községházán erre a célra felfektetett hiteles nyilvánkönyvbe vagy lajstromba, amelyet Franciaországban a greffier hitelesen vezet s amelyet nálunk a községi- jegyző vezetne. Abból mindenki, aki tájékozódni akar a gazda anyagi helyzetéről, épugy amint a telekkönyvből meggyőződhetik az ott bevezetett terhekről, meggyőződhetik arról, hogy ingójelzálog formájában milyen terhek vannak betáblázva. De nem ez a legjelentékenyebb része az ingójelzálog kérdésének. Legfontosabb és reánk nézve jelentékenyebb része — és itt kapcsolódik bele ez a, probléma abba, amit a Nemzeti Bank mezőgazdasági hitelt kielégítő funkcióiról mondottam — az. hogy ennek az ingójelzáloghitelnek alapján egy forgatható papirt, mezőgazdasági warranst állítanak ki, amely forgatható papir a hitelező részere törvényes zálogjogot biztosit. így uj hitelforrás létesül. Ez az uj papir, amelyet a pénzintézetek eszkomptálnak. amely bankszerű fedezetül szolgál, pótolja azt az áruváltót, amelyet a Jegybank megcsontosodott teoretikusai mint sine qua non-ját kivanják meg annak, hogy a mezőgazdaság a Jegybank utján hitelhez jusson. Nem is~olyan ismeretlen a gyakorlatban nálunk ez az ingóhitel. A vidéki intézeteknél szokás, hogy a gazda egyszerűen beadja állatának járlat-1 eveiét, amely nélkül nem adhat túl marháin és ennek fejében kap hitelt. Szokás ezenkivül az intézeteknek átadni az engedélyezett, de végre nem hajtott jelzálogbiztositási okiratot is, amelyet az illető pénzintézet akkor, amikor hitelt nyújt a gazdának, nem kebeleztél be, hanem egyszerűen kasszájába helyez. Ezekkel a példákkal csak rá akartam mutatni arra. amit elöljáróban mondottam, s ami érnek a javaslatnak kiegészítésére, amely előttünk fekszik, feltétlenül szükséges akkor, amikor a mezőgazdasági hitelnek, mint ilyennek bevezetéséről szükséges beszélni. Nem lehetetlen és járatlan ösvényeken, nem kipróbálatlan utakon és módokon kell ezt megvalósítanunk, hanem ennek a hosszúlejáratú ingatlanhitelnek kiegészitéseképen az épen olyan fontos, épen olyan égetően és sürgősen szükséges rövidlejáratú hitelnek uj hitelformákkal való kibővítésére kell törekedni. Áttérek ezek után magának a javaslatnak bírálatára. A jelzáloghitel kérdését rendkívül sürgősnek és rendkrvül fontosnak tartom. Nem oszthatom azonban az igen t. ministerelnök urnák genfi útjáról visszatérte után mondott beszédében annyira pontirozott ama fejtegetését, hogy erre a jelzáloghitelre Magyarországon elsősorban és főképen azoknak a nagy- és középbirtokosoknak van szükségük, akik a vagy on váltság formájában megfosztattak birtokuk jelentékeny részétől anélkül, hogy ezért kártalanittattak volna és akik ennélfogva nem tudják, hogy mihez kezdjenek, hogyan fokozzák termelésüket. Kétségtelen, hogy ezek a gazdák is igen nehéz helyzetbe jutottak, amelyet csak fokoz a beszédem elején jelzett bizonytalanság. De amint arra. volt szerencsém rámutatni, még fokozottabb mértékben van szüksége erre a kisgazdának, aki ilyen hitel nélkül egyáltalában megmozdulni sem tud és mivel az ingóhitelt és a váltóhitelt ma még olyan óriási kamat mellett bocsátják rendelkezésére, amely őt ma feltétlenül tönkreteszi, épen azért van a kisgazdának fokozofr tabb mértékben szüksége erre a hosszúlejáratú jelzáloghitelre. Reméljük, hogy ezt piajd elfogadható és mezőgazdasági gazdálkodással összegyeztethető kamatlábon fogják nyújtani. (Mozgás a baloldalon.) Lehetne arról vitatkozni — bár meddő dolog —, hogy mekkora legyen ez a hitel. A háború előtt Magyarországot 2500 millió békekorona jelzálogkölcsön terhelte. Ez Nagy-Magyarországot terhelte és ha hozzávetőleges számítást fogunk eszközölni, konstatálhatjuk, hogy csonka Magyarországra ennek egyharmada, tehát 800 millió aranykorona esnék, mivel azonban nem beszélhetünk 50%-os megterhelésről, hanem — nagy számot veszek, majd később rátérek erre — 25%-osról, 3—400 millió aranykoronára, volna szükség, hogy a mai magyar mezőgazdasági művelés alatt álló földbirtok jelzálogigényeit 25% erejéig kielégíthessük. Kérdés — s ezzel kívánok röviden foglalkozni —, hogy lehetséges-e egyáltalában ilyen külföldi' hitel? Erre vonatkozóan csak két államról beszélek, mert sajnos, azok az államok — erre a t. péuzügyminister ur is rámutatott — amelyek a magyar jelzáloghitel elsőrendű kielégítői voltak, Svájc, Hollandia, Franciaország és Belgium, kikapcsolódnak, mert egyrészt gazdasági helyzetük, másrészt hitelpolitikájuk folytán a magyar jelzálog-hitelnek rendelkezésére ezídőszerint nem állhatnak. Maradna tehát Amerika és Anglia. Itt leszek bátor talán olyan adatokra hivatkozni, amelyek, nem tudom, nem kerülték-e el eddigelé a, t. kormány figyelmét. Amerika t. i. a mezőgazdasági hitel problémájával foglalkozott a legújabb időben is és pedig^ törvényhozási utón. 1916 július 17-iki törvényével az 1913-i'ki Központi Bank, a Federal Reserve Bank minI tájára 12 földhitelbankot létesített Federal Land Bank név alatt, melynek alaptőkéjét aláírás által biztosította, ami pedig nem Íratott alá, azt pedig az állam pótolta, úgyhogy az állam kikötötte, hogy az alaptőkének minden egyes banknál 750.000 dollárnak kell lennie, de a bank 100.000. dollár befizetésével is megkezdheti működését. Ezeknek az amerikai újonnan létesített mezőgazdasági földhitelbankoknak ellenőrzésére az 1921. évi törvény alapján állami ellenőrzési hivatalt létesítettek, mezőgazdasági kölosönhivatalt, Federal Farm Loan Board név alatt. Ez az állami ellenőr-