Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-399

260 A nemzetgyűlés 399. ütése 1925. zési hivatal — és ezt ajánlom a péiizügyminís­ter ur figyelmébe, talán ő is elvállalja az el­nökségét — Amerikában mindig a mindenkori pénzügyminister elnöklete alatt áll, 5 tagja van és hivatása megszervezni a földhitelban­kot, ellenőrizni azok működését és irányítani hitelpolitikájukat. Ez a 12 központi földhitel­bank mezőgazdasági hitelszövetkezeteket is lé­tesít, melyeknek részjegyei 5 dollárra szólnak és egy-egy hitelszövetkezet megalakulásához legalább 10 tag belépése szükséges. A bank ál tal nyújtott hitelek 5—40 évre nyújtatnak. A maximális kamatláb a jelzáloghitelnél 6%. Az 1923 március 4-iki amerikai törvény alapján a rövidlejáratú hiteleknek hatásosabb keresz­tülvitelére közvetítő hitelbankokat is létesítet­tek. Federal Intermediate Credit Bank név alatt. Az állam mindegyik ilyen közvetítő hi­telbanknál, amely rövidlejáratú hitel kielégí­tésére szolgál, 5 milliót jegyez az alaptőkéből. Ezek a rövidlejáratú hitelt nyújtó bankok váltókat számitolnak le és pedig nem csupán 3—6 hónaposokat, hanem 9—12 hónaposokat is. Hogy tehát világosan lássuk az amerikai mezőgazdasági hitelszervezet képét: az két részre oszlik. Először van a 12 földhitelbank, amely hosszúlejáratú hitelt nyújt és másod­szor vannak a közvetítő hitelbankok, amelyek mezőgazdasági terményekre rövidlejáratú hite­leket nyújtanak. Aki ismeri az amerikai mező­gazdasági hitelpolitikát és azokat az óriási hiteligényeket, amelyeket a mind intenzivebbé váló amerikai mezőgazdaság igénybe óhajt venni, az tisztában lehet azzal, hogy, eltekintve attól a teljesen visszautasító amerikai hitel­politikától, amely a be nem avatkozás elvét más tereken is követi, nem valószínű, hogy Amerika Európában mezőgazdasági hitei­célokra akár zálogleveles, akár rövidlejáratú hitei formájában beleavatkoznék, illetőleg hitellel rendelkezésre állna, már csak azért sem, mert óriási tőkegazdagsága ellenére a mező­gazdaság Amerikában olyan robamos lépésben halad az interziv művelés felé, hogy erre ott még a legnagyobb tőkék sem volnának elegen­dők. Reménységünk tehát Angliára koncentrá­lódik. Angliánál azonban egy nagy baj van, az, hogy Anglia nem ismeri a záloglevelet és nem ismeri magyar formában a telekkönyv intézményét. Mégis érdekes, hogy egy legújabb törvény, mely rendelkezésemre áll, és pedig az 1923 juüus 31-iki Agricultural Credit Act, egy mezőgazdasági hiteltörvény, félénk, tapogatódzó lépésekkel próbál a mezőgazdasági hitel terén. ujitó lépéseket tenni. Amennyiben az igen t. pénzügyminister urnák talán nem állana ez a törvény rendelkezésére, nagyon kérem, méltóz­tassék azt beszerezni. (Bud János pénzügy­minister: Ismerjük!) Ennek a törvénynek leg­főbb jellemzője az, hogy a telekkönyvi intéz­ményt mag-át nem instituai ja, de mégis igyek­szik arra, hogy záloglevelek kibocsátása és telekkönyv felfektetése nélkül a közmunkák kölcsönügyi bizottságának hitelnyújtása alap­ján altruista szövetkezeti vállalatot, létesítsen, mely szövetkezet vezetősége minden esztendő­ben köteles a parlamentnek működéséről jelen­tést tenni. Az illető szövetkezet alimen tálasára rendelkezésre bocsátandó összeg minden eset­ben a parlament által szavazandó meg. Ezek a vállalatok föld vásárlására, ház építésére, az ingatlan értékének legfeljebb 75%-a erejéig, te­hát roppant magas százalék erejéig nyújtanak kölcsönt — az amerikaiak 80, az angolok 75% erejéig — és ezek a kölcsönök 6 év alatt tör­lesztendők le, A kikötés az, hogy az ingatlan­nak, mely a kölcsönt kapja, tehermentesnek évi április hó 2-án, csütörtökön, kell lennie. Ugyanezen törvény 2. |-a végre Angliában is próbál mezőgazdasági hitelszö­vetkezeteket alakítani. A földművelésügyi mi­nisterium létesiti ezeket egy alap létesítésével, mely öt év alatt fizetendő vissza. E célra a kincstár hitelszámlát nyit és erre a hitelszám­lára a parlament — hangsúlyozom, mindig a parlament — évről-évre megszavaz bizonyos összeget. T. Nemzetgyűlés! Én az angolok jóindula­tát zálogleveleink átvétele terén teljes mérték­ben kell hogy honoráljam, már csak azért is, mert ha az angol magántőke vállalkozik arra, hogy egy egészen ismeretlen intézményt elfo­gadjon, amelyet eddig nála bevezetni nem tud­tak, amelyet még a franciák sem tudtak náluk meggyökereztetni, ugy ezt csak örömmel lehet üdvözölni. Hiszen a franciák már a háború előtt Angliához fordultak és be akarták ott vezettetni a francia zálogleveleket, de az an­golok, mint ismeretlen, előttük idegen intéz­ményt, még a francia záloglevélintézményt is visszautasították. Ilyen körülmények között — és ezzel legyünk tisztában — itt egyelőre nem arról van szó, hogy a londoni piacra magyar zálogleveleket vezessenek be, mert hiszen min­den egyéb akadálytól eltekintve idegen papí­rokat ma a londoni piacon egyszerűen beve­zetni nem lehet, hanem igenis arról van szó, hogy magánvállalatok a magyar állam által zsirált és az illető angol magánvállalatok által ismert és jóhitelünek vélt magyar intézetek ál­tal nekik eladott papirokat megvegyenek, eh tegyenek a kasszájukba jobb időkre, amikor azokat a viszonyok változásával esetleg beve­zethetik az angol piacon, vagy máshova továb­bithatják. Ea „Trust Company", amely angol pénzintézetek és magánbankok összeállásából létesül idegen értékpapírok átvételére, kész vállalkozás. Ezzel tehát tisztában kell lennünk és nagyobb jelentőséget ennek az egész tranz­akciónak, mint amennyi neki tulajdonítandó, tulajdonítanunk nem szabad. Azonban el kell ismernünk, hogy ez olyan vállalkozás, amelyet pártkülönbség nélkül csak örömmel üdvözölhe­tünk, egy ballon d'essay, mely sikerrel kecseg­tet, egy jégtörő, mely megtöri a közönynek, a -. teljes ismeretlenségnek és a nemtörődömségnek azt a jegét, amelyet végre meg kellett törni azért, hogy mi a mi igazi valőrjeinknek fel­vevő piacot tudjunk teremteni Angiiában is. Röviden kívánok még foglalkozni azzal a többször megvitatott kérdéssel, hogy mennyi­ben monopólium annak a pénzügyi szindikátus­nak a helyzete. Itt rendkívül nehéz helyzetben vagyok, mert az igen t. pénzügyminister ur, azt hiszem, a többségi párt értekezletén elhang­zott éles ellenvélemények kiparirozására, szük­ségesnek látta tegnap a vita bevezető részében nyilatkozni e kérdésben. (Nagy János (epri): Csak Az Estben volt éles, de ott nem!) Miután mi csak Az Est-et olvassuk és a pártnak nem vagyunk tagjai (Zsirkay János: Az Est a kor­mány hivatalos lapja!), tudomásul veszem az igen t. pénzügyminister ur nyilatkozatát. En­nél sokkal fontosabb azonban az, amire célozni kívánok, hogy az igen t. pénzügyminister ur en­nek következtében vagy enélkül szükségét látta, hogy felszólaljon és a leghatározottabban ki­jelentse, hogy itt monopóliumról szó nincsen. Kötelességem ennélfogva ezt elfogadni olyan formában, hogy az igen t. pénzügyminister ur­nák az a célja, a pénzügyminister urnák az a felfogása, hogy ő ezt monopoli'sztikus formá­ban kezeltetni nem engedi. Azt hiszem, helyes ez az elgondolásom. Van itt azonban kétség-

Next

/
Thumbnails
Contents