Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-399

A nemzetgyűlés 399. ülése 1925. évi április hó 2-án, csütörtököm sorolja azt, hogy azután micsoda célokra minő összegeket szándékozik a kormány ebből fordítani. Én azt hittem annakidején, hogy ebben a mezőgazdasági hitel céljaira rendelkezésre álló összegről is szó van, és csodálkozással vettem tudomásul azl, hogy ebben az indokolásban a 15 millióból 14-25 millió aranykorona felhasználására meg vannak az egyes tételek jelölve, úgyhogy tulajdonképen erre a hitelakcióra, illetőleg — ahogy azt a törvény vonatkozó paragrafusában szórói-szóra magában foglalja — a többtermelés érdekeit szolgáló célra fenmarad összesen 750.000 aranykorona. Én azt hiszem «-tehát, hogy nem tévedek akkor, ha ugy gondolom, hogy a kormány más forrásból akarja ezeket az állítólag a mezőgazdasági hitel céljára átmenetileg rendelkezésre bocsátandó összegeket igénybe venni. Ebben az esetben azonban mindenesetre szeretném tudni ezt a forrást, mert ebben a tekintetben nem vagyunk tisztában. Jó lenne tudi azt is, hogy mennyi lesz ez az összeg. Ebben a tekintetben olvastam egy sajtónyilatkozatot egy olyan újságban, amely jól szokott informálva lenni a kormány szándékairól. Ez a nyilatkozat megjelölte ezt a rendelkezésre bocsátandó összeget 110 milliárdban, ami nem egészen 7 millió aranykorona. Ha el is tekintünk azoktól az összegektől, amelyekről az appropriációs törvény 8. §-a intézkedik, mivel kétségtelen ma, hogy a nemzetközi kölcsönnek, az úgynevezett szanálási kölesönnek több mint 50 millió aranykoronányi részlete felhaszálatlan, nem tartom ezzel az állampénzügyi szituációval arányban levőnek ezt a 110 milliárd papirkoronát, amely erre a célra kétségtelenül nagyon kevés. (Igaz! Ucjy van! balfelöl.) Nem akarok rátérni arra, hogy milyen hírek vannak forgalomban abban a tekintetben, hogy az általam pertraktált törvényszakasz hátamögötti pénzügyi akció révén milyen összegek fognak külföldről befolyni a mezőgazdasági hitel céljaira, azt hiszem azonban, hogy az ebben a tekintetben közszájon forgó összeg egymagában és egészben véve is nem nagyobb, mint amennyit véleményem szerint ma abban az esetben, ha a Népszövetségnek a hozzájárulása ehhez tényleg megvan, a magyar kormány megtakarított pénzeiből rendelkezésre bocsáthatna. Visszatérve mostmár arra a kérdésre, hogy más a helyzet akkor, ha tisztán külföldi forrásból származó pénzeknek közvetlenül erre a hitelakcióra való fordításáról van szó, és más a helyzet akkor, ha állami pénzeket lehet, ha csak átmenetileg is, felhasználni, én a magam részéről azon az állásponton vagyok, hogy abban az esetben, ha az állami pénzek erre a célra tényleg fel lesznek használhatók, akkor mindenesetre nagyobb mértékben kell gondoskodni arról, hogy megfelelő feltételek mellett bocsáttassanak azok az összegek, azok a hitelek a mezőgazdaság rendelkezésére. És akkor nem indokolt az sem, amit a pénzügy minister ur abban a tekintetben mondott, hogy ennek az alakulandó szövetkezetnek tag; jait alkotó pénzintézetek közt a beszerzendő hitelek megosztása miképen fog történni. Ha csekélyebb hitelösszegről van szó, egymagában véve az a tény, hogy állítólag 22 intézet között oszlik meg ez az összeg, ennek az öszszegnek olyan megosztását jelenti, hogy tulajdonképen egy-egy intézet részére az ezzel a hitellel való- foglalkozás kevésbé válik indokolttá. Megjelölte azután a pénzügyminisfer ur azt is, hogy ebben a megosztásban elsősorban a négy legnagyobb magyar pénzintézet, amely zálogleveles hitelekkel foglalkozott, fog részesedni és ugyanolyan arányban fog részesedni kivételesen a Földhitelintézet is, miután az altruista intézetek nem aranytőkéjük arányában fognak részesedést kapni. Én azonban nem értem, hogy a külföldi hitelakcióval kapcsolatban miért emelte ki a pénzügyminister ur épen a Földhitelintézetet, amely végeredményben azok között az altruista intézetek között, amelyek Magyarországon zálogleveles hitelekkel foglalkoztak, ma tudomásom szerint. a legjobban szituált intézet. (Beck Lajos: Csak példakép hozta fel!) Azt hiszem, helyes, hogy akkor ugyanolyan elbánásban részesüljön a Kisbirtokosok Földhitelintézete is, amely tulajdonképen a legigazságosabban, a legolcsóbban és a legaltruisztikusabban foglalkozott a régi békebeli viszonyok között mezőgazdasági hitellel. És miért kell akkor a második sorba állítani a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségét, amely tulajdonképen ezeknek a földhitelintézeteknek mintegy a bankok bankja kellett volna hogy legyen és ennek megfelelően tulajdonképen felette áll a Földhitelintézetnek és magában foglalja azt is. Én tehát azon a véleményen vagyok, hogy abban az esetben, ha ezen hitelakció céljaira állami pénzeket fognak igénybe venni, akkor ebben fokozott mértékben kell részesiteni az altruista intézeteket. Ezért, hogy ebben a tekintetben a t. Nemzetgyűlésnek módja legyen állásfoglalását leszögeznie, a magam részéről #egy határozati javaslatot nyújtok be a következő értelemben (olvassa): „Utasítja a nemzetgyűlés a kormányt, hogy amennyiben állami pénzkészleteket, vagy hiteleket bocsátana a mezőgazdasági hitel céljaira rendelkezésre, ugy ezen hitelműveleteknél mindenben a kölcsönt kérő mezőgazdák érdekeinek megfelelő feltételekről gondoskodjék és azoknak lebonyolításával elsősorban az altruista alapon működő intézeteket bizza meg". Ezzel az állami alimentációval kapcsolatosan, nézetem szerint szintén méltányos és jogos az a kívánság, hogy állami eszközök igénybevétele esetén az egyes birtok-kategóriák bizonyos arányos mértékben részesüljenek ezekben a hitelekben. Ez feltétlenül igazságos, mert hiszen az állam az állampolgárok különböző rétegeit megfelelően tartozik az előnyökben részesiteni. Már pedig ebben a. tekintetben fontos, hogy a kisbirtokosságnak is tényleg módjában legyen megfelelő olcsó mezőgazdasági hitelhez jutni. . De még tovább is kell menni abban az esetben, ha ez a hitelakció állami segitségben részesül. Akkor méltányos az a kívánság, hogy ebbe a kérdésbe belekapcsolódjanak a földbirtokreform végrehajtásával kopesolatos hitelkérdések is. Már sok szó volt arról, hogy a földbirtokreform épen azért olyan hosszadalmas és azért bonyolódik le olyan nehezen, mert pénzügyi megoldása nincs meg és mert ebben a. tekintetben teljesen bizonytalan a helyzet. (Beck Lajos: A ministerelnök ur mondotta!) Én azt hiszem, hogy nemcsak az igénylőknek, illetőleg a földhöz juttatottaknak érdeke, hanem elsősorban annak a birtokosságnak, amely a földreform céljaira birtokának egy részét kénytelen rendelkezésre bocsátani, hogy itt a kormány a leghatározottabban segítségére siessen a földreform végrehajtásának, és ha a kormánynak megfelelő ereje van arra a célra, hogy ne csak kiadásait fedezze, hanem a hitelakció céljaira is bizonyos pénzeket rendelke-