Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-398
232 A nemzetgyűlés 398. ülése 1925. évi április hó 1-én, szerdán. a^ külföldi pénzpiacon; mindenki szívesen vásárolta azt és soha senkit csalódás nem ért. Azért hangsúlyozom ezt, mert ha ma talán bizonyos olyan szimptomák is jelentkeznek, hogy aggályok mutatkoznak, ezek nem indokoltak, mert ha a magyar jelzáloglevélben talán az egyes tőkéseket itt-ott veszteség érte, ez nem a magyar adósok hibája, hanem annak a nagy katasztrófának, amely ezt az országot érte, és amely tulajdonképen tönkretette az ország pénzügyeit. A világháború alatt sajnos, már kezdett megváltozni a helyzet. Először természetesen a tőke kevésbé kezdett érdeklődni a magyar föld iránt, de másrészt történtek olyan intézkedések is, amelyek hátrányosan befolyásolták a magyar föld hitelét. Utána jöttek a forradalmak, jöttek egyéb intézkedések, amelyek tényleg oly sok akadályt eredményeztek, amelyek mellett meg tudom érteni azt, hogy a hitelezők bizonyos fokig bizalmatlansággal viseltettek a magyar föld hitelképessége iránt. Ennek a törvényjavaslatnak épen az a célja, hogy a magyar föld hitelképességét ismét megteremtse. Én meg vagyok győződve arról, hogy azok az intézkedések, amelyek ebben a törvényjavaslatban foglaltatnak, minden hitelezőt, legyen belföldi, vagy külföldi egyaránt, a legteljesebb mértékben ki kell hogy elégítsék, mert olyan bázist teremtenek a biztosítékok tekintetébei], amelynél többet kívánni nem lehet. (Ugy van! Helyeslés jobbfelől.) Én a magam részéről a törvényjavaslatnak csak egy pár részével kívánok foglalkozni. így különösen azt látom, hogy a közvéleményben bizonyos aggodalmak vannak aziránt, mintha monopóliumot kívánnánk teremteni bárki részére is. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a kormánynak sem terve nincs, sem szándékában' nincs ebben a tekintetben monopóliumot teremteni. Mi nem ezt tervezzük. Mi csak keressük azt & formulát, amely mellett a külföldi tőke ismét érdeklődhetik a magyar föld iránt. Jól tudják, hogy a háború előtt Ausztria, Németország, továbbá Svájc, Hollandia és Franciaország voltak azok az államok, amelyekben a, jelzáloglevelek elhelyeztettek. Ezeknek az államoknak javarésze olyan helyzetben van, hogy — bár a világháború előtt azok közé tartoztak, amelyek milliárdokra menő tőkéket kölcsönöztek a külföldnek — ma önmaguk is hitelre szorulnak. Meg kell tehát keresni "ama helyeket, ahol tőkeforrások rendelkezésre állnak és természetesen alkalmazkodnunk kell azokhoz az igényekhez, amelyek e helyek felől jelentkeznek. Az 1. $ semmi egyebet nem céloz, mint azt, hogy lehető Jegyen olyan kívánalmak teljesítése,* amelyek esetleg a külföldi tőke felől jelentkeznek és amely elől ma kitérni nem lehet. Ugy állítják be a dolgot, mintha a magyar kormány nem tudom micsoda tárgyalásokat folytatna és ezek alapján monopóliumot teremtve, tulajdonképen ki akarná zárni a jelzáloghitelintézeteket azokból a hitelügyletekből, amelyeket a világháború előtt ezek bonyolitottak le. Ez csak rosszakarat lehet vagy nem tudása a dolgoknak. Erről szó sincs. Méltóztatnak tudni, hogy a genfi konferencia alapján felhatalmazást nyertünk nem arra, hogy bevételi feleslegeket — mert sainos ilyenek nincsenek arra —, hanem hogy olyan pénzösszegeket, amelyeknek tulajdonkénen más a rendeltetésük, ideiglenesen, átmenetileg felhasználhassunk a jelzáloghitel megindítására. Honnan származnak ezek a pénzek! A régi jegyintézet ós devizaközpont felszámolásából. Ezeket a pénzösszegeket a megállapodások értelmében a Nemzeti Banknál lévő 110 millió koronás tartozásunknak kiegyenlítésére vagyunk kötelesek felhasználni; felhatalmazást kaptunk azonban arra, hogy átmenetileg addig, amíg teljes erővel megint megindul a jelzáloghitel, ezeket a pénzöszszegeket egy rövidebb időre felhasználhassuk a jelzáloghitelek kielégítésére. Azután ismét vissza kell adnunk ezt az összeget a Nemzeti Banknak, illetve törlesztenünk kell ottani tartozásunkat. (Kiss Menyhért: Mekkora összeg ' ez? 2600 milliárd!) Ne méltóztassék azt a 2600 milliárdot anynyira idézni. Ez nem olyan pénzfelesleg, amely de facto az állam rendelkezésére áll. Ebben a 2600 milliárdban, amely a Nemzeti Banknál van, először is benne vannak összes zárolt számláink, azok a zárolt számlák, amelyekből származó pénzösszegeket a kölcsönszolgálatra kell felhasználnunk. Ott vannak egyéb kötött számláink is ós természetesen ott vau még egy része a kölcsönnek is, az a része, amely magyar koronává alakíttatott át. Ezek nem olyan pénzösszegek, amelyekkel az állam szabadon rendelkezhetik. Ezek teljesen lekötött pénzösszegek, ezeket nem lehet és nem is tudjuk a gazdasági életbe beledobni, amint azt igen sok oldalról kívánják, mert ezek nem pénzfölöslegek, hanem határozott céllal bíró. lekötött pénzösszegek. Ennek kapcsán tehát a helyzet az, hogy meg fogjuk indítani az állam részéről a jelzáloghitelt. De ugyanakkor érdeklődtünk aziránt is, vájjon a külföld részérő] nem volna-e hajlandóság' jelzáloglevelek felvételére. Tényleg vannak tárgyalások bizonyos külföldi csoportokkal. Ezek ma még folyamatban vannak. Most még nem tudnék arról nyilatkozni, hogy eredménnyel fognak-e végződni vagy nem 1 , de minden remény megvan, hogy eredménnyel fognak járni, különösen akkor, ha kissé mi is okosabbak leszünk és nem próbálunk ennek az egész dolognak ártani, amire sajnos, nem egy példa van; ezzel azonban nem akarok itt részletesen foglalkozni. Arról van szó tehát, hogy a külföldi tőkében igenis érdeklődést keltsünk. Lássák be, hogy milyen biztos hitelalap a magyar föld és ennek alapján jelenjenek meg ők is a jelzálog. levelek átvételére. A külföld részéről azt az óhajt fejezték ki, hogy kell hogy legyen egységes szervezet és egységes típusú záloglevél. Ezt az egységes szervezetet vagy egészen önálló intézet formájában kellett volna megteremteni, ami indokolatlan lett volna, amikor úgyis annyi' pénzintézetülik van, vagy ugy, amint adódott, a pénzügyi szindikátusban, amelynek semmi egyéb hivatása nem lesz, mint az. hogy a jelzálogintézetek, amelyek a háború előtt foglalkoztak jelzáloglevél-kibocsátással, nyújtják a kölcsönöket és ennek alapján kibocsáttatnak cesszió utján a jelzáloglevelek a pénzügyi szindikátus állal. Minden pénzintézet részt fog vehetni tehát ebben, amely azelőtt is foglalkozott jelzáloghitelekkel és teljesen hamis az a beállítás, mintha elsősorban az altruisztikns pénzintézeteket ki akarnók zárni, mert épen ellenkezően, amennyiben ez a megállapodás létrejön, épen az altruisztikus pénzintézetek, amelyek elsősorban és majdnem kizárólag foglalkoztak hivatásszerűen ezzel a hitelüg-ylettel. messzemenő méltánylásban fognak része' sülni ennek az egész ügynek lebonyolításánál.
