Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-396

A nemzetgyűlés 396. ülése 1925. évi március hó 30-án, hétfőn. 211 osztályra vonatkozó résszel kívánok foglalkozni és nagyon szeretném, ha itt felfogásomat a belügy ­minister nv is honorálná. A fővárosnak van közgazdasági ügyosztálya, de ennek elnevezése nem fedi azt a munkakört, amely mögötte van. A közgazdasági ügyosztály t. i. tulajdonképen ipari, kereskedelmi és mező­gazdasági ügyekkel foglalkozó ügyosztály. Buda­pest lakosságának 64o/°-át teszi ki az a réteg, amely az ipari és kereskedelmi érdekeltséghez tartozik. A lakosságnak ez a 64o/°-a joggal meg­követelheti a fővárostól, — és a kormánytól is — hogy olyan ügyosztályt létesitsen, — amennyiben ilyen már van, azt ápolja és semmi esetre se vonja össze egyéb ügyosztályokkal — amely kizárólag az ipar és kereskedelem ügyeit van hivatva is­tápolni és támogatni. Érthetetlen az az eljárás, hogy ezt az ügy­osztályt más ügyosztályokkal egybe akarják vonni, hiszen ugyanakkor, amikor a belügyminister ur ennek az ügyosztálynak megszüntetését kívánja, Szeged, Kispest és egyéb vidéki városok ilyen ügyosztályt akarnak felállítani, tehát vidéken szükségét érzik annak, hogy az ipar és kereske­delem támogatására külön ügyosztályt létesítsenek és ezek munkájának intézését külön tanácsnokra bizzák. Teljesen érthetetlen, hogy Budapest székes­fővárosban ezzel homlokegyenest ellenkező ten­dencia érvényesülhet. Ha mégis érvényesül, én sem tudok más álláspontra helyezkedni, mint arra, hogy itt politikáról van szó, itt a politika került előtérbe a közérdekkel szemben. {Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ha pedig ez igy van, akkor felfogásom szerint nagyon veszedelmes térre visszük az ügyeket és ennek súlyos hát­rányait maga a főváros lakossága, ez esetben az ipar és kereskedelem fogja megsinyleni. Ennek az ügyosztálynak fentartása mellett állástfoglalt már minden kereskedelmi és ipari érdekeltség. Állástfoglalt e mellett a budapesti kereskedelmi és iparkamara, a Baross Szövetség, a Keresztény Iparosok Szövetsége, a Kereskedelmi Csarnok, az Ikosz, az Ipartestületek és Keres­kedők Országos Szövetsége, a Gyáriparosok Orszá­gos Szövetsége. Ennek az ügyosztálynak fentar­tását kívánatosnak tartja magának a belügy ­ministeriumnak városi ügyosztáb 7 a is, sőt kívá­natosnak tartotta valamikor maga a belügymi­nister ur is, amit bizonyít £IZ eà. leirat, amelyet a belügyminister ur megbízásából egyik tisztviselője, Janda ministeri tanácsos ur, küldött le a főváros illetékes ügyosztályához, illetőleg a főváros polgár­mesteréhez. Mit mond ebben a leiratban a belügy­minister ur. (Olvassa) : »A kereskedelemügyi minister ur 71.211/1924. szám alatt kelt átiratával megküldötte nekem a budapesti kereskedelmi és iparkamarának és ~ hogy rövidítsem interpellációmat, r — egyéb érdekeltségeknek a székesfővárosi tanácsi XV. (közgazdasági) ügyosztály állítólag tervbevett meg­szüntetése ügyében tett és másolatban mellékelt felterjesztéseit. A kereskedelemügyi^ minister ur átirata szerint a kamara felterjesztésében a szóban­forgó ügyosztály önálló fentartása mellett felhozott körülmények és indokok komoly ügyeimet érde­melnek. A székesfőváros hatóságai az ipari és kereskedelmi közigazgatási ügyek elintézése terén tényleg magas színvonalon állanak, amely körül­i meny kétségkívül jelentős mértékben tudható be annak, hogy az ipari és kereskedelmi közigazgatási ügyeket második fokon a szóban lévő különálló ügyosztály intézi, illetőleg készíti elő a tanács tárgyalására és irányitja a székesfőváros elsőfokú iparhatóságait is. A nevezett ügyosztály azonban ezt a szinvonalat csak oly módon érhette el és tudja fentartani, ha önállóságával kapcsolatban a keretében tartozó tisztviselői állományban bizonyos állandóság létesül, amikor is az egyes tisztviselők az irányításra hivatott vezetővel együtt hosszabb gyakorlat révén az ügyek és fennálló rendelkezések tekintetében alaposságra és áttekintésre egyaránt szert tesznek. E mellett figyelmet érdemel' az a körülmény is, hogy hazánkban az ipar és keres­kedelem túlnyomói-észben a székesfővárosban összpontosul.« Majd igy folytatja a belügyminister ur (olvassa) ; »Ha a legtöbb vidéki város, ahol az ipar és kereskedelem lényegesen kisebb terje­delmű, mint a fővárosban, azt találja helyesnek, hogy közigazgatása az ipar és kereskedelem érde­keinek gondozásával, a közgazdasági kérdésekkel elkülönítetten foglalkozzék, még inkább helyes és szükséges ez a székesfővárosban. A székesfőváros közgazdaság^ ügyosztálya is nemcsak ipari köz­igazgatási eljárásban, hanem az ipari és kereske­delmi más vonatkozású érdekek gondozása terén is hasznos tevékenységet fejt ki.« A belügyminister ur tehát maga is elismeri, hogy ezt az ügyosztályt feltétlenül fenn kell tar­tani s hogy önállóságát a jövőben is biztosítani kell. Nem részletezem azt, hogy milyen hatásköre, munkaköre van ennek az ügyosztálynak és hogy milyen következményekkel járna, ha ezt egy más ügyosztályba olvasztanák be. Csak röviden emlí­tem meg, hogy ennek az ügyosztálynak hatáskö­rébe tartozik az ipar, kereskedelem, iparostanonc­ügyek, közraktár, tüzelőszerraktár, hordójelző hivatal, hajózás, dunaparti viz jog, ipartestületi ügyek, zsibárus- és ószerestelep, a lignit-bánya ügye, ipari kihágások, tüzelőanyag-ellátás, szál­loda-ügyek, iparigazolványok, engedélyek kiadása, telepengedélyek, ipari szabályrendeletek, utcai árusítás, helyfoglalás, a munkások és munkaadók közötti ügyek békéltetési elintézése, kéménysep­rési ügyek, árumintavásár, stb. stb., annyi prob­léma, hogy ezeknek más ügyosztályba való beol­vasztása — felfogásom szerint — egészen szeren­csétlen dolog lenne. A belügyminister ur hivatkozik arra, hogy a saját mi ni stei-i urnában ő maga is keresztül­visz ilyen leépítési, szanálási folyamatot s ezért ezt a fővárosnál is meg kell tenni. A minister ur tényleg keresztülviszi azt a szanálási folyama­tot, amely abból áll, hogy 24 csoportot 12 csoporttá szervezett át, de ugyanakkor két emeletet húza­tott a belügy ministeri um épületére (Rakovszky Iván belügyminister : Kiüríttettem hat épületet a fővárosban!), tehát nem csökkentette, nem egy­szerűsítette az adminisztrációt, hanem látszólag kevesebb ügyosztályt, kevesebb csoportot csinált, valóságban azonban ugyanannyi emberrel, mint eddig (Rakovszky Iván belügyminister : 30%-kal kevesebb lesz !). De ha igaza volna is a belügy­minister urnák abban, hogy a saját ministe­riumában és más ministeriumban lehet ezt a re­dukciót keresztülvinni, ezt elfogadom, ez lehet­séges azért, mert Magyarország csonka ország lett, Va része Nagymagyarországnak, ezzel szem­ben azonban Budapest székesfőváros nem lett ki­sebb, hanem ellenkezőleg, annak népesedése és igy ügyköre is hatalmasabb és nagyobb lett. Termé­szetes, hogy itt a munkakör is szaporodott, fel­fogásom szerint, tehát itt semmi szükség nincs létszám redukcióra. Ha a minister ur egyszerűsíteni, takarékos­kodni akar, akkor, felfogásom szerint, ezt máshol kell megkeresni. Erre nézve tudnék néhány pél­dát elmondani (Kiss Menyhért : A kormánybiz­tos felesleges ! B-listára kell tenni !), de engedje meg, hogy csak egyet emlitsek, ami a saját mi­nisteriumában történik. Ilyen példa az, hogy a harmadik fokú végzést a belügyministerium volna hivatva kikézbesiteni. A belügyministerium azonban nem a feleknek kézbesiti ki, hanem elő-

Next

/
Thumbnails
Contents