Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-396

212 A nemzetgyűlés 390. ülése 1925 szőr elküldi a székesfőváros tanácsának, a székes­főváros tanácsa elküldi az elöljáróságoknak, s az elöljáróságok küldik ki a feleknek. Ilyen és ehhez hasonló még jó néhány száz ügy van, ahol egy­szerűsíteni lehetne. Tessék ezekre több figyelmet fordítani, ezekkel jobban foglalkozni. Felfogásom szerint itt alapos megtakarítást lehetne eszközölni. (Kiss Menyhért : A kormánybiztos felesleges 1) Sajnálom, hogy ezekben a kérdésekben, tehát az ipar és kereskedelem védelménél nem hallom és nem látom a kereskedelemügyi minister ur hathatós beavatkozását és pártfogását. A keres­kedelemügyi minister urnák volna feladata sar­kára állni és a belügyminister úrral szemben is védelmébe venni Budapest székesfőváros iparos és kereskedelmi érdekeltségét s nem volna szabad megengednie, hogy szanálás vagy takarékosság címén ez a romboló munka keresztülvitessék, — mert ez romboló munka lesz. Ha ugyanis a bel­ügyminister ur ezeket az ügyosztályokat rende­lettel összevonja, — közöttük főképen az általam emiitett ügyosztályt — egészen bizonyos, hogy egy év múlva ezt az ügyosztályt újra fel kell állítani, de akkor már hol leszünk ! Akkor már megszakadt az a folyamatos, egészséges és épi tő munka, amelyet ez az ügyosztály végzett, már | pedig azt újjászervezni, elölről kezdeni nagyon bajos volna. Ezért tartottam szükségesnek megemlíteni azt is, hogy a kereskedelemügyi minister ur be­avatkozását nemcsak én, hanem a főváros keres­kedelmi és ipari érdekeltsége is sajnálattal nél­külözi. Szükséges volna, hogy ha a belügyminis­ter ur nem tud kellő érzékkel viseltetni e kérdé­sek iránt és nem tudja ezeket a kérdéseket kellő­képen méltányolni és védelmébe venni, akkor a kereskedelemügyi minister ur védelmezze meg ezt az ügyet. Ezért voltam bátor interpellációmat előter­jeszteni és én is arra kérem a t. minister urat, hogy ha minden áron keresztül akarja vinni ujabb elhatározását, amely ellentétben áll eredeti felfogásával, akkor legalább tegye meg, hogy megvárja az uj törvényhatósági bizottság össze­illését és adjon alkalmat arra, hogy a törvény­hatósági közgyűlésen keresztül a főváros polgár­sága megnyilatkozzék és e tekintetben a polgár­ság véleménye legyen döntő. (Kiss Menyhért: Épen ettől félnek!) Elnök : A belügyminister ur kivan válaszolni. Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzet­gyűlés! A hozzám intézett interpellációk két tárgy­kör körül forognak. Petrovácz igen t. képviselő­társam azt a kérdést intézte hozzám, hogy a székesfővárosi törvényhatósági bizottság válasz­tását, mely napra szándékozom kitűzni és mikor fogom az erre vonatkozó rendeletet kibocsátani. A választások kitűzésére nézve a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről szóló .1924. évi XXVI. te. intézkedik, kimondván azt, hogy a névjegyzék végérvényes megállapítá­sától számított 15 nap alatt kell a választást meg­tartani. Addig az időpontig, a névjegyzék vég­érvényes megállapításáig, még egy terminusnak kell lefolynia, és pedig annak a 30 napnak, amelyet a törvény a közigazgatási bíróság részére tűz; ki a névjegyzékek ellen beadott panaszok elintézésére. Eredetileg, amikor a törvényjavaslatot készítettük, ugy képzeltem a dolgot, hogy ez a 30 napos időköz a választási bizottságoknak a névjegyzékek dolgá­ban hozott végleges határozatától fog számíttatni, tie a praktikus életben változás állott be, hiszen maga a képviselő ur is konstatálta, hogy bizonyos kerületekből csak 28-án mentek fel a panaszok. Én ezt hivatalosan nem állapítottam meg, ellenben néhány nappal ezelőtt igenis, érdeklődtem a köz­igazgatási bíróságnál, hogy a panaszok mind . évi március hó 30-án, hétfőn. felérkeztek-e. Azt a választ kaptam, hogy eddig még csak 200 panasz érkezett fel. Nekem tehát mindenekelőtt be kell várnom azt az időpontot, amikor az összes panaszok a közigazgatási biró­ság kezében lesznek, mert hiszen a törvény által a közigazgatási bíróság részére előirt határidő csak ettől az időponttól számíttatik. Ezenkívül a törvény alkotásának idejében nem voltunk figyelemmel arra. hogy a közigaz­gatási bíróság részére megállapított 30 napos terminusba a húsvéti ünnepek és nagyhét is beleesik, tehát szintén hivatalosan leszek kény­telen megállapítani, — és a lépéseket ennek elérése céljából folyamatba is tettem — hogy vájjon a közigazgatási bíróság erre az előre nem látott munkamegszakitásra való tekintettel mikorra ígérheti a pariaszok végleges elintézését. Ez semmiesetre sem jelenthet hosszabb időközt. A panaszok késedelmes fölterjesztése körül­belül 8 napi hátrányt jelent az eredetileg kon­templált időszakkal szemben. Meg vagyok győ­ződve róla, hogy a közigazgatási biróság a húsvéti szünet ellenére is innen számított 30 nap alatt be fogja fejezni a maga munkáját. Mihelyst ezt megállapítottam és támpontom van arra nézve, hogy mikor fejezi be a közigazgatási biróság a maga munkáját, ki fogom tűzni az időpontot. Azt hiszem, hogy azokból, amiket jelenleg elmondani bátor voltam, világosan következik, hogy ez május első felében fog bekövetkezni. Teljesen indokolatlan tehát — magara is elismerem, — egyes sajtóorgánumokban megjelent az a híresztelés és bizonyára ez keltett a képviselő urakban aggályt — hogy a választásokat őszre akarjuk elhalasztani. Teljesen indokolatlan viszont a másik oldalon az attól való félelem, hogy nem adnám ki idejekorán az erre vonatkozó rende­letet. Hiszen az események lepergőben vannak és a legrövidebb időn belül meg fog jelenni az a rendelet, amely • — mondom — előreláthatólag május 15-ike előtti napra fogja kitűzni a válasz­tások terminusát. Most pedig, ami ezzel kapcsolatban a képviselő ur által felemiitett másik kérdést illeti, nevezete­sen a hivatalos ajánló-ivek kiadásának kérdését, errenézve is megnyugtathatom a t. képviselő urat, nem akarunk hivatalos iveket kiadni és igy maguknak az egyes pártoknak módjukban lesz megfelelő iveket összeállítani, mert nem akarom, hogy olyan panaszok merüljenek fel (Eckhardt Tibor: Mint pl. a nagyatádi választásnál!), mint amilyenek az időközi választásoknál fel szoktak merülni, hogy kellő ivek a helyszínen nem álla­nak rendelkezésre és csak komplikált eljárással lehet ezekhez jutni. (Kiss Menyhért: Egészen jó iveket irtunk alá!). Bocsánatot kérek, tudomá­som szerint olyan iveket még nem irtak alá, amelyek jelölő-ivek lettek volna. Annyival mégis tartozom a törvénynek, hogy a törvény végrehaj­tása során — mivel a törvény ajánlási-ivekről és jelöltekről beszél — ügyeljek arra, hogy az ajánlási-iveken jelöltek is szerepeljenek és ne legyenek azok biankó-blanketták. A másik kérdés-komplexum, amit az inter­pelláló képviselő urak szóvátettek, a székesfőváros ügyosztályai összevonásának kérdése. Ennek a kérdésnek már bizonyos fokú historikuma van. Én az 1924. évi IV. te, az úgynevezett szanálási törvény alapján rendeletet intéztem, a székes­fő város tanácsához, amelyben felhívtam figyelmét arra, hogy ugy, mint az állami adminisztrációban, a székesfőváros adminisztrációjában is, szüksé­gesnek mutatkozik az eljárás egyszerűsítése, főleg a túlságos nagy revíziós eljárás redukáMsa, az egyes osztályok közötti levelezés lehetőségének a minimumra való redukálása. Hogy mennyire nem lehetett eszem ágában

Next

/
Thumbnails
Contents