Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-394

A nemzetgyűlés 394. ülése 1925. évi március hó 19-én, csütörtökön. ISI Igen t. Nemzetgyűlés! Felvetődött itt, az a kérdés is, hogy. a 296. § utolsó bekezdésében foglalt, rendelkezést nem alkalmazhatta volna, a biró, mert a büntető perrendtartás 141. §-ának esetei mm forogTiak fenn. . Ez teljesen helytelen felfogás. (Dénes István: Ezt nem mondtuk! — Rassay Károly: Nem mondtuk!) Ezt Rassay igen t. képviselő ur mondotta. (Rassay Károly: Méltóztassék megnézni, én ilyet nem mondtam!) Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy a 296. $ utolsó bekezdésében kettős intézkedés van: van a letartóztatás és van az elzárás. (Rassay Károly: De csak együtt alkalmazhatók! K"lön-külön nincs joga valakit letartóztatni és nem elzárni!) Olyan joga nincs! (Rassay Károly: Nincs bizony! Határidő nélkül letartóztathat valakit?! Hogy tetszik ezt gondolni?) A letartóztatás célját és a főtárgyalási elnök egész szuverenitásának célját és tartalniát én abban látóm, hogy a főtárgyalás rendje, a bíróság- méltóságba és az igazság érvényesülésének lehetősége biztosittassék. (Ugú van! jobb felől.) MÁT most, ezt a letartóztatási jogot én el tudom képzelni büntetés nélkül is, mert az elnök a letartóztatás jogával élhet a főtárgyalás befejeztéig, akkor az illetőt szabadlábra bocsáthatja anélkül, hogy az elzárást foganatositaná. (Ellentmondások balfelől.) Ezeket a magyarázatokat vagyok bátor a büntető perrendtartás XVIII. fejezetéhez fűzni. Még egy megjegyzéssel tartozóin Rassay Károly igen t. képviselőtársamnak. Nevezetesem a képviselő ur azt mondja* hogy a bírói függetlenséget és tekintélyt nem mesterséges és törvényes intézkedésekkel kell megóvni. (Rassay Károly: Ugy van!) Én egyetértek Rassay igen t. képviselőtársammal abban, hogy a birói független ség*et és tekintélyt csakis a tudás és a törvénytisztelet alapit ja meg. Én azonban ezeket az intézkedéseket nem is a birói függetlenség* és tekintély emelésére szánt intézkedéseknek, hanem azok megóvására szánt intézkedéseknek tekintem, tudatos, vagy nem tudatos lerombolási szándékokkal szemben. Ezekét voltam bátor elmondani. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Az előadó ur nem kivan szólani. A tanácskozást... (Rassay Károly: Kérem, nekem, mint a kisebbségi vélemény előadójának zárszóhoz van jogom!) A képviselő urat a zárszó jógám megilleti a szó. Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Csak pár pillanatig veszem igénybe a nemzetgyűlés figyelmét. Saját jogászi reputációmnak tartozom azzal, hogy szó nélkül ne hagyjak olyan imputálást, amit végeredményben nem mondtam ós ami végeredményben jogi tévedés lehet. Az igen t. igazságügyminister ur azt mondotta, hogy én egyértékünek vettem a büntetőperrendtartás 141. §-ában ... (Pesthy Pál igazságügyminister: Elállók ettől!) Akkor ez a rész tisztázva van. De van még a kérdésnek egy része, amely nincs tisztázva. Azt mondja az igazságügyminister ur, hogy a büntető perrendtartás 296. §-ában megszabott rendbírságok fokozatos alkalmazását a maga részéről nem koneedálja, hanem a birónak teljesen diszkrecionális megítélése alá tartozik az, hogy az ott megszabott rendszabályok közül melyikét alkalmazza. Nem akarom megismételni az ebben a tekintetben felhozott argumentációt, egyszerűen utalok a törvény indokolására, amely a következőképen szól ós amelyet, azt hiszem, az igazságügyminister úrral egyetemben elfogadhatunk a törvény helyes magyarázatául. Azt mondja az indokolás, hogy először rendre kell utasitani az elnöknek vagy az egész hallgatóságot, vagy az egyes rendetlenkedőket és csakis, ha a rendreutasitás eredménytelen maradt, rendelheti el az elnök a rendetlenkedők eltávolítását. Szórói-szóra ezt mondja az indokolás. (Pesthy Pál igazságügyminister: Ott van az utolsóelőtti bekezdés!) Méltóztassék tehát megengedni, az ottlévő rendszabályok közül nem válogathat az elnök tetszés szerint. Ez a tényállás. (Pesthy Pál igazságügyminister: Ezt aláírom!) Akkor el vau intézve. Magam is azt mondottam, hogy a biró a 296. § hatodik pontjában megállapított rendbírságot alkalmazhatja, de csak akkor, ha a rendzavarás a 296. § hatodik pontja alá esik. (Ugy? van! balfelől.) Igenis tehát, meg van kötve annyiban, hogy nem vehet a 296. § hatodik pontja alá olyan rendzavarást, amely a 296. § előző pontjába ütközik. Ennyiben köti a törvény a bírót és ebben neki is disztingválnia kell. Amit még tisztázni kell, az az igazságügyminister urnák azon magyarázata, hogy a biró a rendbüntetést és az elzárást külön-külön alkalmazásba veheti. Ez olyan veszedelmes magyarázat, hogy szó nélkül nem hagyható, mert hogy időhöz nem kötötten joga legyen egy birónak mindeű vádinditvány nélkül — amint Farkas Tibor képviselőtársam is mondotta, hogy itt a dolgok rendje szerint nem is lehetséges vádinditvány — valakit letartóztatni* anélkül, hogy kimondana egy elzárási büntetést, ez teljesen helyt nem álló magyarázat és igen veszedelmes következményekkel járna, ha a gyakorlati életbe átmenne. Hogy ez mennyire nem igy van, az igazságügyminister ur koncedálni fogja nekem akkor, ha felbontja annak a szakasznak rendelkezéseit. Nevezetesen az illető szakasz azt mondja, hogy .letartóztathat és nyolc napra elzárathat", de, ha az indokolást megnézi, tisztán fog állani az igazságügyminister ur előtt, hogy ez a törvénynek nemekét külön rendszabálya, hanem csak egy, és azt jelenti, hogy azonnal kiszabhatja a nyolc napi elzárást és azonnal alkalmazásba veheti a büntetést. Az indokolás azt mondja, hogy ha valaki a kiutasításnak nem engedelmeskedik, vagy ismételten, vagy súlyosabban megzavarja a rendet, aa illetőt az elnök nyolc napra terjedhető elzárásra Ítélheti ós ezt a büntetést azonnal foganatosíthatja. Ne méltóztassék ugy beállítani a dolgot mintha az én argumentációm olyan helyzetet akarna teremteni, hogy a biró abban az esetben, ha képviselővel áll szemben, aki a rendet zavarja, tehetetlenségre lenne kárhoztatva. Én teljes mértékben elitélem a rendzavarást, teljes mértékben honorálom, hogy a birónak igenis, fenn kell tartania a tárgyalás rendjét. De végre is a bűnvádi perrendtartást még komoly jogalkotás idejében csinálták, és abban az időbeu gondoskodtak arról, hogy ilyen eszközök rendelkezésére álljanak a birónak. Nemcsak arról van szó, hogy a katonával szemben — mint Nagy Emil t. képviselőtársam mondotta — megkeresik megbüntetés végett a katonai hatóságokat. A törvény világosan megmondja, hogy a biró egyéb rendelkezéseket alkalmazhat, rendreutasíthatja, kiutasíthatja, kivezettetheti az illetőt. A tárgyalási elnöknek ezeket a jogait nem veszem tagadásba képviselővel szemben sem. Csak az a kérdés: a katonánál beavatkozhat-e a biró egy külön katonai biróság alá tartozó egyén szabadságába azáltal, > hogy elitéli. a képviselőnél pedig a mentelmi jog természetéből és komoly lényegéből folyó külön kérdés, hogy végrehajthat ja-e a kiszabott rendbírságítéletet»