Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-394
180 A nemzetgyűlés 39L ülése 1926, évi március hó 19-én, csütörtökön. hogy ha tettenérés esete nine«, akkor a 296. §-t alkalmazni nem lehet, mert ott taxative fel vannak sorolva a sorrendi esetek. A Bp. 296. §-a alapján Schadl mélyen tisztelt tanácselnök urnák joga lett volna ahhoz, hogy Rupertet közbeszólása miatt először rendreutasítsa . . . (Halász Móric: Hol van az, hogy először, másodszor?) Ez van a törvényben és azt hiszem, ez nem is lejiet vita tárgya. Méltóztassék csak a törvény indokolását elolvasni. Először tehát rendre kellett volna hogy utasítsa; ha Rupert ennek nem engedelmeskedik, akkor, vagyis másodszí)!', joga lett volna a teremből kiutasítani, harmadsorban, ha ennek sem engedelmeskedik, joga lett volna kivezettetni és végül, ha a hallgatóság — amint azt meg is tette — pro vagy contra közbeszól, joga lett volna a hallgatóságot is r eltávolítani a teremből. (Rubinek István előadó: És amikor már kint van, letartóztatni!) Schadl tanácselnök a törvénynek ezeket a rendelkezéseit nem tartotta be. A törvény 296. §-ának 6. pontja megmondja, mikor tartóztatható le Rupert Rezső. Letartóztatható, ha az elnök rendeletének ellene szegül. (Zaj ét közbeszólások.) Elnök: Csendet kérek! Ne méltóztassanak a szónokot állandó közbeszólásokkal zavarni. Dénes István: Ha tehát Schadl tanácselnök ur azt mondta volna Rupertnek, hogy menjen ki à tanácskozóteremből és ő ennek ellene szegült volna, akkor joga lett volna letartóztatni; ha kivezettette volna és visszajött volna, szintén joga lett volna letartóztatni, szóval akkor, ha a tanácselnök törvény által megszabott rendelkezéseinek ellene szegült, vagy ha a tárgyalás menetét ismételten durván megsértette, zavarta volna. Ezekben az esetekben joga lett volna Schadl tanácselnök urnák Rupert képviselő urat letartóztatni. Itt nem az a kérdés, amint Nagy Emil t. képviselőíársam mondotta, hogy ki az ur a csárdában, hanem az a kérdés, hogy mit mond a törvény. (Halász Móric: Nein csárda a bíróság!) Nem az a kérdés, ki az ur a bírósági tárgyalótereinben, hanem az, hogy mit mond a törvény. És minden bírónak kutyakötelessége élihez alkalmazkodni és magát ehhez tartani. (Mozgás a jobboldalon.) Felmerült a kérdés — mert hiszen azt méltóztattak mondani —, hogy Rupert esetleg sértő hangot használt. Ezt nem vitatom; a kérdés csak az, hogy összeütközésbe került-e a törvénnyel m ïiogy a biró vele szemben a törvény értelmében járt-e el, vágj- sem? Ha eljárása a törvénybe ütközött, akkor a bírónak az lett volna a kötelessége, hogy a törvény megfelelő paragrafusait alkalmazza yele szembenidé nem az, hogy átugorva a törvény rendelkezéseit, őt egyszerűen letartóztassa. Nem az a kérdés, hogy ki a szuverén, nem az a kérdés, hogy ki az ur a bírósági tárgyalóteremben, hanem az a fontos, hogy mindenki, ugy a biró, mint a hallgató VHgy az ügyvéd, általában minden közreműködő személy a törvény értelmében járjon el. Megsértve látom Rupert képviselőtársam mentelmi jo^át először abban, hogy nyolc napi elzárásra ítélték. Megsértették Rupert képviselőtársain mentelmi jogát akkor, amikor elitélték olyan cselekmény miatt, amiért hazai törvényeink értelmében elitélhető nem lett volna. Megsértette a tanácselnök ur Rupert mentelmi jogát akkor, amikor letartóztatta anélkül, hogy tudta volna, ki áll előtte, holott.a 141. § világosan megkívánja, hogy mielőtt letartóztatná, előzetesen puhatolja ki, hogy kicsoda az illető. Megsértette Rupert képviselőtársam mentelmi jogát akkor, amikor a kisza-r bott büntetés foganatosítása előtt nem gondoskodott arról, hogy Rupert képviselő urat újból kikérje a nemzetgyűléstől és megsértette végül akkor, amikor böjtre Ítélte, holott a Bp. 297. §-a alapján fegyelmi büntetés alapján fogva lévő vádlott ellen böjtre való Ítélésnek abszolúte helye nincs. Mindegek alapján én is csatlakozom Farkas Tibor képviselőtársamnak ahhoz a jogos kívánságához, hogy mielőtt a nemzetgyűlés ebben a fontos kérdésben végleg döntene, utasítsuk a mentelmi bizottságot arra, hogy rendes tényállást tárjon a nemzetgyűlés elé. A javaslatot nem fogadom el. Elnök: Szólásra senki feliratkozva nem lévén, kérdeni a t. Nemzetgyűlést, kiván-e mégvalaki szólani. Ha senki szólni nem kíván, a vitát berekesztem. Az igazságügyniinister ur kivan szólani. Pesthy Pál igazságügyniinister: T. Nemzetgyűlés^ A mentelmi jog a parlamentnek legsajátabb joga és parlamenti szokás szerint a mentelmi jog ^sérelmét a parlament a kormány beleszólása, részvétele nélkül tárgyalja. Hódolni akarok én is ennek a szokásnak, és magához a mentelmi ügyhöz egy szóval sem fogok hozzászólni. Az ón felszólalásom egyedüli célja az, hogy azokhoz a törvénymagyarázatokhoz, amelyeket itt Rassay Károly igen t. képviselőtársam és Dénes István képviselő ur felhoztak, a jogmagyarázat érdekében a maram véleményét hozzáfűzzem. (Halljuk! Helljuk!) Ez a magyarázat vonatkozik a Bp. 269. §-ára. Rassay Károly igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a biró megsértette a 269. §-t azért, mert nem distingvált a két csoport? béli rendbüntetés között, hanem első intrádara mingyárt hozzányúlt a 296. § utolsó' bekezdéséhez. Dénes István igen t. képviselőtársam pedig azt mondotta, hogy a biró már ott megsértette a törvényt, hogy az utolsóelőtti bekezdés retortáin nem haladva végig, egyenesen a 296. § utolsó bekezdését alkalmazta. (Dénes István: Ugy van!) Igen t. Nemzetgyűlés! Az én véleményem e tekintetben az, hogy a főtárgyalási elnököt a 296. § alkalmazása tekintetében teljesen szuverén jog illeti meg. (Rassay Károly: Ez nem áll!) Megilleti ez a szuverén jog- azért, mert ha összehasonlitom a magyar büntetőperrendtartás rendelkezéseit más idegen nemzet büntetőperrendtartásával, pl. a német büntetőperrendtartással, azt látom, hogy ott ez a disztinkció megvan. De megilleti ez a rendelkezési jog azért is, mert ha a törvényhozó a főtárgyalási elnök jogkörét megszorítani akarta volna, megszoríthatta volna olyan irányban is, hogy ezt a jogot nem a főtárgyalási elnöknek, hanem a törvényszéknek adta volna. (Rassay Károly: Meg is mondta, hogy miért teszi!) A törvényhozónak ez a rendelkezése céltudatos rendelkezés. De céltudatos rendelkezése a büntető perrendtartás 300. §-ában foglalt az a rendelkezés is, hogy a főtárgyalási elnöknek ezen intézkedései ellen jogorvoslatnak helye nincs. (Rassay Károly: Helyes! Ez önálló kérdés!) Aki törvényt olvasni tud, aki törvényt megérteni tud, ezekből a rendelkezésekből és . intézkedésekből kellőképen és biztonsággal megállapíthatja azt, liogy, igenis, a főtárgyalási elnököt megilleti az- a szuverén jog, hogy a 296. § rendelkezéseit belátása szerint alkalmazza. (Dénes István: Nem áll!) Már most, hogy a főtárgyalási elnöknek ezt a működését a nemzetgyűlés ellenőrzés alá yeszi-e vagy nem, ez a nemzetgyűlés bölcseBégétől és nagyobb szuverenitásától függ.
