Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-394

À nemzetgyűlés 394. ülése Ï925. évi tnárcius hó 19-én, csütörtökön. Űl fejemben megunt angol felfogást állítsak ide. Angliában igen érdekes az az általános jog-felfogás, hogy mindenki mindent mondhat. Ott mindenki kiállhat az utcára — nem kell hozzá belügyministeri engedély —, hogy elmondja nézetét mindenről, de mindig az van mondva, hogy nem izgató módon. Az okos angol nem abban látja a fődolgot, hogy valaki bármilyen kérdésről nézetét higgadtan, okosan elmondja, a szabadság szempontjából ezt az angol nem korlátozza, de azt mondja, hogy nem szabad a a dolgokat izgató módon tárgyalni. (Csik József: Nálunk minden izgatás!) Ha tehát egy birói tárgyaláson azt mondja a képviselő az elnöknek: engem pedig ön nem tartóztat le, ebben nem az a fontos, hogy milyen szavakat mondott, hanem az egész fellépése, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) az a benyomás, amelyet ez a fellépés a hallgatóságban tesz. Nem az egyes szavak górcsővi analizálása a fontos, hanem az, hogy az illető a hallgatóság, a közönség körében azt a benyomást tette, hogy nagyobb ur, mint az, mert az elnöknek nem szabad őt bántania mert az képviselő, az lármázhat, (Rassay Károly: Az igazság a fontos!) hogy én nem lármázhatok, mert nem vagyok képviselő, ő lármázhat, mert képviselő. (Rassay Károly: Kivezettethette volna rögtön!) Ez a kérdésnek olyan helytelen beállítása, amely ellen óvást kell emelnem, mert épen az a birói teremben a rend fentartásának fogalma, hogy a közönség érezze, hogy csak egy ur van ott: a bíró. (Rassay Károly: Az igazság, a törvény! — Zaj.) Minden tárgyaló teremben megvan zavarva a rend abban a porcben, amikor a hallgatóság érzi, hogy itt a biró nem feltétlen ur. (Ugy van! jobb felől.) Minden bírósági tárgyalásnak kritériuma, hogy tudnia, éreznie kell minden jelenlevőnek, hogy ebben a teremben csak egy ur van, s ez a biró. (Dénes István: Egy igazság legyen!) Egy igazság, magától értetődik. Rassay Károly^ t. barátom felfogását abban sem tudom eg-észen magamévá tenni, hogy azt mondja: lám, a tanúval és a féllel szemben milyen más szabályokat ir elő a perrendtartás, hogy le lehet tartóztatni egy képviselőt (Rassay Károly: Bocsánatot kérek, ilyet nem mondok!) s hogy perrendtartásunk másképen taglalja azt, akinek az illető perben szerepe van — mint a vádlott, védő, panaszos stb. —, mint a hallgatóságot. (Rassay Károly: A hallgatók között is különbséget tesz!) Hallgatónak odamenni, ott lármázni a bírósággal szemben, felállani, kritizálni —. ez egészen más kérdés. (Rassay Károly: Hátha katona lett volnál — Huszár Dezső: Megismerte volna a ruhájáról! — Rassay Károly: Hátha nincs katonaruhában? Akkor is katona! Nem a csákótól függ! — Huszár Dezső: Akkor letartóztatja! — Zaj,) Elnök (csenget): Csendet kérek! Nagy Emil: Ha tehát valakinek ott keli lennie, mint félnek, ügyvédnek, vagy bárkinek, azzal szemben a perrendtartás kétségkívül más szabályokat applikál, mint a hallgatósággal szemben. (Rassay Károly: Természetesen! Én sem mondtam máskép!) Ami a katonát illeti, kétségkívül nem tudom helyeselni, hogy a törvényben az van, hogy katonával szemben a biró igy meg igy tartozik eljárni. Ha tőlem függene, de lege ferenda, kihagynám az ilyen szakaszt. De ez más kérdés. Ne tessék itt összezavarni; a fogalmakat. Azt mondja a törvény, hogy ilyenkor a biró átir a katonai hatósághoz, hogy bűntessék meg az illetőt. A katçnai hatóságnak tehát van büntető fóruma, nekünk nincs. Minket nem lehetne itt elitélni NAPLÓ XXXI. azért, mert zavarkik a bírósági tárgyalást.. (Derültség és zaj. — Rassay Károly: Itt pedig átir, ós kéri, hogy adjuk ki!) Bocsánatot kérek, az a különbség, hogy a katonai hatósághoz átir a bíróság, hogy az illetőt bűntessék meg, de hozzánk nem lehet átírni, hogy büntessük meg az illető képviselőt. (Rassay Károly: Nem is vontam kétségbe a jogát, hogy megbüntesse, csak nem hajthatja végre.) Én tehát oda konkludálok felfogásomban — és ezt igazán a dolog teljes átérzésével jelentem ki (Zaj. Halljuk! Halljuk!) —, hogy méltányolom mindazokat a végtelen fontos szempontokat, melyek e kérdés elbírálásához fűződnek. Itt nincs szó £Zemélyekről, sem egy bíróról, sem egy képviselőről, hanem egy fontos érdekről. Koncedálom, hogy a mentelmi jog kérdése végtelen nagy fontosságú közjogi garancia, (Ugy van! a jobboldalon!) de épen ugy azt is koraicedálnom kell, hogy a birói szuverenitás, a birósági tárgyaló teremben a rend fentartásának szuverén joga és kötelessége szintén oly óriási faktor, amely különösen ma, az erkölcsi züllések korszakában, (Ugy van! a jobboldalon.) esetleg társadalmi felfordulások küszöbén ép olyan megvédendő érdek, mint maga a mentelmi jog. (Ugy va.n! a jobboldalon.) Ezért az a meggyőződésem, hogy a képviselőtársam, amikor szembehelyezkedvén a bíróval, odavágta neki, hogy: eno-em maga nem tartóztathat le,... (Rassay Károly: Hátha nem ilyen hangon mondta'? — Derültség és zaj a, jobboldalon.) Nem, hanem sokkal szebb hangon. (Derültség. — Zsirkay János: Gyakorlatból tudjuk! Persze hogy nem ilyen hangon. Ilyen hangon nem is tud beszélni. — Zaj.) Hadd fejezzem be a mondatomat, úgyis be akarom fejezni beszédemet. Felfogásom szerint tehát akkor, ha valamelyik képviselő oda áll a biró elé s a tárgyalás tekintélyét oly módon zavarja meg, hogy a hallgatóságban azt a felfogást kelti, hogy itt van egy ur, akivel szemben a biró nem tehet semmit, (Uay van! a jobboldalon. — Barthos Andor: Aki packázik vele!) ez szerintem a birói szuverenitás oly módon való megsértése, hogy az előbb már kifejtett indokokból egyáltalán elvileg sem látom fenforőgni a mentelmi jog sérelmét. Ismétlem azonban, hogy a nemzetgyűlésnek mindenkor minden esetet konkrété kell elbírálnia s ha bármikor ugy találná, hogy egy biró hatáskörét túllépte, vagy helytelen módon járt el, a megtorlás eszköze a nemzetgyűlésnek rendelkezésére áll. (Helyeslés jobbfelől). Az előadói javaslatot ily értelemben elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! Biró voltam és mint bíró, a szuverenitást, amelyet előttem szóló képviselőtársam hangoztatott, nem éreztem soha. En a bírónak egy kötelességét éreztem és ez a kötelesség azt parancsolta, hogy a törvény, a jog uralmát valósítsam meg*. (Ugy van! a baloldalon.) Ehhez nem az szükséges, hogy a biró szuverénnek érezze magát; ebből nem az folyik, hogy a biró nem tévedhet s hogy amit a biró mint szuverén biró csinál, az mind jó. (Zaj a jobboldalon. — Strausz István: A törvény szuverén, nem a biró!) Én itt nemzetgyűlési képviselő vagyok, de nemzetgyűlési szuverenitást szintén nem érzek. Azt hiszem, helyes volna, ha a szuverenitási elméleteket egyáltalán kissé óvatosabb módon kezelnék és a szuverenitás elmélete helyett inkább a kötelesség elméletét állítanák fel. (Rassay Károly: Lassankint mindenki szuverén lesz, csak a nem26