Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-394

1 ?6 A nemzetgyűlés B94. ütése 1925. évi március hó 19-én, csütörtökön. En kénytelen vagyok Kassa y Károly t. képviselőtársamnak a felszólítására igenis igennel felelni, ellenben nagyon kifogásolom az ilyen külföldi példák idézésének azt a mód­ját, amelyik egy nagy jogrendszerből kiragad egy momentumot, amely neki kedvező és mély hallgatással mellőzi mindazokat, amelyek az ő álláspontjára nem kedvezőek. Ha az ember egy külföldi intézményt a képviselőházban ismer­tet, akkor kötelessége az egész intézmény szel­lemét, az egész atmoszférát venni alapul, amely az illető országban kifejlődött, de mindenképen kifogásolandó az az eljárás, hogy Rassay Ká­roly t. képviselőtársam az egész angol jogrend­szerből kiragadott egy tételt, amely az ő állás­pontjának kedvező és — felteszem, hogy jóhi­szeműen^— elhallgatta mindazokat a végtelenül fontos tételeket, amelyek az ő álláspontját me­rőben helytelennek mutatják angol szem­pontból. Ugyanis, mélyen t. Nemzetgyűlés, Angliá­ban a bíróságnak olyan óriási nagy a joga, hogy nemcsak azt tartóztathatja le, aki az ő saját tárgyaló termében rendzavarást követ el, hanem letartóztathatja és hónapokra elzárhatja mindazokat, akik a biróságot akár a bíróság falain kivül is megsértik. Ezt Contempt ( of Court-nak hivják és a bíróságok ezért évszáza­dokon keresztül több hónapos büntetéseket szabtak ki. (Sehandl Károly; Mit szól ehhez Vázsonyi! — Zaj a jobboldalon, •— Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ha tehát valaki Angliá­val érvel, lehetetlenség erre a kérdésre rá nem mutani és lehetetlenség Angliát még csak em­líteni is anélkül, hogy a Contempt of Court in­tézményével valaki közelebbről ne foglalkozzék. Nemcsak a rendzavarásra, nemcsak arra vo­natkozik ez. ha valaki — legyen képviselő, fő­rend, vagy bárki — odaáll egy bíróság elé, s azt mondja: nekem maga nem parancsol, ha­nem az angol mentelmi bizottság 1831-ben, 1837-ben, 1874-ben, 1877-ben, 1882-ben és 1902-ben egyenesen egyhangúlag kimondotta, hogy a bíróság megsértése, a Contempt of Court ese­tén nem lehet mentelmi jogra hivatkozni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ne tessék azt gondolni, hogy én egy f ilyen angol kérdést bizonyos elfogultsággal tárgya­lok. Hozzáteszem mingyárt, hogy az angol pél­dára igy mereven nem mernék hivatkozni, mint döntő szempontra, még pedig azért nem, mert Angliában a bírói függetlenség kétségkívül tetemesen nagyobb, mint Magyarországon és hazánk kultúrája egyik ballépésének tartotta azt, hogy az elmúlt kormányrendszerek a bírói függetlenséget nemhogy nem építették ki kellő­képen, hanem még inkább megcsonkították. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Csik József: Nagyon szomorú!) Ezért nem merek az angol példára olyan teljes merevséggel hi­vatkozni, hogy azt mondhatnám, vegyük alapul mindazt, ami Angliában évszázadokon át kifej­lődött. Az azonban, hogy egy biró a maga tár­gyalótermében a saját rendfentartása szem­pontjából abszolút szuverén tényező és semmi néven nevezendő mentelmi jog, vagy más szem­pont a birót saját tárgyalótermében a rendfen­tartás joga és kötelessége szempontjából nem hátráltathatja (Ugy van! a jobboldalon.), ez még a magyar speciális viszonyok szemelott tartásával is az angol példának a magyar vi­szonyokra való kellő vonatkoztatásában olyan kétségtelen tantétel, hogy szerintem e tekintet­ben közjogi szempontból — igazán mondom — nehéz alaposan állítani az ellenkezőjét. Ha 1831-ben és a későbbi időkben maga a mentelmi bizottság, a Comifcee of Privilégies ismétel­ten kimondotta, hogy a birósértés esetén nincs helye a mentelmi jog firtatásának, akkor erre nyilván elegendő oka volt ott a mentelmi bizottságnak. Ma még nagyobb oka van erre, amikor olyan társadalmi ellentétek korszakát éljük, amikor megeshetik az, hogy bejutnak forradalmi, kommunista képviselők is (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.), amint látjuk, pl. Franciaországban is. Akkor tehát nem le­hetséges egy birót arra kényszeríteni, hogy tárgyalási rendjének fentartása közbea ku­tassa, hog3^ valaki főrend, vagy pedig képvi­selő-e esetleg, hiszen a főrendeknek épugy meg­i van a mentelmi joguk, mint a képviselőknek. Ez annyira ellentétes volna a birói független­ség fogalmával, hogy soha arra az álláspontra a törvényhozás nem helyezkedhetik, hogy egy biró saját tárgyalótermében a rendfentartás szempontjából különböztessen polgár és polgár között. Kétségtelen az, hogy azért itt hibák is tör­téntek, mert az igen t. tanácselnök urnák nincs igaza abban, hogy nem is nézte, hogy az illető rendzavaró egyéniség képviselő-e vagy nem. A helyes beállítás az, hogy ezt igenis nézni kell. Nem azért kell nézni, mintha az illetővel â biró valamit nem tehetne meg, de meg kell nézni azért, mert ha egy biró kénytelen egy képvi­selőt letartóztatni, ez mindig konfliktus a két­féle tényező között. Ilyennek tehát csak a leg­ritkábban szabad megtörténnie: igen flagrans súlyos esetekben. Azonnal át kell irni a képvi­selőházhoz, hogy: tisztelt Ház, egy tagját letar­tóztattam. A képviselőháznak igenis joga van megnézni, hogy a letartóztatás jogosan tör­tént-e, nincs-e szó hatásköri túllépésről. Az illető biró urnák abból a szempontból kellett volna vizsgálnia, hogy az illető egyéniség kép­viselő-e vagy nem, mert a képviselővel szem­ben kétségkívül nagyobb figyelemmel, tapin­tattal kell eljárnia, mivel nem lehet tagadni, hogy a képviselő a törvényhozótestület tagja lévén, letartóztatása közjogi szempontból mégis más megítélés alá esik. Ismétlem, az intézke­désben a birót nem gátolhatja annak mérlege­lése, hogy valaki képviselő-e vagy nem, ellen­ben kötelessége azonnal közölni a szuverén nemzetgyűléssel, hogy egy tagját letartóztatta, és ha a nemzetgyűlés azt látja, hogy a biró hatáskörét túllépve, helytelen rnódon járt el, akkor joga van a nemzetgyűlésnek megtenni a megtorló lépéseket az illető biró megbüntetése iránt. Ennek az incidensnek, minden pártszempont és személyi szempont mellőzésével ez a helyes közjogi beállítása, amely szerintem egyedül le­het irányadó. Lehetetlenség azt szankcionálni, hogy egy biró, ha egy képviselő, mondjuk, bor­zasztó nagy lármát csinál, ismételten zavarja a rendet, ne tartóztathassa le őt azért, mert kép­viselő, viszont azt sem lehet mondani, hogy ezt a biró anélkül tehetné meg, hogy nekünk ezért felelőséggel tartoznék. A felelősségnek ez a he­lyes beállitása. A konkrét rendet a biró mindig fentarthatja mindenkivel szemben, ellenben ténykedéseért felelős és ha hatáskörét túllépi, ezért annakidején bűnhődnie kell a megtorlás utián. Ez a kérdés egyedüli helyes beállitása és a magam részéről semmiféle beállítást nem fogadhatok el, amely ezzel ellenkezik. Semmikép sincs igaza Rassay Károly t. ba­rátomnak, mikor azt mondja, hogy Rupert Rezső nem mondott valami rettentő dolgokat, csak csúnyán és nem megfelelő hangon mondta. (Rassay Károly: Én nem hallottam, még a ta­nácselnök ur sem hallotta. — Dénes István: Ez az, hogy senki se hallotta! — Meskó Zoltán: Talán le sem tartóztatták! — Élénk derültség.) Engedje meg t. Rassay barátom, hogy vele

Next

/
Thumbnails
Contents