Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-394

Ánemzeigyülés 394. ülése 1925. évi március hó 19-én, csütörtökön. í Í5 (Zaj. Elnök csenget.) Ha .eg:/ hallgató annak dacára, hogy képviselő vagy ha egy képviselő annak dacára, hogy hallgató annyira elragadtatja magát, hogy nem tudna magát türtőztetni és megfeledkezik arról, hogy az igazságszolgáltatás termében van, ahol legalább is abból az elvből nem indulhat ki, hogy a bíróságnál, hogy azokat Ítélik el, akik az igazságot védik, akkor azt hiszem, nem abban van a- kérdés súlypontja, hoew vájjon az 5. vagy 6-ik bekezdést, vagy a tetterikapás és tettenérés esetét lehet-e jobban és precízebben a törvényben körülírni', ha-nem arról van szó, vájjon elkövettetett-e a mentelmi jog megsértése,^ igen vagy nem, egyképen tekintve az ügyet és el ^ nem szakítva fázisokra, amelyek között ellentéteket próbálunk felfedezni. Én egyébként a magamrészéről a tettenkapást és tettenérést nem tartóim olyan elsőrangú fontosságúnak, amiben azt hiszem megegyezünk. Mindennek ellenére legyen szabad egyéni nézetemet ebben; kifejteni, arait senkire ráoktrojálni nem akarok. Amikor a mentelmi jog a tettenérést konstruálja, azt egyáltalában közelebbről nem definiálva, kongruensnek a büntető perrendtartásnak gondolom 144. §-ában körülirt azzal a tettertkapással, amelyik az előzetes letartóztatással való viszonylatban állíttatik fel. (Rassay Károly: Azért mondom, hogy kevesebb joga van valakinek, ha nem képviselő.) A tettenérés a mentelmi jogban szélesebb fogalom, amiért ebben az esetben; hibásnak vélem azt is, ha az előzetes letartóztatást nem különböztetjük meg ettől a letartóztatástól; mert ez egyáltalában nem volt előzetes letartóztatás, nem lehetett már csak azért sem, mert az előzetes letartóztatás ítélet előtt követekezik be, ez a rendbüntetési letartóztatás pedig a rendbüntetés kiszabásával, tehát az ítélet után következett be. Az előzetes letartóztatásnál a tettenkapás, ha azt minden esetben strikt magyarázzuk, akkor teljesen abszurd eredményekre vezethetne. Mert pl. a B. P. tettenkapása ismeretlenséget is feltételez és szökési veszélyt, már pedig ez maga valószínűtlen, hogy az ország törvényhozójának személyazonossága meg állapitható ne lehessen, amelynek folytán a tettenérés fogalma egy képviselővel szemben legtöbbször üres fogalommá válnék. (Rassay Károly: Polgárral szemben nincs, csak képviselővel!) A német alkotmánytörvény sem indul ki a perrendi tettenkapásból: amidőn azt mondja (olvassa): „Kein Mitglied des Reichstags oder eines Landtags kann ohne Genehmigung des Hauses wegen einer, mit Strafe bedrohten Handlung zur Untersuchung gezogen oder verhaftet werden, es sei denn, class das Mitglied bei Ausübung der Tat oder spätestens im Laufe des folgenden Tages festgenommen ist. Jedes Strafverfahren wird auf Verlangen des Hauses, dem der Abgeordnete angehört, für die Dauer der Sitzungsperiode aufgehoben. (Meskó Zoltán: Sie haben nicht Recht!) Kérem szívesen meghajlok Meskó képviselő urnák mindig szellemeskedő közbeszólása előtt még akkor is, ha nem tudja miért szól közbe, mert [ most jött be. (Meskó Zoltán: Itt ültem egy fél órája!) A mentelmi jog keretében meg van mondva, hogy csak arra van hivatva a törvényhozó testület őrködni, hogy a törvény álcája alatt megkísérelt erkölcsi és anyagi nyomás, zaklatás ellen legyen védve minden tag és nem terjedhet odáig, hogy a zaklatást védje, amelyet egy képviselő mások ellen irányit. A mentelmi jog nem terjedhet odáig, hogy védje azt a képviselőt, aki a bíróság termében magáról elfeledkezvén« ott a bíróság működését zavarja meg. (Ugy VOM! jobbfelől.) A mentelmi jog véd a zaklatás ellen, de nem védi a zaklatás tényét magát, a biróság ellen. A mentelmi jog a vádhatóság ellen véd, nem egy ítélet ellen, sem nem a rendzavarás védelme. A biróság tekintélyéről nagyon szépen beszélt előttem szólott t. képviselőtársam, de miért nem mondotta meg akkor azt, hogy a biróság tekintélyének megsértése épen Angliában, amelyre szintén hivatkozott, egy nagyon súlyos bűncselekmény, amely Angliában a mentelmi jog védelme alól expressis verbis ki van véve. (Rassay Károly: Ez nem áll, ez nem olyan eg*yszerü kérdés* Precedens ilyen is volt, olyan is volt, de ezt állítani nem lehet.) A bíró a maga tárgyaló termében szuverén ur, ezt elargumentálni semmi képen nem lehet. A jelen esetben a bíró megsértetett, A biróság tekintélyét védte; hogy hogy védte a maga magyarázata szerint a büntető perrend alapjaidé, hogy túlment-e a büntető perrenden, ezt a felettes hatósága igenis vizsgálhatja, mi azonban nem Schadl tanácselnök fegyelmi ügyét tárgyaljuk elvonatkoztatva Rupert Rezső személyétől és hibájától, hanem a kettőt együtt } a mentelmi jog kérdését megállapítható, hogy itt az első sértő — feltéve, de meg nem engedve hogyha két sértésről lehetne szó — Rupert Rezső személye volt. Ö ott nem mint képviselő, nem mint ügyvéd, hanem csak mint hallgató volt jelen. És ha a t. Nemzetgyűlés arra az álláspontra helyezkednék, hogy itt a menteim? jog meg van sértve, akkor a t. Nemzetgyűlés védené a rendzavarás szabadságát az igazságszolgáltatás szabadsága ellen és ugyanolyan téves eredményre jutna, mint amikor nagy csodálkozásomra az ügyvédi kamara ebben a kérdésben állástfoglalt, pedig Rupert Rezső nem mint ügyvéd, hanem mint hallgató nem hallgatott s nem mint ügyvéd beszélt. Ha véletlenül a mérnöki kamarának lett volna a tagja és mérnök ember lett volna, nem hiszem, hogy a mérnöki kamara az igazságügyniinister úrhoz fordult volna, hogy meg van sértve a mérnöki kar önérzete vagy becsülete. És az ügyvédi kamara mégis felszóialt egy olyan emberért, aki ott rem mint ügyvéd, nem olyan minőségben szerepelt, hanem egyszerűen a hallgatóságban nem tudta megőrizni a maga nyugodtságát és magát egy bursikós stiklire ragadtatta. A mentelmi jog azonban nem egyéni jog. A mentelmi jog komolysága követeli, hogy ezt apró pénzre fel ne válthassa mindenki akkor, ha az ő hangulata valamiféle éretlenségbe beleviszi. (Ugy van! jobbfelől.) Azért mert nem vagyok hajlandó itt e kérdésnél elkalandozni össze-vissza, hanem azt a kitűzött utat látom, amelyet a mentelmi jog, mint közjog állit fel szemben az egyénnel, konstatálni kívánom azt, hogy én nem látok itt ellentétet a mentelmi jog és a biróság között, hanem ellentétet látok a biróság tekintélye és a biróság megsértése között. Miután pedig a biróság megsértését védeni a biróság tekintélye ellen hajlandó nem vagyok, csatlakozom az előadó ur javaslatához. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik! Bodó János jegyző: Nagy Emil! Nagy Emil: T. Nemzetgyűlés!^ Rassay Károly igen t. képviselőtársam beszédének végén én rám is hivatkozott, nevem megemlítésével azt mondván, hogy én, aki most az alkotmányosság hazájából jöttein haza. bizonyára helybenhagyom azt a felfogását, hogy a törvényhozás mindenféle birói kérdést mindenkor szuverén módon pertraktálhat.