Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-388

10 A. nemzetgyűlés 388. ülése 1925, tunk az állam vagyonának, állam értékeinek kezelésében. Emiitettem, hogy erre nézve majd külön határozati javaslatot fogok előterjeszteni. Külön határozati javaslatot fogok előterjeszteni arra is, hogy a premontrei tanitórend, amely Gödöllőn letelepedett, 85*2 katasztrális hold erdőterületet és 5 katasztrális hold szántóföldet a Szent korona uradalmából örök tulajdonként kapja, ne csak használatra, mint ahogy ezt a törvényjavaslat tervezi. A premontrei tanitórendnek Magyarország- nemzeti életében, de főleg

1 kultúrájában olyan érdemei vannak, hogy nincs más szerzetesrend — pedig több van az országban —, amely ezt a rendet túlszárnyalná sikerekben. (U.QÍJ van! a jobboldalon. — Sándor Pál: A piaristák igen!) Lehet, hogy talán szabadelvű szempontból méltóztatik ezt megítélni, igen t. képviselőtáiv sam, de egyik rend olyan, mint a másik; én ismerem az ő életüket, működésüket, ismerem tanításuk intenzitását a sikerek tekintetében. Ennek a rendnek mindent meg- kell adni, mert a trianoni béke az összes papi testületek, szerzetes tanitótestületek közül ezt a rendet porbasujtotta; nem maradt meg egyetlenegy házuk, egyetlenegy gimnáziumuk sem csonka országunkban. Ők arra törekszenek, hogy rendtagjaik egy része itt maradjon a hazában és hogy tovább szolgálják, épitsók ennek a csonka országnak a kultúráját. A nemzetnek tehát nem szabad velük szemben kicsinyeskedni. Különben is a birtokterület adományozása öröktulajdonképen tekintélyük biztosításának kérdéséhez tartozik, ami a tanitórendeknél szinte egyik szempont és ez annak lehetőségét is előmozdítja, hogy csakugyan európai nivón álló reálgimnáziumot és internátust építhessenek Gödöllőn. Ez a munka már befejezés előtt áll, de a finanszírozás tekintetében megakadtak. Hogy az építkezés pénzügyi plaszirozását^ keresztül is vihessék, már azért is szükséges, hogy részükre tulajdonul adassék meg az általam már emiitett föld ós erdőterület. Ha a többször emiitett birtok nem volna tulajdonuk, akkor az erdőt a gyermekek csak sétára használhatnák és emiatt annyi vexa túrát, szekatúrát állanának ki az erdővédek részéről, hog*y ^a rendre szinte tarthatatlan volna a helyzet és emellett mindenki rájuk mutatna Gödöllőn, hogy csak zsellérek, csak ideig-óráig vannak ott, addig, mig nem jön egy másik felfogású kormány, amely intézményeiket Gödöllőn megszünteti. T. Nemzetgyűlés! Ennek a szakasznak keretében van szó a vitézi telkekről (Halljuk! Halljuk!); itt vannak a vitézi telkek adományozásának jóváhagyására vonatkozó rendelkezések. Tudjuk, hogy a kormányzó ur az állam tulajdonát képező g-yakorló-területekből vitézi telkeket hasított ki és azokat egyeseknek adományozta. Ezzel a kérdéssel a honvédelmi tárcánál már részletesen foglalkoztam; most csak azt említem fel, hogy erről külön törvényben kellett volna intézkedni, nemcsak a dolog természeténél fogva, hanem azért is, mert igy rendelkezik az 1897 : XX. te. 37. §-a. Ezekkel a rendelkezésekkel kapcsolatban még egy felhatalmazás adatik a pénzügyminister urnák, az, hoer a vitézi telkek hasznos beruházásaira az eddigi szövetkezeteken kivül más intézeteket is kijelölhessen. Ez olyan dodonai felhatalmazás, hogy nem tudom, mit akar ez jelenteni. Talán ugy kell értelmezni,; évi március hó 10.-én, kedden. hogy a vitézek kölcsönt vehetnek fel az állam garanciája mellett? De bármiképen is értelmezhető, a kormánynak fel kell fednie a rendelkezés valódi célzatát és azt a valódi célzatot a rendelkezésekben kifejezésre kell juttatnia. (Sándor Pál: Hány ezer ós ezer vitéz van, aki teljesen rokkant, aki házhelyecskét és föJdet kapott! — Kiss Menyhért: És hány, aki nem kapott!) és hány nincstelen mezőgazdasági munkás van, aki nem tud építeni a házhelyecskéjén (Kiss Menyhért: Kitüntetett katonák nem kaptak földet!) s akik az istállónál is rosszabb lakásban fetrengenek egyes községekben. Ezekre a kormány nem gondol, hogy kijelöljön pénzintézetet, szövetkezetet, ahol kölcsönt vehessenek fel, mellyel elősegítenék, hogy a maga házb°lyecskéjét mindenki beépíthesse. Én voltam az első, aki ezt a kérdést idehoztam a nemzetgyűlés elé; kijelentettem, hogy a földreform jórészében megbukott, ha a nemzetgyűlés alá nem támasztja egy külön törvénnyel, amelyben pénzbeli segedelmet nyújt (Dénes István: Uj földreformtörvénynyel! — Kiss Menyhért: A mostanit sem hajtják végre!) ennek a minden támogatásra érdemes gazdasági munkásosztálynak. (Zaj balfelól. — Elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés! Bethlen igen t. minister elnök ur ezt az álláspontomat, nagy örömömre, magáévá tette legutóbbi genfi útjában. Ugylátszik, Budapest és Genf között nagy az ut (Sándor Pál: Nagyon göröngyös!) s ezalatt ezzel a kérdéssel mélyrehatóbban foglalkozott és megérlelődött benne az az elhatározás, hogy igaza volt ennek a Strausz Istvánnak, amikor idehozta ezt a kérdést és zörgetett a kormány ajtaján s kérte ós követelte, hogy a földbirtokreform kérdését pénzügyileg is oldják meg. Az egész földbirtokreform, különben elhamarkodott és meggondolatlan terv volt s ezért most valahogyan ki kell segíteni abból a kátyúból, amelybe belevitte a kormány tervszerűtlen sége és gondoskodásának hiánya. (Kiss Meny: Csak földet nem adnak a népnek! ígéreteket adnak!) Azt a földet, amit kaptak, a legtöbb nein tudja megművelni anyagiak hiányában. (Kiss Menyhért: Megművelnék, de nincs mit! — Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő ura kát, méltóztassanak tartózkodni a közbeszólásoktól. (Sándor Pál: Örüljenek, hogy fűszerezzük!) Strausz István: Most következik a 9. §, amellyel külön kivánok foglalkeizni. Ebben a szakaszban olyan rendelkezések foglaltatnak, amelyek megdöntik az egész buclget-jogot. A pénzügyminister ur különféle bevételeket, halmoz össze, kivéve a költségvetési előirányzatból és azt mondja, hogy ebből alapot létesítek és a beutalt bevételek felhasználásáról alapszerü módon fogok számolni. Felsoroljam a beutalt bevételeket jogcímük szerint? Nem akarom erre vesztegetni az időt, csak arra mutatok rá, hogy a pénzügyminister ur az indokolásban három bevételi forrást nevez meg, mig a törvénynek rendelkező részében négy bevételi forrásról beszél. (Dénes István: Nagy az összhang!) Azokat a jogcímeket sem akarom külön-külön megnevezni, amelyekre fel kívánja használni a kormány a tartalékba tett bevételeket, csak azt emelem ki, hogy a vasutaknak és az üzemeknek forgótőkéjére ad az alap utján összegeket az állampolgárok adójából. A kormány büszkén hirdette, hogy a vasutakat és a postát özemmé avatta, ami annyit jelent, hogy az állam tulaj-