Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-388

A nemzetgyűlés 388. ülése 1925. évi március hó 10-én, kedden. 11 donképeni kasszájából, adó.iövedelmeiből az üzleti intézmények egy fillérhez sem juthatnak. Most még* arról sem beszél a t. kormány, hogy kölesönképen adja a forgoes beruházási tőkét a vasutaknak, illetve a postának, vagy csak egyszerűen ajándékképen, mint üzemeknek, pedig igy a legjobban azok az ügyágazatok járnak, amelyeket üzemekké deklarál a kormány. A vasút elment a tarifarendezés és emelés tekintetében a legmesszebbmenő határig'. Már széles alapon tárgyaltam itt, hogy a békebeli paritáson felül vaunak a MÁV egyes tarifadíjtételei. (Sándor Pál: A legtöbb!) Ennek ellenére az államvasutak mégis az állam bevételeiből vonnak el nagy összegeket, úgyhogy még azok visszafizetésére sem kötelezték. Micsoda háttere lehet ennek, amikor egy intézményt — ha szabad magamat így kifejeznem a nemzetgyűlés előtt —, ennyire protezsálnak, amikor nem tudják arra az üzleti alapra helyezni, amelyre, ha reáhelyeznék, akkor nemcsak az állami bevételekből nem vonnának el részére dotációt, hanem a vasút a maga bevételeiből növelné az államközösség céljait szolgáló adókat. Lényeges kérdés azonban itt az, hogy mikép lehet bizonyos bevételeket a költségvetési előirányzatból kihagyni és egy alapban elhelyezni? Szabad-e és lehetséges-e ezt megtenni? Van-e az egész európai kontinensen, vagy az egész világon levő államok között csak egy is. amelynek alkotmánya megengedné azt, hogy a minister azért, mert bizonyos, bevételek bizonytalan összegűek és duzzasztják az állam költségvetését és, mert a jövőre nézve nem jelentkeznek és igy elmaradásuk a visszaesés tüneteit mutatná a költségvetési előirányzatokban a későbbi jövedelmeket illetőleg. Ismételtenkérdem: Lehet állami jövedelmeket ily indokolással egyszerűen kihagyni a költségvetésből és azokból alapot létesiteni? Ezeket az indokokat nem én találtam ki, hanem a pénzügyminister ur! Mit szól ehhez az egész nemzet, mit szól ehhez az egységes párt (Sándor Pál: Ök hallgatnak! — Dénes István: Csak a főispánoknak van szavazati joguk itt!), mit szól ehhez Smith főbiztos ur, aki a legszabadabb levegőjű, a legnagyobb szabadsággal biró államból jött ide közénk, ahol azért egészséges az állami élet, mert minden polgára, nyíltan, szabadon betekinthet és beleláthat a pénzügyek vitelébe, mit szól ahhoz, hogy az ő égisze alatt itt alapokat létesítenek az állami jövedelmekből azon ürügy alatt, hogy a többtermelést segítsék a költségvetésen kívül álló gazdálkodással. Mondja meg ezt is a t. pénzügyminister ur! Ilyen törvényjavaslattal, ilyen törvénytervezettel — már pedig sok évet eltöltöttem közpályán — még nem találkoztam! Felsorolja a pénzügyminister ur, hogy mire fogják a bevételeket fordítani és a végén hozzáteszi: „stb., stb." (Derültség. — Kiss Menyhért: Humoros!) Ebből a záradékból, a törvényjavaslatnak ebből a szakaszából, látszik, hogy mennyit ad a t. kormány a nemzetgyűlés bírálatára, mert csak nem hiszi azt a pénzügyminister ur (Sándor Pál: Aki most itt van!), hogy ezt a „stb., stb"-t nem fogja észrevenni r itt a nemzetgyűlés tagjai közül senki? (Dénes István: Azt hiszem, ön sem vette azonnal észre! — Sándor Pál: Strausz ravasz! — Derültség.) Ennek nem lehet gyarázatát adni! Méltóztassék visszaemlékezni az igen t. pénzügyminister urnák arra, hogy tárcájának általános vitájában olyan megállapításokkal éltem, hogy a bevételek előirányzata a lehető legpesszimisztikusabban, a lehető legalacsonyabban történt. A pénzügyminister ur elődje — aki ezt a költségvetési előirányzatot készítette —, kell, hogy tisztában lett légyen a mi adóforrásaink hozadékképességével. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy a bevételek előirányzása bizonyos tekintetekben nem feltételezéseken nyugszik, de ez inkább más természetű bevételekre és nem az adókra vonatkozik. Az adóknál adva van a bevételi kulcs, adva vannak a bevételi alanyok, tehát a hozzávetőleges számítás alapján nem szabad annyira tévedni, hogy kétszer-háromszor, sőt ötször, némelyiknél még több bevétel folyjék be, mint ami költségvetésűnkben előirányozva volt. T. pénzügyminister ur, önök már előre gondoltak erre az alapra, amelyet most létesítenek, előre gondoltak arra, hogy a többletbevételeket ebbe az alapba fogják beutalni és a többletek felhasználása felett majd saját belátásuk szerint fognak határozni. Valóban, az^ államférfiúi belátás hiányára vall. hogy a t. pénzügyminister ur elődje, annak ellenére, hogy módjában volt a költségvetési előirányzat realitásának lehetőségeit évekig előkészíteni, tanulmányozni, mégis ilyen irreális költségvetési előirányzatot csinált. (Gr. Hoyos Miksa: Csináljon jobbat!) Én itt ülök, igen t. Hoyos képviselő társam, rossz helyre méltóztatott közbeszólását adresszálni. Különben nem is ambicionálnám mag-amnak azt a bársonyszéket, ezzel az ambíciómmal szakítottam. Ha — még egyszer kiemelem — reálisan irányozták volna elő a bevételeket, akkor a többletbevételekből beruházási tervet inaugurálhattak volna és annak keresztülvitelével ide édesgethették volna a külföldi hitelt. Ez lett volna a legjobb reklám, ezzel csakugyan elérhették volna, hogy külföldi tőke jöjjön be az országba. Nem mondhatja az igen t. pénzügyminister ur erre válaszul azt, hogy a szanálási költségvetés szerint ezt nem lehetett megcsinálni. Ha önöknek megvan az a szabadságuk, hogy azzal az indokolással, hogy a bevételek bizonytalan összegűek és megduzzasztanák a költségvetést, alapot létesíthetnek, akkor igenis létesíthettek volna a bevételek előrelátható többletéből beruházási programot is, azt keresztülvive, el tudták volna érni, hogy a külföld bizalmát az ország pénzügyei és gazdasági helyzete iránt felfokozzák, és a bizalomnak felfokozása utján a külföldi hitel özönlött volna hozzánk. Nem akarom feltételezni, hogy a pénzügyminister uraknak ne lenne annyi államférfiúi előrelátásuk, annyi pénzügyi készültségük, hogy előre ne tudták volna az általam mondottaknak hasznosságát belátni, nem tudták volna a költségvetés helyes szerkesztésének előnyeivel számolni, a külföldi hitelnyújtás lehetőségeinek felkeltése szempontjából. De nem tették ezt, mert a pénziigyministeriumnak százados politikája az, hogy mindig többletbevételekkel dolgozott és a többletbevételeket a gazdaságosság és okszerű felhasználás teljes lábbaltiprásával saját belátása szerint használta fel. Ezért nem tudtunk iskolákat létesíteni, ezért nem tudtunk tudományegyetemeket létesiteni Nagy-Magyarországon (Felkiáltások a jobboldalon: Van elég! — Kiss Menyhért: A tanyai lakosság analfabéta! — Dénes István: Népiskolákat!), ezért nem tudtunk tanyai iskolákat szer;zni, mert ebben a Nagy-Magyarország pénz-