Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-394

170 A nemzetgyűlés 394. ülése 1925. évimárcius hő 19-én, csütörtökön. a tanácselnök urat mentesiti, kénytelen vagyok ezt a magam részéről elhárítani, nehogy ez a bölcsesség alkalomadtán, mint Miletics Szvetozár szelleme, jelennék meg a nemzetgyűlés termében. Hogy megvédik-e a nemzetgyűlés mentelmi jogát, hogy van-e még mentelmi jog, azt méltóztassék majd eldönteni és méltóztassék elhatározni a konkrét eset kapcsán, de hogy egy képviselő nem lehet hátrányosabb helyzetben, azért mert képviselő, mint egy egyszerű polgár, ez azt hiszem nem szolgálhat különösebb magyarázat és indokolás anyagául. A bűnvádi perrendtartás a tettenkapás esetében való t letartóztatást valóban ismeri, mint bírói intézkedés alapját, azonban a bűnvádi perrendtartás vonatkozó része nem ad önmagában a letartóztatásra jogcímet csak azért, mert valakit tettenkapnak. Szükséges ahhoz az ott megállapitott egyéb feltételek fenforgása is. Eltekintve attól, hogy a tettenkapás, mint letartóztatás! oknak csak bűncselekmény esetében lehet szerepe — itt pedig bűncselekményről beszélni nem lehet—, a bűnvádi perrendtartás 141. §-a szerint még bűncselekmény esetében sem ad a tettenkapás önmagában jogcímet a letartóztatásra. A bűnvádi perrendtartás további feltételeket: a személyazonosság meg nem állapithatását, a szökést, a hamis tanuzásra való rábírást, a magyar állampolgárság hiányát is megköveteli. Azt hiszem, ezzel nem is kell már tovább foglalkoznom. Ez csak egy olyan alperesi védekezés jellegű kifogás volt. Á másik kisegitő jogcím, amelyet az igen t. tanácselnök ur önmagának konstruált, lenne az, hogy ő nem akarta a szabadságvesztés büntetést megkezdetni Rupert képviselő úrral. Rupert képviselő urat csak őrizetbe vette, hogy ezáltal a főtárgyalás rendjét biztosítsa. Eszerint az álláspont szerint a főtárgyalási elnöknek az elzárás büntetés kiszabástól függetlenül külön letartóztatási joga is lenne. Hát nincs! Mert a letartóztatás és a nyolc napi elzárás ugy függ össze egymással, hogy csak azt tartóztathatja le. akit nyolc napi elzárással büntetett, és ezzel megkezdeti a büntetést. Azt mondja a tanácselnök ur, hogy ő csak őrizet alá akarta helyezni és ilyen módon 'eltávolítani a főtárgyalási teremből; majd azt mondja: Rupert Rezső letartóztatása a főtárgyalás biztonsága érdekében történt, ami az aznapi tárgyalások idejére szólt, — majd aztán azt mondja: Ezt meg kellett tennie, mert gondolhatta, hogy Rupert a többi főtárgyalási is megzavarhatja. Amit igy konstruál magának a főtárgyalási elnök ur, teljesen uj jog; ilyen preventív rendelkezési, intézkedési jogot a törvény neki nem adott, és ha elfogadnám a tanácselnök ur állításait, azt kellene, mondanom, hogy a hivatali hatalommal való visszaélés esetével állunk szemben, mert olyan jogcímen fosztott meg valakit a szabadságától, amilyen jogcímet neki a törvény nem ad. De nem is volt erről szó, ez szintén csak utólagos felismerése a helyzetnek; a tényállás az, hogy a tanácselnök ur foganatosította a nyolc napi elzárást, amit bizonyit az a körülmény, hogy a .továbbiakban még minden második napra böjtöt is szabott ki Rupert Rezsővel szemben, ami természetesen csak fogva lévő egyénnel szemben alkalmazható; kiállította az értesítőt, amely szintén nem őrizetbevétel, hanem a szabadságvesztés büntetés megkezdésének első fázisa; átkísértette a soros ügyészhez. Mindezen tényekből logikusan megállapítható, hogy itt, igenis, a ' szabadságvesztés-büntetés megkezdése foganatosíttatott. A t. előadó ur teljesen tisztában lévén ezen két kisegitő jogcím értéktelenségével, megpróbált konstruálni egy harmadik jogcímet, amely igazolná, hogy nincs mentelmi jogi sérelem és felállította azt a tételt, hogy:^ „a tárgyalás biztonsága érdekében a tanácselnök foganatosíthatja a szabadságvesztés-büntetést, oly szabadságvesztés-büntetésnek a végrehajtá- • sához azonban, amelynek időtartama a tárgyalás' tartamát túlhaladj ci, cl tárgyalás befejezésével a bíróság a mentelmi jog felfüggesztését kérni tartozik s addig a szabadságvesztésbüntetés további végrehajtása felfüggesztendő". Felállította a t. előadó ur ezt a tételt és azonnal le is vonta a konzekvenciákat, mondván: minthogy Rupert Rezső személyes szabadságának korlátozása nem terjedt túl a főtárgyalás idején, ennélfogva mentelmi jogsérelem nincs. Ez az egész teória értéktelen (Ugy van ! balfélől. — Ellentmondások jobb felől.), nem gyökerezik törvényben, nem gyökerezik gyakorlatban (Dénes István: Nem is az itt a kérdés!); hogy mennyire önkényes, ezt bizonyítja az a körülmény, hogy maga a t. előadó ur is kénytelen volt ennek a teóriának alkalmazhatása érdekében koncessziókat tenni és feláldozni a tényállás hűségét. (Ugy van! balfélől.) Mert azt mondja a t. előadó ur: a főtárgyalás idejére. Hát melyik főtárgyalás idejére? (Ugy van! balfélől.) Annak a sajtópörnek főtárgyalása idejére, amelynek keretében a rendzavarás történt, vagy pedig továbbmenoleg, még az azután következhető főtárgyaiások idejére is? Hát honnan méltóztatik venni ezt a lehetetlen argumentációt? Hiszen a törvény egy helyen ismer valami hasonló rendelkezést, ez pedig a renitens vádlott őrizetbevétele. De ha méltóztatik foglalkozni ezzel az üggyel és ezzel a kérdéssel, kiderül, ott is, hogy ez szigorúan korlátozva van annak a tárgyalásnak idejére, amelynek keretén belül az a renitencia tanúsíttatott. A törvény tárgyalása idején felmerült az a kérdés, hogy ha megszakítják a tárgyalást három-négy napig, az az őrizetbevétel, amelyet elrendeltek a vádlottal szemben, fentartható-e arra az időközre is, amikor tárgyalás nem tartatott. Erdélyi akkori igazságügyminister erre kijelentette: Ez kizárt dolog; az ilyen lehetetlen argumentációt nem fogja elfogadni senki, hogy az ilyen őrizetbevétel, tehát szabadságkorlátozás túlterjedjen annak a tárgyalásnak idején is, amelyen kimondatott és nem közvetlenül azon a "tárgyaláson érjen véget, amelyen alkalmazták. T. Nemzetgyűlés! De amint kénytelen elhallgatni az előadó ur — és itt koncessziót tesz a tényállás hűségének — azt a körülményt, hogy az a letartóztatás nemcsak a főtárgyalás idején, hanem a főtárgyaiások idején túl is tartott, ugy. kénytelen azután meg nem felelő hamis analógiákhoz is nyúlni. A t. előadó ur, amikor törvényre, gyakorlatra vagy precedensekre kellene hivatkozni, akkor hivatkozik a Miletics Szvetozár és Budiszavljevies Srdjan eseteire, amelyekhez most már hozzácsatolja Beniczky Ödönt, s ahogyan ismerem az előadó ur következetességét, a legközelebbi esetnél már Rupert Rezső képviselő ur esetét is hozzá fogja csatolni. (Derültség.) Azt mondotta az előadó ur és megismételte ma itt is, hogy az országgyűlésnek van egy gyakorlata, amely megadja a lehetőségét a képviselőt megillető sérthetetlenség elhári1 tására a tettenérés esetén kívül is, ha azt az