Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-394

A nemzetgyűlés 394. ülése 1925. évi március hó 19-én, csütörtökön. 171 állambiztonságot veszélyeztető rendkívüli körülmenyek indokolják, „amidőn azon intézkedést olyan országos érdek kívánja meg', amelynieg* megóvása fontosabb azon jognál, amelyet az országgyűlés tagja, mint ilyen, a mentelmi jogból kifolyólag élvez." Hivatkozik arra, hogy a nemzetgyűlés, illetőleg annak jogelődje, a képviselőház igy döntött 1876-ban a Miletics Szvetozár-féle esetben, 1914-ben a Budiszavljevics Srdjan-féle esetben és végül 1921-ben, a Beniczky Ödön esetében és ezekből az analógiákból rögtön le is vonja a konzekvenciákat és azt mondja (olvassa): „A bíróság tekintélyének megóvása, annak mindennemű befolyástól való mentesítése, a bírósági tárgyalások zavartalan lefolytathatása kétségtelenül országos érdek. (Ugy van! jobbfelől.) Aki tehát ez ellen vét, azzal szemben a mentelmi jog mint ilyen, nem szolgálhat akadályul az eljárásnál. Megvallom őszintén, hogy én csak azért foglalkoztam olyan részletességgel a kérdés jogi részével, és ezekkel, a tanácselnök ur által is felhozott argumentációkkal, mert nem akartam, hogy legyen egyetlen pont is, amely esetleg megtévesztheti a t. Nemzetgyűlést, és arra vezethetné, hogy ezt a bizottsági jelentést elfogadja. Mert az én meggyőződésem az, hogyha a t. Nemzetgyűlés ezt a jelentést elfogadja, az itt kifejtett álláspontot honorálta, akkor ezzel a mentelmi jogot egyszersmindenkorra értéktelen intézménnyé degradálta. (Ugy van! half elől — Ellentmondások jobb felől.) — Zsirkay János: Ulainnál nem igy érvelt!) Én nem fogom a t. képviselő urnák azt a szívességet megtenni... (Zaj. — Zsirkay János: Annál lehetett akasztófát kiabálni! Szofiznia az^a'ész!) Elnök: Zsirkay képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani! Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy visszatérjek magának a kérdésnek tárgyalásához. Azt mondja a t. előadó ur, hogy országos érdek a biróság tekintélyének védelme és ez előtt a mentelmi jognak deferálni kell. Hát mi az, hogy országos érdek a biróság tekintélye? Ez alatt azt kell értenem — amint ez be is csúszott az előadó ur beszédébe —, hogy időközönkint megváltozik az az érdek, amelyet egy egyszerű argumentációval, vagy anélkül is, országos érdeknek lehet minősiteni. Ma a biróság tekintélye holnap a rendőrség presztízse, holnapután talán állategészségügyi szempontok . . . (Zaj jobbfelől. — Halász Móric: Ez nem méltó Rassayhoz!) — Méltóztassék felállani és megcáfolni, szívesen meg fogom hallgatni —... szóval államilag védett érdek a biróság tekintélye, a rendőrség presztízse és az, amit felsoroltam. Az a kérdés, le lehet-e csúszni olyan talajra, hogy ezeket az államilag biztosított érdekeket ugy állitsuk fel, hogy ezek előtt a mentelmi, jognak, mi lit olyannak deferálni kell. Ez az egyik kérdés. A másik kérdés az, ki fogja megállapitani, hogy ilyen államilag védett országos érdekről van-e szó. Mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy ezek az érdekek ilyen misztikusan csak itt jelentkeznek az előadó urnák az előadói emelvényről mondott beszédében. A gyakorlati életben ott fognak jelentkezni a biróság termében, a rendőrség kihallgatási szobájában, vagy a községi jee-yző szobájában. Akkor tehát az állam alárendelt közegei fogják minden egyes alkalommal elbírálni, jogukban áll-e orszagos érdeknek kinevezni az általuk védett érdeket és ennek alárendelni a mentelmi jogot. Azt mondotta az igen t. előadó ur, hogy a Miletics Szvetozár és a Budiszavljevics Srdjanféle esetekben ekként döntött az országgyűlés. Én azt hiszem, itt van már egyszer az ideje, hogy szembenézzünk ezekkel a Miletics Szvetozár és a Budiszavljevics Srdjan-féle esetekkel, mert mégis csak lehetetlenség, hogy valahányszor egy mentelmi jogi sérelmet védeni akarnak, mindannyiszor ezeknek az embereknek szellemét idézik a nemzetgyűlés termében. Mi volt ez a Miletics Szvetozár-féle eset! A Miletics-féle eset 1876-ban történt. 1876-ban Miletics Szvetozár a Délvidéken toborzást indított 20—30.000 önkéntes megszervezése és a szerb hadikölcsön elhelyezése érdekében, mert ez az idő beleesett a szerb-török háború idejébe. Nyomozás indult meg s a nyomozati szálak Miletics Szvetozár személyéhez vezettek. Igazoltatott az is, hogy Miletics Szvetozár azzal toborzott, hogy lerázzák magukról a mongolok, értsd a magyarok uralmát. Ekkor, minthogy Miletics Szvetozár tagja volt a képviselőháznak, a főügyész felirt az igazságügyministerhez és tőle kért további utasításokat. Az igazságügyminister leiratban értesítette a főügyészt, hogy a mentelmi jog megsértéséből eredő hátrány elhárításáért vállalja a felelősséget, tekintve a fenforgó nagy országos érdeket, mert hiszen lázadás, illetőleg felségsértés címén indult meg akkor az eljárás. Miletics Szvetozárt azután öt évi börtönre Ítélte a törvényszék és ezt jóváhagyta a Tábla, a legfelsőbb biróság is. A mentelmi bizottság akkor tényleg mondott ki valami hasonlót ahhoz, amire az ip*en t. előadó ur alludált. Azt mondotta ki (olvassa): „Kimondja a mentelmi bizottság, hogy olyan esetben, midőn az országgyűlés szünetel és amidőn olyan körülmények forognak fenn, amelyek valamely bűntett azonnal való üldözését az ország jogrendjének nagyobbmérvü veszélyeztetése nélkül elhalasztani nem engedik, a kormány saját felelőssége mellett a képviselők büntetőjogi felelősségrevonásának a mentelmi jogban fekvő akadályát addig elháríthatja, amíg e részben a Ház határozata, amely a kormány által összegyűlte után azonnal értesitendő, kikérhető lehet". Ez volt a Miletics Szvetozár-féle eset. Mint méltóztatnak látni, a mentelmi bizottság nem mondotta ki, hogy bármilyen hatóságnak jogában áll országos érdekké deklarálni valamely államilag védett érdeket és ennek alapján a mentelmi jogot félretenni, hanem kimondotta azt, hogy a, kormány saját felelőssége mellett intézkedhetik az ország rendjének megóvása érdekében és utólag köteles a Háztól ez alól felmentést kérni. Lássuk most. mi volt a másik eset, a Budiszavljevics Sdrjan-féle eset. Ez szintén háborús időben, 1914-ben történt. Horvátországban nyomozás indult meg és a nyomozás alapján a szálak Budiszavljevics Sdrjan és, azt hiszem, még egy képviselő ur személyéhez vezettek. Ekkor a báni kormány, tekintettel a báborüs állapotokra és a szerb határ közelségére, megfelelő igazsáaiigyi szervek utján letartóztattatta Budiszavljevicset és ezt az esetet bejelentette a magyar kormánvnak. A Ház szintén nem ült együtt. Amikor a Ház összeült, akkor a kormány maga bejelentette az esetet és felmentést kért, mert magas állami * érdekből kénytelen volt igy intézkedni. Hogy ezt az esetet, nem tekintetlék olyan ?5*