Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-388

A nemzetgyűlés 388. ülése 1925. évi március hó 10-én, kedden. y volna szabad a kormánynak magát arra elhatározni, hogy tobzódjék a titkos alapok javadalmazásának felemelésében (Sándor Pál: Nagyon igaz!) csak azért, mert tudja azt, hogy a t. egységespárt asszisztenciája mellett ez sikerül törvénybe iktatnia. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Én elmentem az j engedmények legvégső határáig az ellenőrzés | tekintetében az úgynevezett titkos alapokkal l szemben. Nem kívánok mást, csak azt iktassák be kiegészítőén a tervezett rendelkezésekhez, hogy a legfőbb állami számvevőszék elnöke az államrezonszerüség szempontjából időnként megvizsgálhassa a kormány mindennemű bizalmas és titkos alapját. (Sándor Pál: Akkor azok nem titkosak!) A legfőbb állami számvevőszék elnöke mindig államférfi volt és ma is az. (Kiss Menyhért: Annak meg lehet mondani!) Az nem fog számtiszti nívóval vizsgálni és még ha okoskodó, kicsinyeskedő volna is, meg lehet adni a számvevőszék elnökének az irányt, hogy milyen határokat, milyen mértéket kell a bizalmas, a titkos alapok vizsgálatánál szem előtt tartania. Nem hiszem, hogy a részleteknél el tudom majd érni ennek a törekvésemnek megvalósítását (Sándor Pál: Én sem hiszem!), hogy az államrezonszerüség mértékének kimondása mellett a legfőbb állami számvevőszék joga a bizalmas és titkos alapok vizsgálatára nézve törvénybe iktattassék. De meg fogom tenni javaslatomat, hadd legyen nyoma a jegyzőkönyvben és legyen nyoma a jövő időkre nézve, hogy ez a kormány ilyen érvekkel alátámasztott álláspontot, amelyet kifejtettem, nem honorált. Hogy tiszta képet alkossak a helyzetről, szükségem volna azokra a tárgyalásokra, amelyeket a kormány folytatott a legfőbb állami számvevőszék elnökével az emiitett üzenetváltási jegyzék elejtése, a külügyi képviseleteknél tartandó helyszíni vizsgálatokból az állami számvevőszéknek kizárása és a titkos alapoknak a legfőbb állami számvevőszék felülvizsgálati hatásköréből való kivo«nása kérdéseire nézve. Nem akarom elhinni, hogy a kormány ezeket a kérdéseket csak a. maga spontán elhatározásából hozta volna ide. (Dréhr Imre: Megbeszélték!) T. Dréhr kénviselőtársam, megbeszélni nem elég! írásbeli tárgyalást szeretnék látni, írásban való állásfoglalást a legfőbb számvevőszék elnökségétől, mert a legfőbb számvevőszék elnöke szintén felelős azért, hogy mi fog itt történni, ha a tervekhez megbeszélés alapján — amit nem hiszek — hozzájárult volna. (Kiss Menyhért: Kákényszeritették!) Azok az alkotmányjogi formák, amelyek között ezeknek a változtatásoknak mozogni kell, elsősorban a legfőbb számvevőszék elnökére kötelezők. Ezért indítványt terjesztek elő a részletes tárgyalás idejére (Halljuk! Halljuk!), amely a következőképen szól (olvassa): „1. Hívja fel a nemzetgyűlés az 1870:XVIII. te. 25. Va alapján a legfőbb állami számvevőszék elnökét, hogy a ministertanáes_ elé félévenkínt terjesztendő kimutatást elejtő, a külképviseleti hatóságok pénz- és értékkezelése számvevőszéki megvizsgálásának lehetőségét megszüntető és a bizalmas kiadások utalványozásából a legfőbb állami számvevőszék ellenőrzését kizáró, a költségvetési törvény előkészítésének tárgyalására vonatkozó ^ legfőbb állami számvevőszéki iratokat haladéktalanul a nemzetgyűlés elé terjessze. 2. Egyszersmind, rendelje el a nemzetgyűlés, hogy a legfőbb állami számvevőszék elnöke a^ költségvetési törvényjavaslatnak nemzetgyűlési részletes tárgyalásán a szükséges felvilágositások megadása céljából jelen legyen." Nem tudom, érdemes-e tovább folytatnom a tallózást, de azt hiszem, az én szavam még sem lesz puszta szó a nemzetnél. Gaal Gaston igen t. képviselőtársam említést tett arról, hogy ebben a törvényjavaslat ban felhatalmazást kér a kormány bizonyos ingatlaneladások jóváhagyására. Kiemeli a törvényjavaslat, hogy ezek az ingatlanok feleslegessé váltak. De két ingatlanon kivül a törvényjavaslat egyetlenegy eladást nevez meg in concreto. Az egyik, amelyet megnevez, a vitézi telkek, amelyeknek kérdése az én felszólalásom alapján külön törvény helyett ide került, a másik pedig a premontrei tanitórend részére adott erdő- és földterület Gödöllőn. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Kérdem a pénzügyminister urat, komolyan veszi-e ő ennek a felhatalmazásnak kérését a nemzetgyűléstől, ez a nemzetgyűlés adhat-e levegőfelhatalmazást, adhat-e a nemzetgyűlés arra való utalással felhatalmazást állami ingatlanok eladására, hogy az ingatlanok egyrésze az utódállamok területén fekszik. De nem nevezi meg azokat az ingatlanokat sem, amelyek a megcsonkított ország területén feküsznek. Ahhoz, hogy mi határozatot hozhassunk, szükséges, hogy a kormány megjelölje azt a várost vagy községet, amelynek határában az eladott ingatlan fekszik, hogy megjelölje az ingatlan nagyságát, annak helyrajzi és telekkönyvi betétszámát és mindenekfelett a nemzetgyűlés tudomására kellett volna hoznia, milyen eladási áron értékesitette a kormány az ingatlanokat. Ha pedig megjelölte, hogy milyen vételáron értékesitette, közhitelességi! adatokkal tudomására kell hoznia a nemzetgyűlésnek, hogy hol vannak elszámolva az el adási árak bevételként. Mire adjunk mi felhatalmazást, t. Nemzetgyűlés. Ismétlem, levegőre! Arra az állításra, hogy felesleges ingatlanokat eladtunk? Járuljon hozzá a nemzetgyűlés, mert különben az eladási jogügyletek kétségessé váltak a magánjogi életben? Szabad ilyen előterjesztéssel, ilyen törvényjavaslattal járulnia a t. kormánynak és a pénzügyminister urnák a nemzetgyűlés elé? Ne inogjon meg bennem minden hit aziránt, hogy önökben van alkotmányos érzés, hogy önök tudják, milyen példát statuálnak a jövő ismeretlen kormány részére azzal, hogy ilyen rendelkezéseket vesznek fel a költségvetési törvényjavaslatban és ezt meg akarják szavaztatni az egységes párttal? (Kiss Meny» hért: Bebalzsamozzák magukat!) Azt hiszem, a részletes vita során meg for gom tudni győzni a kormányt arról, hogy elsősorban az ő érdeke, hogy ezt a rendelkezést elejtse. Ez a kérdés a múltban eladott ingatlanokra nézve különben is zárszámadási üggyé vált, mert csak ott tudjuk konstatálni, hogy mi folyt be az egyes ingatlanok eladási ára fejében és csak ez alapon tudjuk megadni vagy meg nem adni a kormányoknak az ingatlanok eladására nézve a számadási felmentvényt. Mindent a maga helyén — mondja a mi alkotmányunk —, mert ha megzavarjuk a rendszert a törvényalkotásban, különösen a költségvetési jog körül, akkor mindent feje tetejére álliSAFLÖ XXXI,