Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-393
156 , A nemzetgyűlés 393. ülése 1925. évi március hó 18-án, szerdán. de az ujrafelvételt ugy a nyiregyházi kir. törvényszék, mint a debreceni kir tábla elutasította, vagyis nem pillanatnyi, mondjuk az 1919—20-as évek nacionalista felbuzdulásában talán túlszigoruan hozott Ítéletről, hanem azóta ismételten, a törvényszék és a tábla által is felülvizsgált esetről van szó. Ez az ur valóban kommunista volt (Zsirkay János: Erdőhegyi jobbkeze!), és ez az ur az az ember, aki ott Nyírbátorban erkölcsi bizonyítványokat állit ki (Kiss Menyhért: Szép kis dolog!), ez az ur állítja becsületes ébredőkről azt, hogy kommunisták voltak. (Zsirkay János: Szabadkőmives-inas!) A nyírbátori járás szolgabirája, Andrássy Dániel, aki a kisvárdai kommün alatt tanácsjegyző volt, ugyané ^ cselekmény miatt letartóztattatott és csak később helyeztetett vissza állásába. Bátor vagyok rámutatni arra is, hogy Erdőhegyi Ferenc járási főszolgabíró 1909 óta a Hegyvidék-páholy mestere. Ugyancsak páholymester, és pedig a Szabolcs-páholyban 1912 óta, Mikecz István alispán is. (Zsirkay János: Együtt malteroznak! — Görgey István: A legkiválóbb főszolgabirák egyike! Ismerem őt még Beregböl!) Igen tisztelt képviselő ur, ne tessék általában dicséreteket osztogatni, tessék a konkrét kifogásokat megcáfolni. (Görgey István: Én ismerem 20 év óta, tudom, hogy kiváló ember! — Zsirkay János: Talán együtt vakoltakf — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő nrak. Eckhardt Tibor: Igen t. Nemzetgyűlés! Én ugy látom, hogy a közhatalmat Nyírbátorban nem a tárgyilagos igazság, nem az országos és nemzeti érdek szempontjából, hanem egyoldalú pártszempontból és pedig a szabaclkőmives zsidóérdek szempontjából kezelik és "méltatlan, megengedhetetlen üldözésben részesitik azokat, akik egy hatóságilag engedélyezett egyesületnek, az Ébredő Magyarok Egyesületének tagjai, valótlan rágalmakkal — jogerős birói ítéletben megállapított valótlan rágalmakkal — illetnek egyeseket egyesegyedül keresztény politikai magatartásuk miatt. Én tehát a belügy minister úrhoz ebből az ügyből kifolyólag a következő kérdést intézem (olvassa): „Hajlandó-e a belügyminister ur a szabadkőműves és volt kommunista hatósági közegek méltatlan garázdálkodásának Nyírbátorban végetvetni?" De van még egy kérdésem az igen t. honvédelmi minister úrhoz is. Nyírbátorban ezek az elemek, akikről itt szó volt, akik kommunista magatartásuk miatt tényleg fogházat és egyéb büntetéseket szenvedtek, ma lehetőség szerint arra törekszenek, hogy a Nemzeti Hadsereg tiszta köpenye mögé bújva, újból beférkőzzenek a társadalmi életbe, rehabilitáltassák magukat és mint kifogástalan, makulátlan hazafiak irányadó, hangadó tényezői legyenek az ottani közéletnek. így 1924 szeptember 7-én volt Nyírbátorban az ottani hősi halottak emlékének leleplezése, amelyen a kormányz:') ur képviseletében Nagy Pál tábornok ur, a magyar közélet egész sereg előkelősége, a magyar közélet legkiválóbb személyiségei vettek részt. Erről az ünnepélyről a „Délszabolcs" 1924 szeptember 14-iki számában hosszabb közleményt irt, amelyben felsorolja, hogy milyen volt kommunisták vitték ezen az ünnepélyen a főszerepet, így többek között (olvassa): „Az a főjegyző», aki 1919 március 24-én ugyanarról a helyről agitálva, tépte szét ingét mellén és követelte az elvtársaktól, hogy rúgják ki őt a főjegyzői székből, ha valamit is akaratuk ellenére cselekednék. Szavalták ott Kéky István volt járási népbiztos költeményét, akitől Nyírbátorban már azt is hallották, hogy: „Le a királyokkal!" és hallották a „Vörös Isten" című dalt is. Papp Gedeon tanonciskolái direktor felvezette a tanonciskola ifjúságát és szintén szerepelt, ugyanaz a Papp Gedeon, aki Nyirj bátor uccáin a csatornák vörös csőcselékével saját szerzeményű dalát énekeltette: „Legyen kérges annak is a tenyere, aki miatt nincs a népnek kenyere". Szép kommunista konventikulum volt a hősök emlékének leleplezése Nyírbátorban, méltó ahhoz a közszellemhez, amely azon az elhagyatott szerencsétlen vidéken a hatóságok irányitóit eltölti". Ezt az újságban megjelent közleményt megküldöttem a Nemzeti Hadsereg főparancsnokának és a katonai irodának is, tudomásulvétel végett. A hadügyminister urnák nem küldötteim meg, az ő felfogását ugyanis ismerem és feleslegesnek tartottam ezt. Azt hiszem azonban, hogy a nemzeti hadsereg tekintélye, méltósága és presztízse nem arra való, hogy kommunista csőcselék bújjon mögéje és a hősök emléke sem arra való, hogy pódiumul szolgáljon hitvány embereknek a közéletbe való visszatérés szempontjából. Van egy másik eset is, amely arra késztet, hogy ezt a kérdést újólag érintsem és pedig a következő : 1925, vagyis a folyó év február elsején, valami műsoros estélyt rendeztek Nyírbátorban, ahol a volt kommunista főjegyző és Kéky István volt járási népbiztos voltak a főrendezők és főszereplők. A debreceni vegyes dandárparancsnokság megtiltotta a tiszteknek, épen erre a környezetre való tekintettel, hogy résztvegyenek ezen az estélyen, ellenben a honvédelmi minister úrtól erre utasítás jött azzal, hogy a szereplést a tiszteknek ezen a műsoros estélyen engedjék meg, mert hiszen a főjegyzőt csupán az 1919-ik évnek felbuzduló keresztény nemzeti érájában ítélte el a nyíregyházai királyi törvényszék. Ugy látszik, hogy a hadügyminister ur ezeket a dolgokat ma már — noha jogerős birói Ítéletben foglaltatnak — irányadóknak nein óhajtja tekinteni. (Zsirkay János: Csak szabadkőműves szempontból tekinti!) Én nem megyek bele ennek a kérdésnek további vitatásába, hogy vájjon a debreceni vegyes dandárparancsnokságnak volt-e igaza, vagy a honvédelmi minister urnák van-e igaza, de pirulással állapítom meg, hogy olyan szellem indult el ebben az országban, és pedig felülről, mert ez a nemzet nem alulról korhad, hanem felülről rothasztják tudatosan, felülről rothasztják a nemzeti hadsereg szellemét és fegyelmét is. (Ugy van! a balközépen.) A honvédelmi minister úrhoz azt a kérdést intézem, hajlandó-e gondoskodni arról, hogy kortes célokból a nemzeti hadsereg tisztjei forradalmi elemekkel közös társadalmi szereplésre kényszerithetők ne legyenek. (Helyeslés a halközépen.) Elnök: A belügyminister ur kivan válaszolni. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Igen nehéz helyzetben vagyok, amidőn erre az interpellációra válaszolnom kell, mert hiszen a képviselő ur itten egy pár előttem teljesen ismeretlen nevet sorolt fel, mindegyikre azt mondván, hogy az illető kommunista. Én abszolúte meg* vagyok győződve a t. képviselő ur jóhiszeműségéről (Eckhardt Tibor: Nem indítottak sajtó-