Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-392

120 A nemzetgyűlés 392, ülése 1925. évi március hó 17-én, kedden. káeiókkal jár a pénzügyministeriümban. Meg méltóztatik róla győződni, hogy helyes volt részemről, hogy ezt az ügyet idehoztam, és nagy gondjaink között a szabályozást a t. pénzügy minister ur figyelmébe ajánlottam. Általában, ha méltóztatik dönteni az ilyen nagy kérdésekben — mert ez nagy kérdés —, mindig saját szemüvegén át tessék nézni az esetet, sohase méltóztassék azokra hallgatni, akik ezt a törvényt konstruálták, mert azok a végsőkig védik a maguk szüleményét, mintha ők nem tévedhetnének. Én meg vagyok róla győződve, hogy az illetőket a legjobb szándék vezette, de mert nem ismerik annak az elszámolásnak struktúráját, amely ebből az adókezelésből kifolyólag előáll, azért még hallani sem akarnak arról, hogy a törvény módosításával foglalkozzunk: még arról sem akarnak hallani, hogy ezt az adótörvényt revizió alá vegyük. A kormány talán nines is tájékozva arról, hogy az államkormányzatnak ez az oszlopos adója együttvéve mennyi jövedelmet hoz. Az adóforrás nincs jól kihasználva; a, kisexistenciák fizetnek, a nagyok itt is elmenekülnek. Én ajánlom a t. pénzügyminister ur figyelmébe, hogy az általános kereseti adónál is az individuális, az egyéni adóztatási rendszert alkalmazza egy-egy foglalkozási ág, egy-egy szakmára nézve. Méltóztassék egy-egy városban, egy-egy községben egy ember kezébe letenni ennek az adónak a kivetését, hogy átlásson azon a seregen, amely ezzel az adóval megterhelve van. Ha szisztematikusan állítja fel az adóalanyokat egy szaktisztviselő, akkor egyik sem fog kibújni^ különösen nem fognak kibújni a nagytőkések, és ezáltal el fogjuk érni azt, hogy nemcsak a kisiparosok, a kiskereskedők és a többi kisebb existencia: ügyvédek, orvosok és szolgálati viszonyban élők fogják fizetni a maguk vagyoni erejéhez képest az általános kereseti adót, hanem minden szakmában a nagytőkések is. (őstör József: Igazságosabb is!) Ezeket kívántam előrebocsátani, amikor előterjesztem határozati javaslatomat (Halljuk! bal felől.), kiemelve még azt is — és kérem, méltóztassék a t. pénzügyminister ur erre is. figyelemmel lenni —, hogy kitaláltak annak idején valami beszállítási kulcsot. Szükséges tehát, hogy egészen őszintén és tárgyilagosan tájékoztassák a t. pénzügyminister urat arról, hogyan vált be ez a szállitási kulcs, igazságos-e ez a községre, az államra nézve nem von-e komplikációkat maga után. Én merem mondani azt, hogy ha teljesen hü képet adnak a pénzügyminister urnák, akkor, ha most talán nem is, magáévá teszi azt az álláspontomat, amelyet az általános kereseti adó kérdésében módosító indítványomban kifejezésre juttatok, amely indítványom a következőképen szól (olvassa): „Határozza el a nemzetgyűlés, hogy a 13. § utolsó előtti pontjaként beiktatja a következő szöveget: „Az általános kereseti adóról szóló 1922 : XXIII. tcikk azon intézkedése, hogy ezen adó közvetlenül a városok ás községek háztartásának bevételéül szolgál, hatályon kívül helyeztetik és kimondat ik. hogy az általános kereseti adó hozadéka teljes egészében az állam bevételeként számolandó el. A városok és községek háztartásai az egyenes adók pótlékolása utján juttatandók, a pénzügyminister és a belügyminister egyetértő ^ intézkedése alapján, a közigazgatási és egyéb célokra szükséges jövedelemhez»." Csak egyet kiván/ok megvilágitani azt, hogy: „egyenes adók". Ezentúl — ha az én határozati javaslatom érvényesül — minden egyenes adó, tehát a jövedelem- és vagyonadó is, igenis, pótlékolval lenne, és ezáltal elérnők azt is, hogy a tulajdonképeni vagyonos adóalanyok fizessék a városok és a községek közterheit. Tisztelettel kérem határozati javaslatom el fog-adását. Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha senki

1 szólani nem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Bud János pénzügy minister: T. Nemzetgyűlés! Strausz István igent, képviselőtársam incidentaliter fölvet egy végeredményében egész adópolitikai reformot. (Strausz István: Igen!) Lényeges ez azért, mert azt jelenti, hogy tulajdonképen ismételten egy bevált adórendszert kellene szerinte máról-holnapra megváltoztatni, anélkül, hogy ennek összes következményeivel tisztában lennénk. Magam részéről csak annyit kivánok kijelenteni: méltóztatik tudni

1

, hogy 1926. év végéig az egész adórendszert olyan alapra kell - fektetni, amely azután hosszú időn át az a bázis legyen, amelyen felépülnek az ország bevételi forrásai, vagyis az állami pénzügyek egész vezetése. Majd ebben az adórendszerben lehet ilyen messzemenő kérdések megtárgyalásáról szó. Épen ezért, a legnagyobb sajnálatomra, most nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a határozati javaslatot elfogadhassam. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 13. § első és második bekezdése meg nem támadtatván, azokat elfogadottaknak jelentem ki. Következik a határozathozatal Strausz István képviselő ur indítványa fölött, amely az első és második bekezdés közé egy uj második bekezdést hoz javaslatba. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e Strausz István t. képviselő ur módosító indítványát elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Nemzetgyűlés az indítványt elveti. Következik a 14. §. Kérem annak felolvasását ! Bodó János jegyző (olvassa a>, 11. §-t, amely észrevétel nélkül elfoaadtatik. Olvassa a 15. §-t). Elnök: Az előadó ur kivan szólani. Temesváry Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy a 15. $-hoz két rendbeli módosító indítványt terjeszthessek elő. Az egyik vonatkozik a 15. § második bekezdésére, amely a kereskedelmi társaságok egyesüléséről szól. En'mek a bekezdésnek negyedik és ötödik sorából hagyassák ki a következő szöveg (olvassa): „a mérlegnek az aranykorona értékben leendő elkészítésével" és helyébe a következő szavak iktattassanak be (olvassa): „a miérlegyalódiság helyreállitásának tárgyában kiadandó rendelet végrehajtásával" A szöveg tehát a következőképen szólana (olvassa): „Felhatalmaztatik továbbá a pénzügyluiiiáteter, hogy a kereskedelmi társaságok egyesülése alkalmából és a mérlegvalódisáí? helyreállitásának tárgyában kiadandó rendelet végrehajtásával kapcsolatban lerovandó illetékeket szükség esetén rendelettel módosíthassa, esetleg ezek alól az illetékek alól mentességet is biztosithasson". Ezt az indítványomat indokolja az, hogy midőn a javaslat elkészült, akkor még csak az aranymérleg készítéséről volt szó; ujabban azonban a tárgyalások más irányban is megriíidultak, bekövétkezhetik tehát az az eset, hogy nem aranymérleg készítése fog elrendel-